Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-47

172 A nemzetgyűlés 47, ülése 1922. é\ mert az államnak óriási tiszt viselőkara van, amelyet el kell tartani és amelynek eltartására a pénzügyminister urnák nincs pénze. De ka nekünk kevesebb tisztviselőnk volna, vagy pedig ha a tisztviselők átcsoportosítás utján közgazdasági pályákon tudnának elhelyezkedni,— és el is tudnának helyezkedni, ha az iskolákban az alapvető műveltséget ugy szerezték volna meg, hogy tudnának dolgozni és munkálkodni — abban az esetben a költségvetés nem volna ilyen horribilis, ilyen magas és nem kellene ezeket az óriási adóterheket újból az ország lakosságának vállára helyezni. Ezeknek az iskoláknak létesítésére feltétlenül szükség van és a földmivel és ügyi minister urnák nem győzőm eléggé figyelmébe ajánlani, hogy ezt a közgazdasági iskolatípust fejlessze és terjesszen elő törvényjavaslatot a meglévő gimnáziumok és más középiskolák megváltoztatására, azok tantervének, programmj ának átalakítására és ezt az iskolát igyekezzék alkalmazni azokhoz a szükségletekhez, amelyek csonka Magyarország gazdasági, pénzügyi letöröttségével, összeesésével kapcsolatban vannak. Megemlékeztem már a családi kisbirtokról és arra kértem az igen t. pénzügyminister urat, hogy az 5 holdig terjedő birtokot feltétlenül vegye ki az adóztatás alól, hogy ezek érezzék azt, hogy az állam támogatja őket. Haller István t. képviselőtársam rámutatott arra, milyen óriási jelentősége van gazdasági, de politikai szempontból is annak, ha Magyarországon sok gyermek születik, és fajpolitikai szempontból mily óriási szerencsétlenség az, hogy az ország egyes területein az egy-gyermek-rendszernek hódolnak és Magyarországnak épen legmagyarabb vidéke a kihalás veszedelme előtt áll. Jól méltóztatnak tudni, hogy ha Franciaország a világpolitikában nem tudott volna oly zseniálisan elhelyezkedni és nem tudta volna 24 nép fegyverbarátságát magának megszerezni, elvesztette volna a háborút katonailag is — igy sem nyerte meg, csak politikailag, de akkor még inkább elvesztette volna — és a mai nyomorúságos helyzetünk nem következett volna be. A francia szenátorok konstatálták, hogy a francia nép elnéptelenedésben szenved és hogy- Franciaországban sokkal kevesebb gyermek születik, mint amennyi francia polgár évenkint meghal ; egy ország, amely nem szaporodik, amely nem védelmezi a családapát, az anyát, a gyermekeket, a csecsemőt, azt az ősforrást, amelyből buzog az élet, az az ország Bizánc sorsára jut és az elrothadás szomorú tragédiája lesz a szerepe. A magyar nép és faj egészséges és ki kell irtani belőle azt a felfogást, és az ország lelkészségéhez, különösen a protestáns lelkészekhez kell fordulni azzal a kérelemmel, hogy legyenek igazán apostolok és világosítsák fel a magyar népet arról, hogy igaza van annak az angol tudósnak, aki azt mondta, hogy a legnagyobb tőke az emberi élet. Annak van igaza, akinek gyermekei vannak, akiben élet van, ahol szai szeptember hó 7-én, csütörtökön. poraság van. A t. pénzügyminister ur pedig álljon azután a lelkészek mellé akkor, midőn azok felvilágosítják a népét, hogy a családot megerősítsék, védelmezzék, midőn a családi élet alapítására serkentik a hívőket, ugyanakkor a pénzügyminister is álljon melléjük és mondja ki : azokat a családokat, ahol több gyermek van, megsegítem, segítségben, adómentességben részesítem az 5 holdig terjedő törpebirtokosokat és azokat is, akiknél a gyermekek száma például 5—6-nál kezdődik. (Felkiáltások jobb felöl : Hissen ezt csinálja!) Az ország lakossága akkor ebből az egy intézkedésből látja, hogy az állam pénzügyi vezetői jelentőséget tulajdonítanak a családi életnek, a gyermekek szaporaságának, azt támogatják, pártolják és akkor az ebben a tekintetben fennálló beteges felfogás is meg fog változni. T. Nemzetgyűlés ! Felhívást és levelet küldtek hozzám a Hangya részéről. Tekintettel arra, hogy az ország földmivelő- és munkáslakossága a Hangyának rendkívül sokat köszönhet, mert amely községben a Hangya megtelepedett és megalapította a maga kis üzletét, abban a községben rend, tisztaság, gazdagodás, vagyonosodás támadt a Hangya működése nyomán, érdemes,hogy a Hangyát és annak üzleteit — amennyiben üzletnek lehet nevezni, mert tisztán altruisztikus alapon működik — a nemzetgyűlés a legnagyobb mértékben támogassa. Nem hiszem, hogy a szociáldemokrata urak között volna valaki, aki ezt tagadná, mert akkor mindjárt leszögezném vele szemben azt az állítást, hogy ők nem a kisembereknek, hanem a nemzetközi nagytőkének védelmezői. Azok a szövetkezetek ugyanis, amelyek a falvakban a Hangyával szemben állanak, a nemzetközi nagytőkének exponensei és védelemre nem szorulnak, ellenben a falu lakosságának gazdasági és pénzügyi érdekeit szemmeltartó és védelmező Hangya feltétlenül védelemre szorul. Meskó Zoltán: Ez fáj sokaknak! Kiss Menyhért : Azt irja a Hangya, hogy (olvassa) : »Eddigi adótörvényeink — eltekintve egyes szövetkezeti fajok teljes adómentességétől — az altruista szövetkezeteknek két »csoportját részesítették megkülönböztetett elbánásban. Úgymint: 1. A nyerészkedés kizárásával működő szövetkezeteket, amelyek üzletrészeik után 5°/o-nál nagyobb osztalékot alapszabályaik szerint nem fizethetnek, ezek az adókulcs megállapításánál részesülnek kedvezményben, amenynyiben 6°/o-os adókulcs alá esnek. 2. Azok az önsegélyző szövetkezetek, amelyek üzletüket tagjaikon kivül másra ki nem terjesztik és amelyek idegen tőkét csak a törvény által körülirt módon vesznek igénybe. Ezek az adóalap megállapításánál részesültek kedvezményben, amennyiben az 1916 : XXXIV. te. szerint az üzletrészek 6°/<rának erejéig adómentesek voltak. A javaslat 20. §-ában nemcsak hogy a nyerészkedés kizárásával működő szövetkezetek adókulcsát 6%-ról 10%-ra felemelik, hanem