Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-47
A nemzetgyűlés 47. ülése 1922. év\ Kiss Menyhért : . . . t. i. esős, amely időjárás azoknak a veteménymagvaknak nem kedvező, amelyek szárazságban jól fejlődnek, mint a dinnye, mig pl. esős időben a kukorica rendkívül jól fizet, A gazdaság irányítását ugy kell folytatni, hogy az időjárást mint kalkulálás! tényezőt nem szabad tekintetbe venni. Mint közgazdasági programmpontot, nem szokás aláhúzni az időjárást, legalább is nem hallottam még, hogy aláhúzták volna. Amit az igen t. minister ur a földbirtokreformról elmondott, azt köszönettel vettük. Amit erről elmondott, azt az ő személyével kapcsolatban várta az ország közvéleménye. Addig, amig egy kisgazdaember ül a földművelésügyi ministeri székben, remélni lehet, hogy ezt a földbirtokreformtörvényt radikálisan és becsületesen végrehajtják. Annak ellenére azonban, hogy már két év óta megvan ez a törvény, dacára annak, hogy mindenki igérte és ma is minden oldalon mindenki csak azt mondja, hogy óhajtja ezt a törvényt, — sokat beszélnek róla — cselekedetekből nagyon keveset látunk. Inkább azt kivánnók, ne beszéljenek annyit róla. A minister ur is talán szorította volna össze a fogát és egy hangot sem mondott volna róla, •hogy jó példával járjon elől. Neki ugyan nem kell ezt tennie, mert nagyon kevés birtoka van : 30 hold, törpebirtokos. Mások azonban ne beszéljenek róla, hanem cselekedjenek. A beszédből, az ígérgetésből már nagyon sok volt, ellenben tapasztaljuk azt, — épen az én kerületemben is igy van — hogy a középbirtokosok, de különösen a nagybirtokosok — ezt már a múlt nemzetgyűlésben letárgyaltuk ; itt a legmerevebb ellenkezést tapasztaltam, lépten-nyomon megakadályozzák a jószágigazgatóikkal, megakadályozzák ügyvédjeikkel, hogy ezek a tárgyalások kellő eredményre vezessenek. Most pl. a földmivelésügyi államtitkár tett egy kijelentést, hogy azokban a községekben, amelyekben megegyezés fog létrejönni a nincstelenek és a földbirtokosok közt, ezután már nagyon hamar végrehajtják a földreformot. Ez nesze semmi, fogd meg jól, ez semmit sem jelent, mert eddigelé is igy volt. Tudok egy olyan földbirtokost a Dunántúl, egy nagy sörgyárost, aki tényleg hatósági beavatkozás nélkül végrehajtotta a földreformot, azonban ilyen nagyon kevés van. Talán egy-két olyan ember akad Magyarországon, aki ezt megtette volna. Igenis kell a birói beavatkozás, azonban e mellett igazán kell az is, hogy-az összkormány olyan intézkedéseket tegyen és olyan rendeleteket adjon ki, amelyekből az eljáró bíróságok meg fogják érteni azt, hogy a kormánynak a célja mindenáron, minél előbb, minél tökéletesebben és minél becsületesebben végrehajtani a földreformot. A földadótervezet 5. §-át is kifogásolom. Ebben t. i. az foglaltatik, hogy a bérlők megállapodás szerint fogják az uj földadót fizetni. Az eredménye ennek az lesz, hogy a földtulajdonosok rendesen a bérlőre fogják áthárítani az adót, és minthogy a bérlők eddig sem koronában fizették a földadót, hanem buzavalutában, — pl. DélMagyarországon Torontál vármegyében mindei szeptember hó 7-én, csütörtökön. 171 nütt — ehhez fognak még kapni egy adóbuzavalutát. Annyira meg fogják terhelni ezeket a földeket, bogy nem tudom elképzelni, eredményes lesz-e az ő munkájuk, hogy fognak-e tudni annyit tisztán kihozni a föld termeléséből, hogy önmagukat és csaiádjukat el tudják tartani. Itt is szociális szempontból az lett volna a helyes, hogy a földtulajdonosokat, a földbirtokosokat terhelje ez a buzavalutában fizetett földadó, mondjuk a 20 holdnál kisebb bérlőkkel szemben. Mert ezek a bérlők különösen olyan időkben, amikor nem tudnak annyit termelni, hogy ki tudják bérleteiket fizetni, ezenkívül még a földadót is ki kell hogy fizessék, és ez oly nagy tehertétel, amit nem lehet tőlük elvárni. Sok ezer olyan ember van Makón és környékén, Torontál vármegyében, akik egykét hold bérletet vesznek ki és abból a földből élnek. Ha akár hagymát, akár egyebet vetve bele, szorgalmasan megmunkálják a földjüket, akkor képesek is arra, hogy kifizessék a bért, ami ma igen nagy, mert 68—70 ezer koronát fizetnek egy hold föld után. Tessék ehhez hozzászámítani buzavalutában azt az adót, amit földadó címén kell nekik fizetni ; ez oly óriási tehertétel, hogy a szegény kis-exisztenciák össze fognak roppanni alatta. Már pedig a t. pénzügyminister urnák nem célja az, hogy az adóalanyokat tönkretegye, elpusztítsa, hanem épen az, hogy minél több adóalanyt neveljen és izmosítson, mert minél több olyan adóalanya van neki, aki az adóját becsületesen, tisztességesen megfizeti, annál teltebb az állam kasszája és annál megelégedett ebb, bodogabb ember ő maga,. A földmivelésügyi minister ur programmjában kiterjeszkedett arra is, hogy gondja lesz a gazdasági iskolák szaporítására. Felhívom a figyelmét arra, hogy arra törekedjék, hogy ezeket a gazdasági iskolákat, minthogy ezek szakiskolák, vonják ki teljesen a vallás- és közoktatásügyi minister ur hatásköre alól és teljes egészükben helyezzék a m. kir. földmivelésügyi minister ur impréiurca alá. Felhívom a figyelmét arra is, hogy Magyarországon a szerencsétlen trianoni béke után mindenki azt kívánta, hogy a művelődés uj irányt vegyen ; hogy ne gimnáziális vagy reáliskolai műveltség terjesztessék itt, hanem ellenkezőleg, uj iskolatípust kell kifejleszteni, gazdasági gimnáziumot, gazdasági polgári iskolai típust, hogy ifjúságunkat rászoktassuk arra, hogy nem négy-öt nyelvet és a klasszikusokat, nem a görögök és a latinok tökéletes történelmét kell megtanulni a középiskolában, hanem sokkal fontosabb, ha az intenzív gazdálkodást, a mezőgazdaságot, a kereskedelmet, annak törvényeit és ismérveit, ismereteit tanulják el a középiskolában. A minister urak fel is vették ezt programurjukba, azonban egyetlen intézkedés sem történt erre vonatkozólag a kultuszministeri um ban. A földmivelésügyi minister urnái sem láttuk, hogy az erre vonatkozó ígéreteket és programmpontokat be akarná váltani. Pedig erre rendkívül nagy szükség volna. Mert mi ma a helyzet nehézsége ? Azért van szükség a 9'8 milliárd földadóra, 22*
