Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-47
A nemzetgyűlés 47, ülése 1922. évi szeptember hó 7-én, csütörtökön. 169 Meskó Zoltán : De az az áru ma sokkal silányabb minőségű, mig a buza ma is a régi jó minőséget képviseli. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Kiss Menyhért : Ennél a tételnél Fábián t. képviselőtársamnak igaza van, de az összes felolvasott tételeknél nem volt igaza. Fábián Béla : Az összes tételeknél igazam van ! Meskó Zoltán : Fábiánnak mindig igaza van ! Fábián Béla : Nem nekem van igazam, hanem a számoknak S Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Kiss Menyhért : Fábián Béla t. képviselőtársam a várost képviseli, ugy látom, hogy ő a páros napokon agrárista, a páratlan napokon pedig merkantilista. (Zaj.) A kötéláruknak az ára — amire Budapestnek csak a Margit-körúti fogház udvarán van szüksége, ellenben a kisgazdának, a földmunkásnak nemcsak az akasztáshoz kell a kötél, hanem arra minden nap szüksége van a szállitásra stb. — kg-onként 2 K-ró.l 4400, illetőleg most már 5—6000 K-ra emelkedett.. Azt hiszem, Fábián t. képviselőtársam ebbe belenyugszik. Fábián Béla : Ez tény ! Nagy a kereslet ! Kiss Menyhért : A tégla ára volt 1000 darabonként 30 K, ma 4500, illetőleg 5—6000 K. A cserép ára, amely cserépre a kisgazdáknak, választóinknak szükségük van, mert — legalább részben — a házhelveket megkapták, 100 darabonkint volt 60 K, ma pedig 10—12.000 K. Mindezek a számadatok azt mutatják, hogy, igenis, a földmivelő lakosságnak olyan óriási terhek nehezednek a vállaira, hogy azokat a nagy anyagi terheket, amelyeket az uj földadó jelent rájuk nézve, nem fogják tudni elbirni. S tessék elhinni, hogy nekem is az a meggyőződésem, mint Gaal Gaston t. képviselőtársamnak, hogy t. i. egy nagy összeroppanás, egy debacle fog bekövetkezni, mert az ország lakossága ezt nem fogja tudni elviselni, amiből nagy kellemetlenség fog származni, amit pedig el kellett volna kerülni. Igazságtalan dolognak tartom a javaslatban azt is, hogy a buza árának kiszámitásánál nem a világháború alatt mutatkozó búzaárat vette alapul a minister ur, hanem a megelőző 10—15 évi árat. Ebben az esetben t. i. nem öt, hanem csak négy kg-ot lehetne számitani. Ez is némi enyhités volna az adó javaslaton. Ami a progresszivitást illeti, amelyet fájdalommal nélkülözök a javaslatban, nem tudom, hogy azok a kedvenc-képviselők, akik azon az értekezleten resztvettek, mennyiben vannak megnyugtatva abban a tekintetben, hogy a progresszivitás hol áll meg, milyen százalékszámban bontakozik ki a minister ur Ígéretében. En feltétlenül szükségesnek tartom azt, hogy ez a progresszivitás érvényesüljön. Az a rossz szokás kezd itt lenni a parlamenti életben, hogy ha ellenzéki oldalról jött egy inditNEMZETGYÜLÍ3SI NAPL0. 1922—1926, — IV, KÖTET vány, javaslat vagy ötlet, bármennyire jó, helyes és igazságos volt is az, azzal szemben az illető minister urak, s közöttük a pénzügyminister ur is, teljesen elzárkózó álláspontot foglaltak el. A politikának épen az az alaptétele, hogy ott kell érvényesülnie a meggyőzésnek, az igazságosságnak s a nyilvánosság erejének és hatalmának. Ha mi itt bármennyire is igyekszünk meggyőzni a minister urat vagy a közvéleményt igazainkról, ő ellenben hermetice elzárkózik ezen igazságok meghallgatása és javaslataink teljesítése elől, akkor nekünk tulaj donképen szélmalomharcot kell folytatnunk, amire nem szivesen vállalkozunk. Ezt azért mondom el, mert minket nem azért küldtek ide be a választóink, hogy javaslatokat és indítványokat terjesszünk elő s >ezek mindig süket fülekre találjanak. Amikor a választás után a ministerelnök ur elmondotta a programmbeszédét, kijelentette és megígérte azt is, hogy ő mindenképen együtt akar működni az ellenzéki pártokkal. Az ellenzéki pártok felfogását gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk terjesztette elő s azt mondotta, hogy ugy, amiként Angliában és minden nyugati kultúrállam parlamentjében együttműködnek az összes pártok, ő is hajlandó az együttműködésre. Ennek az együttműködésnek azonban első előfeltétele az, hogy kívánságaink legalább részben teljesítésre találjanak. Azonban olyan elefánt csont-toronyban lakik a kormányzat egyik-másik exponense, hogy abban a magasságba nem hallatszik fel az ellenzék szava s mi itt mint holdkórosok mondunk óhajtásokat, kívánságokat, amelyeknek teljesítése elől mereven elzárkóznak, amelyek tárgyalás és felelet nélkül maradnak, tisztán és kizárólag a pártok eloszlásából eredő erőre támaszkodva és ezt fitogtatva igyekeznek itt törvényjavaslatokat elfogadtatni. Ez ellen határozottan fel kell emelnünk szavunkat és kérnünk kell a pénzügyminister urat, hogy különösen most, amikor mi igazán vele együtt az ország konszolidációját és rendjét féltjük s amikor nem élünk azzal a nagy hatalommal, amely azzal járna, ha mi az ország lakosságát propagandával nagyobb mértékben fel világosit anók arról, hogy milyen súlyos terheket kell a vállaira venni«, ennek ellenében az igen tisztelt pénzügyminister ur tegye meg azt, hogy azokat az indítványokat és javaslatokat, amelyeket benyújtunk, ha nem is egészben, de legalább részben tegye magáévá és teljesítse. T. Nemzetgyűlés ! Egy javaslatot fogok benyújtani, amely arra vonatkozik, hogy azok, akik külföldön élnek, ellenben magyar földön lévő 5, 20—25.000 hold földbirtokukból szép jövedelmet húznak, — nomina sunt odiosa, kellemetlen nevek vannak köztük — a közgazdaságtannak abszentizmus néven elkönyvelt tétele alapján magasabb adót fizessenek. A pénzügyminister urat nem merem erre kapacitálni, mert attól tartok, hogy épen azért, mert erről az oldalról jön ez az indítvány, azt elutasítaná, ellenben atarpéji sziklának jobboldalán ülő képviselek közül kérek 28
