Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-46
154 A nemzetgyűlés 46. ülése 1922. Hébelt Ede jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Nemzetgyűlés! (Zaj és felkiáltások : Holnap !) Sajnálom, hogy nem követhetem az előttem szólt Haller József képviselő ur példáját, azonban kénytelen vagyok interpellációmat előterjeszteni, mert már tegnap sürgős interpelláció elmondására kértem engedélyt a t. elnök úrtól és csupán azért nem terjesztettem elő, mert a kereskedelmi minister ur nem volt Budapesten. Tekintettel azonban arra, hogy az ügy, amelyről interpellálni óhajtok, különösen fontos, ennélfogva az idő előrehaladottsága ellenére tisztelettel kérnem kell a Ház t. tagjait, kegyeskedjenek felszólalásomat türelemmel végighallgatni. (Felkiáltások jobb felöl: CsaJc röviden !) A kereskedőket az utóbbi időben ért sérelmek tárgyában óhajtok interpellálni. Elsősorban kénytelen vagyok megemlékezni egy sajnálatos eseményről, mely a régi országházban tegnapelőtt megtartott gyűlésén történt. Én magam tiltakoznék ellene a legteljesebb mértékben, ha az egész rendőri tisztikar ellen használtatnék ki annak a rendőrtisztviselő urnák eljárása, aki a gyűlésre a rend fentartása végett kiküldetett. En remélem, hogy utasítást sem kapott arra, hogy előzetesen a határozati javaslatot cenzúrázza és hogy az egyes érdekképviseletek felszólaló tagjainak beszédét megakassza azért, mert őszibarackról, vagy más kérdésről szólottak. Nem gondolnám, hogy az őszibarack Magyarországon olyan karriert csinált volna, hogy arról egyáltalán ne lehessen nyilvános gyűléseken beszélni. Általában egyet vegyünk tudomásul, láttam én tegnap az egyik délután megjelenő kurzuslapban olyan cikket, amelynek az volt a címe.* »Kereskedők forradalmi gyűlése a régi képviselőházban«, méltóztassék tudomásul venni, hogy Magyarországon a forradalmak idején volt nagybirtokos forradalmár, de kiskereskedőt és fűszerest én még egyetlenegyet sem láttam, aki akár jobbra, akár balra kilengett volna. Forgács Miklós : Neki az üzlete mindig megy ! Fábián Béla : Igen, rendben van, de én még nem láttam fűszeres-forradalmárt Magyarországon. Remélem, hogy a jövőben akkor, ha kereskedők és általában komoly emberek a saját szakmájukban előfordult visszásságokat akarnak a hatóság tudomására hozni — hiszen ha orvoslást akarnak, el kell mondaniok panaszaikat — idősebb rendőrtisztviselőt fognak kiküldeni, aki nem fogja ezeket beszédeik elmondásában mindenáron megakadályozni. Ezekután méltóztassanak megengedni, hogy mielőtt a kereskedők helyzetével és azokkal a panaszokkal foglalkoznék, amelyek tárgyában interpellációmat a kereskedelemügyi minister úrhoz intézni óhajtom, legelsősorban néhány rövid szóval a drágaság kérdéséről emlékezzem meg. Én azt hiszem, nincs ebben az országban egyetlen egy ember sem és egyetlen olyan hatósági tényező sem, aki, ha komolyan le akarja évi szeptember hó 6-án, szerdán. törni a drágaságot, komolyan akar eljárni a drágaság ellen és nem kirakatintézkedéseket akar tenni, azt gondolná, hogy a drágaság okozója Magyarországon az őszibarack, ós pedig a nagyszemü őszibarack. (Egy % hang jobbról; nem az, hanem az árusitó!) Az őszibarack semmi esetre sem. Minden egyes országban elsősorban azokat a terményeket kell megfogni, amelyek az elsőrendű életszükségletek fedezésére szolgálnak : az u. n. tömegcikkeket. Magyarországon nem a köztisztviselők, sem a magántisztviselők, sem pedig a munkások nincsenek olyan helyzetben, hogy őszibarackot, vagy kakaót vásárolhatnának. A kenyéren kell elkezdeni, t. belügyminister ur. A kenyér árát kell Magyarországon akként szabályozni, hogy módjukban legyen a munkásoknak és a polgároknak, a fogyasztóknak jóllakni. (Egy hang a jobboldalról : Hat forintos búzánál is sztrájkoltak és tüntettek!) Száznyolcvan koronás őszibarack miatt ítélnek el Budapesten kereskedőket akkor, amikor békében ugyanannak az őszibaracknak kilója 1 koronába került, tehát száznyolcvanszoros drágaság mellett, holott a búza ára a mai tőzsdei jegyzések szerint háromszázhetvenszerese a búza békebeli árfolyamának. Nem hiszem, hogy igaz volna az, amit egyik t. képviselőtársam mondott mint bon mot-t, — csak igy nevezhetem — hogy megjelent az egyik birtokos az egyik vendéglőben és amikor a pincér 7 koronában számította fel neki a zsemlét, azt mondotta a főpincérnek: látja kérem, ezért 7000 korona a búza, mert maguk 7 koronáért adják a zsemlét. Nem lehet igy hátulról megfogni a drágaság kérdését, nem lehet megfogni azoknál a cikkeknél, amely cikkek egyáltalában nem képezik a közfogyasztás tárgyait, amelyek nem elsőrendű szükségletek fedezésére szolgálnak. Nem lehet akként csinálni a dolgokat, hogy azokat büntessék, akik tulajdonképen csak a közvetítő szerepét játsszák. Mint Rákosi Jenő mondotta egyik cikkében, a társadalom egyes rétegeinek össze kell működniök. A kereskedő csak a láb, amely házhoz viszi az árut. (Felkiáltások jobbról': A zseb!) A kereskedő ellen az utóbbi időben olyan erős mórtékben folyik az eljárás már 1915 óta, hogy anekdota keletkezett, hogy a kereskedőnek a szerepe ugyanaz, mint amikor valaki kap egy levelet, amelyben őrült gorombaságok vannak és nem tudja megkapni a levélírót, tehát pofonvágja a levélhordót. (Az elnöki széket Álmásy László foglalja el) Ezzel nincs elintézve a kérdés. Abban az esetben, ha az állam a termelőnél nem tudja megfogni az árukat, akkor hiába méltóztatnak a kereskedőkkel szemben eljárni, mert annak csak egy következménye lehet, az t. i., hogy olyan sok kereskedőt méltóztatnak majd elzárás
