Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-46

A nemzetgyűlés 46. ülése 1922. évi szeptember hó 6-án, szerdán. 145 anélkül, bogy valaba életükben egy kalapács, vagy egyéb szerszám lett volna a kezükben, akik odaállnak a munkások élére és a munkások tömege, maga a munkásság, csak az a nyáj, az a csoport, amely ezeket a vezetőket követi és utánuk megy.« (TJgy van! jobb felől.) Farkas István : Mondjanak egy példát rá. Urbanics Kálmán: Ön például. Farkas István : Én tudok dolgozni ma is, ön biztosan nem. Tudok produktiv munkát végezni ma is. Pikler Emil : Az igen t. belügy minister ur megjegyzését magamra vetettem, mert az én kezemben kalapács vagy egyéb szerszám sóba nem volt. Igaz, bogy az én kezemben kora fiatalságom óta, amióta a középiskolában az érettségit letettem, mindig csak irótoll volt, agyvelőmmel dolgoztam, de egész életemben bérrabszolga voltam, teljesített munkámért soha a kellő bért meg nem kaptam. Ennélfogva fizikai munkástestvéreimmel, az egész világon dolgozó proletártestvéreimmel mindig egynek éreztem magamat. Ha nem is az esztergapad és a vaskohó mellett dolgoztam, dolgoztam és görnyedtem az íróasztal mellett, igenis, proletár és szocialista vagyok és nem hagyom elvitatni azt a jogomat, hogyha fizikai proletártestvéreim engem képviselőjükül megválasztanak, nekem ne volna jogom Magyarország munkásságának, akár szellemi, akár fizikai munkáságának — az egészen mindegy, aközött nüansznyi eltérés sincs — képviseletében felszólalni. Ez volt az egyik f kitétel. A másik a következő volt. Én egy közbeszólást kockáztattam, hogy t. i. ki birálja azt el, hogy valaki internálandó-e vagy sem. Az igen t. belügyminister ur erre megjegyezte (olvassa) : »Az igen tisztelt urak rázzák a fejüket, tiltakoznak ez ellen, pedig méltóztassék elhinni, hogy az urak között is akad olyan, aki a lázitást ebben a büntetőtörvénykönyvbe nem ütköző és a büntetőtörvénykönyv következményei alá nem vonható formájában maga is gyakorolta.« Ezt is magamra vettem, magamra vettem annál inkább, mert igenis — ezt büszkén vallom — internálási eljárás alatt állottam, sőt egy ideig rendőri felügyelet alatt is állottam. Történt pedig ez azért, mert a kommün idejében egy levelet irtam. Ezt azért említem fel, mert az internálásra vonatkozó interpellációm keretébe tartozik és érdekes jelenség arra, hogy milyen címen és milyen okoknál fogva akarnak embereket internálni és internálnak is. Nekem csak családi nexusaim és mindenféle utánjárás által sikerült az internálást kikerülnöm. Történt ugyanis a kommün alatt, hogy egyik kis fiam hegedűtanárja eljött hozzám sirva panaszkodni, hogy az ő legjobb módú tanítványai kimentek a külföldre, ő nem tud megélni, kérdi, hogy nem tudnék-e neki állást szerezni. En azt feleltem, hogy nekem, sem a népbiztosságnál, sem sehol semmi nexusom nincs, én magam is nyoNEMZETGYULESI NAPLÓ. 1922—1926. — IV. KÖTET morgók, nem tudok az érdekében semmit sem tenni. De végre eszembe jutott, hogy Yágó Béla népbiztossal 1905-ben — tehát 17 év előtt — véletlenül egy kávéházban megismerkedtem, fogtam magamat, egy levelet adtam a fiatal embernek Tágéhoz, akinek a levélben bemutattam magam, céloztam a 14 év előtt kötött ismeretségre — azóta sem találkoztam vele sem a kommün előtt, sem alatta, sem utána ... Griger Miklós : 0 nem volt kommunista, én is igazolhatom, mert találkoztam vele a kommün alatt. Pikler Emil : Köszönöm igen tisztelt Miklós barátomnak szives védelmét (Élénk derültség és taps jobbfelöl.) de nem vagyok rászorulva, megtudom védeni saját magamat. (Zaj.) Griger Miklós : Nem szégyen ! Nemcsak a választások előtt barátkozom, mint Önök tették akárhányan. (Taps a bal- és a széls'öbaloldalon.) Nagy Ernő ; Jobb lesz nem kiabálni. Pikler Emil: Tény, hogy azt irtam: Tisztelt Yágó elvtárs, e sorok átadójának zenekultúrái téren valami foglalkozásra volna szüksége, kérem, vegye pártfogásába. A levélből megállapítható, hogy nekem Yágóval semmiféle személyes nexusom nincs, az egésznek semmi politikai háttere nincs, mert hiszen ha lett volna, nem a levélben mutatkoztam volna be. Mégis mi történt? A kommün bukása után megtalálták a levelet valahol a belügyministeriumban. Miután Yágónak irtam, ebből azt következtették, hogy jó ismerőse lehettem neki, vagy politikai elvbarátja, eljött hozzám egy detektív és becipeltek a főkapitányságra, ahol kihallgattak. De miután a munkaadóm, akinél a kommün alatt és utána is dolgoztam, a legfényesebb bizonyítványt állította ki rólam és igazolta, hogy a kommün alatt én mentettem meg a vagyonát és a ház összes lakói elmondták, hogy nagyszerű ember vagyok, — hiszen nem szívesen beszélek erről — ki van zárva, hogy kommunista lehessek : a rendőrség elejtette az internálási eljárást, és nem történt semmi. De mi történt ezután ? Csodák csodája

: fél év előtt, amikor szocialista képviselő jelölt lettem, újból előkotorták az aktákat és most már rendőri felügyelet alá helyeztek azon a címen, hogy Yágóval leveleztem. Eendőri jelentkezésre voltam kötelezve, azonban én a toloncházban kijelentettem az illető rendőrfogalmazó urnák, hogy én mint 50 éves becsületes ember, aki 5 derék gyermeket neveltem fel, akik megállják a helyüket az iskolában, tiszteségesen viselkedtek, én, aki soha nem loptam, nem sikkasztottam, nem csaltam, én ilyenre okot nem adtam, és hiába köteleznek engem jelentkezésre, én nem fogok jelentkezni; ha tetszik, internáljanak; mert oly országban, ahol gyilkosok és rablók szabadon járnak és még avval kérkednek, hogy hazafias felbuzdulásból követték el tettüket, én büszke leszek arra, és dicsőségnek 19