Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-46
146 A nemzetgyűlés 46. ülése 1922, veszem, ha internálnak. (Rendre ! Rendre ! jobboldalon és a jobbközépen.) Időközben megválasztottak képviselőnek, ugy hogy ellenem nem lehetett eljárni, mert mentelmi jogom véd. Ezt az esetet csak azért említem fel, hogy a képviselő urak a túloldalon, akik csak madártávlatból ismerik az ilyesmit, lássák, milyen veszélyek környezik itt a tisztességes, dolgozó adófizető polgárokat. Mert a helyzet az, hogyha valakinek bármiféle ellensége van, vagy lakásra van szüksége, ahonnan ki akarja tenni, feljelenti, hogy hazaáruló, vagy hogy kormányzósértést követett el és erre internálják. (Nagy mozgás.) Urbanics Kálmán : Vajda meddig lakott a lakásán szabadon ? (Nagy mozgás a baloldalon.) Zeőke Antal : Györki ott volt Bécsben. Tudjuk, nem hivatalosan. {Zaj.) Pikler Emil : A belügyminister ur avval indokolta az internálási eljárás fenmaradását, hogy egy poétikus hasonlattal élt, mondván, hogyha valaki éjszaka odalopakodik a kazlak közé és tüzcsóvát gyújt, akkor helyes, ha én elkapom a kezét és megakadályozom, hogy tűzvészt idézzen elő. Ez a preventív intézkedés. De mit csinál a tisztelt belügyminister ur, ha felgyújtották a kazalt, ami sokkal károsabb, mint hogyha még csak a veszély fenyeget ? Kérdem, az állami és társadalmi rendre mi a veszélyesebb : a szándékolt gyilkolás vagy az elkövetett gyilkolás? És ha, tisztelt belügyminister ur, ilyen formában disztingválunk és ilyen poétikusan állítjuk be a kérdést, akkor bátor vagyok egy másik kérdést felvetni. Nem beszélek már a gyilkosokról, de közönséges tolvajokról és rablókról. Tudomásom van konkrét dolgokról, amelyeket a történeti felelősség súlya alatt mondok el. Mint nemzetgyűlési képviselő vállalom a nemzetgyűlés előtt a teljes felelősséget. Neveket nem mondok, mert mégsem akarom az illetőket a nemzet előtt pellengérre állítani, jóllehet megérdemelnék, de ezt elvi okokból nem teszem. Ám ha a belügyminister ur nevekre kíváncsi, négyszemközt nevekkel is szolgálhatok. Mikor az internáló tábor Hajmáskéren volt, egész rendszerré nőtte ki magát az, hogy az oda behozott internálandó egyénektől elszedték az értéktárgyakat és a pénzt, amelyet az illetők soha vissza nem kaptak, mert a naplókba hamis Összegeket vezettek be. Mikor az internálás székhelye Zalaegerszeg lett, oda kiküldetett Proch ezredes ur, aki egyéni felfogása és magatartása tárgyában részünkről a legélesebb kritikát megérdemli, el kell azonban ismernünk, hogy egyéni integritás szempontjából az ezredes ur kifogástalanul viselkedett, őt semmiféle módon megközelíteni nem lehetett és hogy az ő rezsimje alatt semmiféle disznóságot nem tűrt meg. Mint igazságos embernek ezt el kell ismernem : alatta e tekintetben rend és fegyelem van. A belügyminister urnák tehát módja van megkérdezni Proch ezredes úrtól, hogy így történt-e mindez, évi szeptember hó 6-án, szerdán. amint én mondom. Amikor Proch ezredes ur rájött arra, hogy az ő működése előtt Hajmáskéren ilyesmik történtek, vizsgálatot indított s annak megindításával és lefolytatásával a zalaegerszegi csendőrkülönitményt bizta meg, amely egészen becsületesen járt el, annak rendje és módja szerint kinyomozta a dolgokat és a tetteseket Proch ezredes elé állította ; megállapította a bűnösséget, szembesítette őket az internáltakkal, az internáltak rávallottak ezekre az urakra, megmondták : Csalók vagytok, gazemberek vagytok, elvettétek az aranyláncomat, az aranyórámat, a pénzemet. Proch ezredes ur két bűnöst átadott a zalaegerszegi ügyészségnek, amely azonban erre azt mondta, hogy Hajmáskér a veszprémi ügyészség rajonjába tartozik, ós igy ő nem illetékes: szabadon bocsátotta őket, holott kötelessége lett volna a veszprémi ügyészségnek átadni. Ezek most is szabadon járnak, ezek nem veszedelmesek az állami és társadalmi rendre, ellenben veszélyesek azok, akiknek óráját, láncát, pénzét elszedték. Teljes felelősséggel mondtam el ezeket, t. Nemzetgyűlés. Ha a belügyminister ur hiteltérdemlően megállapítja, hogy hazudtam, kijelentem, hogy lemondok mandátumomról és soha senkinek el sem fogom mondani, hogy képviselő voltam. T. Nemzetgyűlés ! Megjelent egy rendelet, amely expressis verbis kimondja, hogy az 1920 június előtt internált egyének szabadonbocsátandók. Mégis ma Zalaegerszegen nagyon sok olyan politikai internált van, aldt ezt a terminust jóval megelőzően internáltak. Hogy közismert nevet említsek: Elek Gyula pénzügyi tanácsos urat 1919 október 23-án internálták, tehát jóval július 20-ika előtt. Családi összeköttetése latbavetése dacára nem szabadult ki mai napig sem. Pedig ha valamit elkövetett volna, az ügyészség előállította volna. Nagy Ernő : Becsületes, tisztességes ember. (Mozgás.) Pikler Emil : Egy külföldi újságíróval szemben néhány hónap előtt a ministerelnök ur az internálási rendszer fentartását azzal indokolta, hogy Magyarországon nincs Cayenne, mi nem deportálhatunk, nekünk szükségünk van Zalaegerszegre. Ez igaz, nekünk nincs Cayenne-ünk, de a ministerelnök ur tudhatná, hogy akit Franciaországban Cayenne-ba deportálnak, azt legális ítélet alapján deportálják oda, ez egy büntetési nem, amellyel gyilkosokat, megrögzött, többször elitélt és meg nem javult gazembereket sújt a bíróság, ez a halálbüntetés után következő legsúlyosabb Ítélet. Cayenne-ban tropikus, rendkívül egészségtelen éghajlat van, az oda való deportálás egy lassú halál, mert az illető sárgalázba esik és pár hónap alatt elpusztul. Ez az ítélet tehát nem közigazgatási eljárás alapján hozatik, azt nem rendőrfogalmazócskák hozzák azokkal szemben, akiknek az orruk nekik nem tetszik!
