Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-46

À nemzetgyűlés 46. ülése 1922. ahol készpénzért tartoznak az illetők a huzat megvásárolni — akkor megszűnt a jogosultsága annak, hogy bármely más mezőgazdasági termény után akármilyen formában a mélyen t. kormány bennünket megadóztathasson, mert ez, mint mondom, a dupla vagy tripla adóztatásnak legtipikusabb példája. Nem akarok nagyon sokáig időzni ennél a kérdésnél Aki meg akarta érteni, amit mondok, ebből is megérthette. Röviden csak annyit akarok még megjegyezni, hogy a most kiadott 40.085. sz. rendelet a marhakiviteli illetéket az eddiginek háromszorosára, a juhkiviteli illetéket kétszeresére emeli, ugy hogy ma a tulajdonk'épeni forgalmi ár után minden darab marhának épen egyharmadát kell leadnunk. És ezt nagyon természetesen nem az a kereskedő fizeti meg, aki megveszi a gazdától a marhát, mert az egyszerűen belekalkulálja azt az általa fizetendő árba, és annyival kisebb árat fizet a termelőnek. Dénes István : A külföldi árba ! Gaal Gaston : Bocsánatot kérek, képviselő ur, ne tetesse magát, olyan naivnak . . . Meskó Zoltán : Belföldi marhákról van szó ! Gaal Gaston : . . . hiszen meg vagyok győződve arról, hogy a képviselő ur épen olyan jól tudja, mint én, hogy ha kisebb a kiviteli illeték, akkor feltétlenül többet kap az állatért az a gazda is . . . Dénes István : Az igaz ! Gaal Gaston : ... ez tehát csak az én károm, illetve nem is az enyém, hanem a magyar mezőgazdaságé, és ha elismerem a kormány jogát arra, hogy tessék a mezőgazdaságot egy szupponált jövedelme után erősen megadóztatni, nem ismerem el azt a jogát, hogy ugyanazt a mezőgazdaságot egy másik árucikke után burkolt formában adóztassa meg ujabb 30 vagy 40%-kal. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalion.) Ez annyit jelentene, hogy minden harmadik marhát, amelyet kivisznek az országból, az állam magának szerez meg adó címéri. (Zaj.) Es ha még elérnék ezzel ezt a célt, (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) amelyet ezen intézkedés indítéka gyanánt megjelölt a közélelmezési minister ur... (Zaj a jobboldalon.) Elnök; Csendet kérek, képviselő urak! Gaal Gaston : . . . hogy olcsóbbá teszi vele a közélelmezést, akkor talán még azt mondanám, hogy humanitárius és szociális szempontból viseljük el mi gazdák még ezt a kárt is. A következmény azonban micsoda? Kern az, hogy a marha ára olcsóbb lesz, hanem csak az, hogy ezzel a 33°/o-kal lesz olcsóbb, mint a külföldi ár, de egyébként megszűnvén a külföldi határzár, azért a marha természetesen kimegy, az ár az eddigi árakkal szemben mégis emelkedő tendenciájú, amint hogy máris látjuk, hogy szeptember 2-ika óta, amikor ez a rendelet megjelent, legalább 10—15 koronával emelkedett a évi szeptember hó 6-án, szerdán. Í41 marha ára. (Ugy van! ügy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A különbség csak az, mélyen t. minister ur, hogy különben nem 10—15 koronával emelkedett volna, hanem a 33°/o-ot is megkapná a gazda a maga árujáért. Nem akarok ennél a kérdésnél tovább időzni, mint mondom. En ebben a rendeletben a legtipikusabb példáját látom a burkolt többszöri megadóztatásnak és mint igazán agrárius lélekkel gondolkozó ember, aki nemcsak mondom, hogy agrárius vagyok, hanem azt vallom és állom minden körülmények között, ebbe a magam részéről nagyon természetesen belenyugodni nem tudok és azért a következő interpellációt intézem most már a mélyen t. pénzügyminister úrhoz, mert most már tudom, hogy ki a gazdája azoknak az intézkedéseknek, amelyeket előre jelzett a közélelmezési minister ur. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minisier : O csak a rendeletet adta ki ! Gaal Gaston (olvassa): »Szándékozik-e a pénzügy minister ur a Budapesti Közlöny 202. számában közzétett 40085. számú rendeletet fentartani, amely az eddigi marhakiviteli illetéket a teljes forgalmi ár 30%-ára emeli? Nem látja-e a kormány az adójavaslatok beterjesztése után elérkezettnek azt az időt, hogy a mezőgazdaságot sújtó mindenféle rejtett adót, behozatali védővámot, kiviteli illetéket, kiviteli, műtrágya stb. monopóliumot megszüntessen és miért nem tesz a kormány eleget az 1920. évi XIII. te. 1. §-a azon rendelkezésének, hogy az e törvény alapján kiadott rendeletek a Nemzetgyűlésnek bemutatandók.« (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés ! Bocsánatot kérek, hogy bár az interpelláció a pénzügyminister úrhoz van intézve, röviden én felelek rá, tekintettel arra, hogy eredetileg az összkormányhoz kívánta a t. képviselő ur interpellációját intézni. Mielőtt azonban a válaszra rátérnék, legyen szabad egy megjegyzést tennem a műtrágya kérdésére vonatkozólag, amelyet a t. képviselő ur felvetett (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) és ugy tüntetett fel, mintha ezen a téren ma is monopólium állana fenn. Abban igaza van a t. képviselő urnák, hogy bizonyos ideig talán ilyen monopolisztikns alapon volt a kérdés megszervezve, de épen a földmivelésügyi ministerium kívánta ezt annak idején, még pedig a_ért, hogy a gazdák tényleg műtrágyához juthassanak, és pedig olcsóbb áron. Miután azonban meggyőződtünk arról, ho^y ezen módszer segítségével a gazdák ellátását olcsón nem tudjuk biztosítani, a kormány a műtrágya-behozatalt teljes mórtékben megengedte, ugy hogy ma a műtrágya-behozatal teljesen szabad, bárki hozhat be műtrágyát az országba és árusíthatja azt. Ez az állapot tehát