Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-46

142 A nemzetgyűlés 46. illése 1922. teljesen megszűnt és a t. képviselő ur talán csak nincs tájékozva e tekintetben. Ami már most azt a megjegyzését illeti, hogy az illetékben burkolt adó van, erre azt kell mondanom, hogy talán nem is burkolt ez az adó. Ez egészen nyilt adó. Ezt nem is kivánja a kormány titkolni, hiszen nem csináltunk a magunk részéről titkot abból, hogy mi a szabadforgalmat a belföldön igenis koncedáljuk, a külállamokkal való viszonylatban azonban a szabadforgalomra még nem tértünk át és sajnos, még hosszú ideig nem leszünk abban a helyzetben, hogy a teljes szabadforgalomra áttérjünk. (Helyeslés.) Hiszen bár a kormány tekintettel van, aminthogy tekintettel kell lennie a mezőgazdaság érdekeire, tekintettel tartozik lenni azonban egyúttal azon nagy szociális érdekekre is, amelyek ezen a téren kielégitésre várnak. Épen ez az eset bizonyítéka annak, hogy ezen kiviteli illeték ellenére, ha a kivitelt lehetővé tesszük, a belföldi árak igenis emelkednek, még pedig olyan magasságig, amelyről épen szociális szempontból és objektiv szemmel megitélve, bizonyos pontig kétséges, hogy helyes-e. A kormány annak idején kénytelen volt az állatkivitelt beszüntetni, hiszen a fejünk felett az állatleadás Damokles-kardja függött, amely veszedelem ma sem múlt el még teljesen, de épen a szárazságra és a takarmány hiányra való tekintettel, amelyet Förster t. képviselő ur Emiltett, kénytelen a kormány abba belemenni, hogy a kivitelt lehetővé tegye, mert beláttuk azt, hogy a takarmányhiány folytán lehetetlenné vált, hogy azt az állatállományt, amellyel az ország jelenleg bir, a gazdatársadalom télen át el tudja tartani. A közélelmezésügyi minister ur számításai azonban azt bizonyították, hogy abban az esetben, ha az eddig vagy régebben megállapított kiviteli illetéket tartanák érvényben, akkor olyan áremelkedés következnék be, amely szociális szempontból a legnagyobb aggodalmakra adna okot. így is el vagyunk készülve, hogy dacára annak, hogy az illetéket tetemesen felemeltük, amit nem titkolunk, ez nem burkolt adó, hanem nyilt adó, amelyet részben adózási szempontból, részben és pedig elsősorban szociális szempontból emelünk, mondom, dacára annak, hogy a, kiviteli illetéket kénytelenek voltunk felemelni, igen lényeges áremelkedésre van kilátás ugy, hogy még a gazda is meg fogja találni a maga számítását. Amennyiben azonban ez nem következnék be és amennyiben az a félelem, hogy itt husinség, illetve oly drágaság következnék be, amelytől a társadalomnak széles rétegei félnek, nem lesz jogosult, akkor már előre is megállapodtunk abban, hogy az illetéket mérsékelni fogjuk. Az ilyen rendszabályokat azonban mindig magas illetékkel kell kezdeni, mert hiszen egy ma megállapított illetéket holnap ismét felemelni nem lehet, azonban évi szeptember hó 6-án, szerdán. egy magas illetéket leszállítani mindig lehetséges. Én tehát a t. képviselőtársamat megnyugtathatom abból a szempontból, hogy ha azok a félelmek, amelyeket a közélelmezési szempont diktál nekünk, nem következnének be, akkor a kormány önszántából és önakaratából is mérsékelni fogja az illetéket. Ez tehát egy első intézkedés, amelynek következményeit a ministertanács még újból mérlegelni fogja adott esetben. Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék a válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gaal Gaston: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak megengedni, hogy egypár észrevételt tegyek a mélyen t. ministerelnök ur válaszára. Ami a ministerelnök urnák azt a megjegyzését illeti, melyet a műtrágya behozatalára vonatkozólag tett, én nagyon jól tudom, hogy most már a műtrágyabehozatal szabad, de azt is tudom, hogy a tavasszal nem volt szabad a behozatal, mert tavasszal egy monopolisztikus társulat kezében volt, amely olyan árakon szabta meg a műtrágyát, hogy az akkori gabonaárak mellett egyáltalán nem fizetődött ki, hogy a gazdák műtrágyát beszerezzenek. Attól a vállalattól tehát a műtrágyát senki sem vette meg, a gazdák nem gondoskodtak az évi műtrágyaszükségletükről, s a vállalatnak a műtrágya a nyakán maradt. Hogy azután a vállalat ezekkel a műtrágyákkal a kormány tudtával és engedelmével mit csinált, azt én nem tudom, én csak egyet tudok, hogy a nyakán maradt műtrágya, amelynek kétségtelenül sok-sok ezer vagonnak kellett lenni, az országból eltűnt, ugy hogy ma műtrágya semmi pénzért nem kapható. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Meglehet, hogy nem tűnt el, lehet, hogy raktáron van, lehet, hogy arra várnak ezek a t. vállalatok, — miután a mai 7000 koronás búzaárak mellett már megint kifizetné magát az általuk akkor kontemplált műtrágyaár — hogy majd feljebb megy a műtrágya ára és akkor egyszerre lesz műtrágya. Én csak egyet konstatálok és ezt kötelességem a gazdaközönség nevében konstatálni, hogy : ma pedig műtrágya Magyarországon nem kapható. (Ugy van ! bal felöl.) Az pedig nem vigasztalásunk nekünk, mélyen t. ministerelnök ur, hogy a kormány most kinyitotta az országhatárt, mert a valutánk leromlása folytán akárhonnan akarjuk külföldről megvenni a műtrágyát, azt csak olyan áron kapjuk meg, hogy ez a 7500 koronás búzaárak mellett sem fizeti ki magát. Épen azért szólaltam fel az ilyen burkolt adóztatások ellen, amelyek a monopóliumok osztogatásában jelentkeznek, hogy miért méltóztatott annak idején ezt igy csinálni? Ha a szabadkereskedelemre lett volna bizva, azok annyi műtrágyát hoztak volna be Magyarországba, hogy Magyarországnak műtrágyaszükséglete fedezve lett volna.