Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-46

140 A nemzetgyűlés 46. ülése 1922. évi szeptember lió 6-án, szerdán. De ennek a törvénynek 1. §-ában az is benne van, hogy minden ilyen, a jelen szakasz alapján kibocsátandó rendelet a nemzetgyűlés­nek bemutatandó. Ez egy óvatossági intézkedés a törvényben; óvatossági intézkedés abban az irányban, hogy a kormánynak ilyen, tulajdon­képen burkolt adóztatást képező intézkedéseit a nemzetgyűlés birálat tárgyává tehesse és amennyiben azokon változtatást Ítélne szük­ségesnek, a szükséges változtatásokat megte­hesse, Ma, amikor egy uj adózási rendszer előtt állunk, amikor itt fekszenek az adó javaslatok, amelyeket épen tárgyalunk és amelyek, amint a nemzetgyűlés megszavazza őket, visszaható erővel, július 1-től kezdve érvényesek lesznek a mezőgazdaságra nézve, amikor egy földadóval állunk szemben, amely a békebeli földadónak a mai búzaárak mellett kb. a 360-szorosa, akkor, mélyen t. Nemzetgyűlés, én nem tehetek róla, a magam részéről agrárpolitikai szempontból ahhoz semmi körülmények között sem tudok hozzájárulni, hogy a kormány bizonyos burkolt adózási rendszereket is, amelyeknek megvolt a jogosultságuk a múltban, most is fentartson, igénybe vegyen és a mezőgazdaság hátrányára érvényesítsen. Ha semmi mást nem nézek, csak megné­zem azt a behozatali tilalmi listát, amelyet a kormány felállított az iparcikkekre nézve, ha megnézem azokat a vámtételeket, amelyeket bi­zonyos magyar iparok védelmére, de a mi rová­sunkra fentart, bizonyos, a mezőgazdaságban nélkülözhetetlen cikkek árát a végtelenig eme­lik, ha — mondom — ezeket a vámtételeket nézem és azután azokat a burkolt adózásokat, amelyeket nekünk, mezőgazdáknak, fizetnünk kell bizonyos monopolisztikus vállalkozásoknak bizonyos monopóliumszerű olyan ajándékokért, amelyeket a kormány bizonyos társulatoknak és vállalatoknak nyújt, — semmi másról nem be­szélek, csak a műtrágya kérdéséről, amelyről nagyon jól méltóztatnak tudni, akik gazdák, hogy egypár monopolizált vállalat, illetőleg társulat kezébe van adva. Griger Miklós: ügy van! Gr. Bethlen István ministerelnök: Nincs! Gaal Gaston : Épen arra akarok kitérni, mélyen t. ministerelnök ur, hogy ma az a hely­zet, hogy amikor az ilyen monopolizált társu­latnak méltóztatnak a kezébe és hatalmába adni Magyarország egész mütrágyaellátását, itt állunk az őszi vetések előtt és Magyarország területén 20 métermázsa műtrágyát nem lehet kapni. Griger Miklós: Ugy van! Drozdy Gyözö : Es az sem jó, amit itt gyártanak ! Griger Miklós: A múltkor telefonáltam és kértem műtrágyát — egy héttel ezelőtt — és nem kaptam. Drozdy Gyözö: Egyáltalában miért kell monopolizálni? Humbug az a műtrágya! Gr. Bethlen István ministerelnök: Tévedés! Gaal Gaston : Nagyon fogok örvendeni, ha engem a mélyen t. ministerelnök ur meg fog győzni arról, hogy tévedés, egy azonban semmi­esetre sem tévedés, ministerelnök ur. Nagyon kérem, szíveskedjék az én vármegyémnek, az egész vármegyének, 50 vagon műtrágyát szerezni. Gr. Bethlen István ministerelnök: En nem vagyok, kérem, műtrágyavigéc ! Gaal Gaston : Bocsánatot kérek, műtrágyá­val jó hosszú ideig csak egyetlen monopolizált alakulat foglalkozott. Gr. Bethlen István ministerelnök: Volt, de most nincs! Gaal Gaston : Mástól nem lehet venni, csak tőlük ; ők szabják meg az árat, ugy ahogy akar­ják. Az idén, a foló óv tavaszán még derüre­borura kínálták de, oly magas áron, hogy a gaz­daságok nem vették. Hogy azóta, folyó év tava­szától őszig mit csinált ez a vállalat az ő mű­trágyakészletével, amelyet ezer és ezer vagon­számra kínálgatott az országban minden vidéki kereskedőnek, azt nem tudom, egyet azonban tudok, mélyen t. ministerelnök ur, hogy ma Magyarországon műtrágyát kapni nem lehet és itt állunk az őszi vetések előtt. Drozdy Gyözö : Amit adnak, az sem jó ! Gaal Gaston : Nem erről akarok azonban beszélni, nem akarok kitérni ilyen kérdésekre ; én a dolognak tisztán csak az adópolitikai ol­dalát nézem, mert sehogy sem bírom megérteni azt, miért kelljen magyar gazdának a műtrágyát bizonyos, ilyen monopóliumszerű vállalkozásoktól drágábban megvenni, mint más országok gaz­dáinak és miért kelljen nekünk ezen a téren is egy burkolt adót leadni ? Hogy kinek, az engem nem érdekel. Engem az érdekel, hogy én drá­gábban termelek és hogy állami intézkedés foly. tán egy burkolt adót fizetek bizonyos monopo liumszerü vállalatnak. Mélyen t. Nemzetgyűlés! A burkolt adók egyik legpregnásabb formája közé tartozik a kiviteli illeték. Mondom, én elismerem a jogosultságát an­nak, hogy a kormány kiviteli illetéket szedjen akkor, amikor még a földadó a régi állapotban van, de amikor a kormány a földet a buza­paritáson adóztatja meg, amely az aranyparitás­nál is több, és háromszázhatvanszorosra emeli fel a békeadót, akkor elérkeztem én legalább, aki magam állok itt az én agrárius felfogásom­mal, ahhoz a határhoz, amikor azt kell monda­nom, hogy az 1920. évi XIII. te. alapján pedig semmiféle rendeletet tovább a kormánynak ki­adni nem engedek. Mert kétszer, háromszor, négyszer adóztatni meg ugyanazt az objektumot, ez talán már mégis kicsit messze visz az adó­politika terén is. Amikor a pénzügyminister a földet ugy adóztatja meg buzaalapon, mintha Magyarország egész földje búzatermő föld volna, — még azokat a földeket is, amelyek legelő­gazdaságok vagy amelyek rozstermő vidékek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom