Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-46
A nemzetgyűlés 46. ülése 1922. tanak Ausztriába és amelyek a budapesti szabad vásáron rakatnak le, élelmet hozzanak magukkal, erre nézve határozott Ígéretet nem tehetek, megkísérelni megkísérelhetem, azonban a siker attól függ, hogy az illető állam, elsősorban í^ománia egyáltalán megengedi-e a takarmány kihozatalát Magyarországba. Ezek a transitó szállítások eddig nem öltöttek oly nagy mérvet, hogy ez állatok pár napi eltartása tetemes készleteket emésztene fel, de ha nagyobb mérveket öltene, számításba veszem majd, mennyi az a takarmány, amennyit a tansitó-állatok elfogyasztanak. Ezért azonban a transitót megakasztani nem tartanám célszerűnek, mert állami érdekből nagyon fontos, hogy ezek a transitószállitmányok Magyarországon keresztül kerüljenek a külföldre. Mondom, ezeket az intézkedéseket, amelyeket a t. képviselő ur kíván, a kormány már meg is tette, a jövőben is megteszi és mindent el fog követni a rendelkezésére álló eszközökkel arra, hogy a takarmányinséget, amennyire lehetséges enyhítsük és az egyik vidéket a másiknak készletével kisegíthessük. Ezt voltam bátor válaszolni az interpellációra és kérem válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés.) Elnök ". Forster képviselő ur kíván nyilatkozni ? Förster Elek : Nem kívánok ; a választ tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a földmivelésiigyi minister urnák Forster Elek képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen !) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik ? Hébelt Ede jegyző: Bartos János! Elnök : Nincs jelen, interpellációja töröltetik. Következik ? Hébelt Ede jegyző: G-aal Gaston! Gaal Gaston; T. Nemzetgyűlés! Amikor interpellációmat az interpellációs-könyvbe bejegyeztem, arra tulajdonképen alkalmat a közélelmezési minister urnák egy nyilatkozata adott, aki igért, illetőleg kilátásba helyezett bizonyos intézkedéseket és miután ő nyilatkozatában egyáltalában nem szögezte le azt, hogy ezeket az intézkedéseket a kormány melyik tagja, melyik minister fogja végrehajtani, illetőleg kibocsátani, azért voltam kénytelen egy általánosságban tartott interpellációt bejegyezni és ezért voltam kénytelen intepellációmat az összkormányhoz intézni. Azóta azonban ezeknek a kilátásba helyezett intézkedéseknek legnagyobb részét, illetőleg egy lényeges részét megvalósította a pénzügyminister ur egy rendelete, amely most a Budapesti Közlöny szeptember 3-iki számában jelent meg 40.085 szám alatt. Az a nyilatkozat, amelyet a közélelmezési minister ur itt a Ház drágasági bizottságában tett, kilátásba helyezett olyan intézkedéseket, hogy bizonyos mezőgazdasági termékek, amelyekre itthon a közellátás szempontjából nagy szükség évi szeptember hő 6-án, szerdám. 139 van, olyan magas kiviteli vámokkal lesznek megterhelve, hogy ezáltal a kivitelt lehetetlenné teszik és itt Magyarországon ezeknek a mezőgazdasági termékeknek árát leszorítják. Specialiter a huskérdésről volt szó, úgyhogy előre lehetett látni, hogy a minister urnák olyan terve van, hogy Magyarország marhakivitelét teszi lehetetlenné olyan magas kiviteli vámokkal, amelyeket ez egyáltalában el nem bír. Amennyiben ezt beváltotta volna a kormány, ezt tartottam volna egyik legvégzetesebb és legszerencsétlenebb intézkedésnek, különösen ' ma, amikor Magyarország, sajnos — épen most hallottuk az előbb elhangzott interpellációban — olyan viszonyok között él, hogy állatainak egy részét feltétlenül piacra kell vinnie, mert átteleltetni és eltartani képtelen lesz. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Ami a dolog másik részét illeti, ez a fenyegetés nem vált be, • mert nem egy általános mezőgazdasági kiviteli tilalmat bocsátott ki a kormány. Azonban egy olyan intézkedést tett, amely adópolitikai szempontból megint feltétlenül szóvá teendő és amely semmi körülmények között sem szolgálja azt a célt, amely célt a közélelmezési minister ur az ő kilátásba helyezett intézkedéseivel tulajdonképen elérni gondolt, vagy amelyet jelzett. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Méltóztatnak tudni, hogy az 1920. évi XIII. te, amelyet annak idején a nemzetgyűlés megalkotott, szól a kiviteli illetékek kérdéséről. Mi ezt a törvényt megalkottuk akkor azért, mert gabonakivitelből és ilyen dolgokból, kiviteli vámokból kellett az államnak szükséges jövedelmet előteremteni. Megalkottuk azért, mert abban az időben még a mezőgazdaság adói abszolúte érintetlenül azok voltak, amelyek a békében is fennállottak. Szükségét éreztük annak, hogy az állam fokozott kiadásaihoz a mezőgazdaság is megfelelő összegekkel járuljon hozzá és miután a legigazságosabb formáját ennek abban láttuk, ha azok hoznak áldozatot, akiknek feleslegük van, és miután a feleslegek azok, amelyek külföldre kimennek, szó nélkül, jóformán vita nélkül hozzájárultunk ahhoz, hogy ezek a mezőgazdasági feleslegek, ezek a mezőgazdasági termékek — legyenek azok gabona vagy gyümölcs, vagy bármiféle termék — kiviteli vámokkal sújtassanak és igy indirekte az állam javára megadóztassanak. A törvény intenciója is az volt, hogy ezeket mindig az adott helyzethez képest mérlegelje a kormány, épen azért csak általánosságban szól a törvény és felhatalmazást ad a kormánynak, hogy az illetékes ministeriumokkal egyetértőleg mindig a pénzügyminister ur bocsáthassa ki a vonatkozó rendeleteket és mindig azokra a cikkekre vonatkozólag, amelyek az ország termelése és a közgazdaság szempontjából fontosak és amelyek ezt a terhet elbírják. 18*
