Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-46

134 A nemzetgyűlés 46. ülése 1922. földből, de ezt nem engedték meg nekik. Ellenben nagy kegyesen megengedték azt, bogy a disznók részére répaleveleket szedhessenek. Pikler Emil : így bánnak magyar emberekkel! Ez a hazafiság! Peyer Károly: A munkások vezetőinek letartóztatása maga után yonta azt, — hogy nem is volt kivel azon a telepen a munkabeszüntetés kérdésében beszélni, mert akik a munkásság bizalmi emberei voltak, nem voltak odahaza, hiszen azokat elvitték részben Balassagyarmatra, részben a különböző szolgabiróságokhoz. — Senkisem tudta megmondani az első napokban, hogy ezek a munkások miért vannak ott. Balassagyarmaton az ügyész azt mondta: ón azt sem tudom, miért vannak itt ezek az emberek és ki fogja az élelmezésüket megfizetni, én csak névsort kaptam, ezeket az embereket hozzám utalták, de hogy mi történjék velük, nem tudom. A közigazgatási hatóság viszont azt mondta : kérem, az ügyészség inditott ellenük eljárást. Végre azután a kereskedelemügyi miniszter' úrral és a miniszterelnök úrral folytatott tárgyalások alapján ezek a munkások visszanyerték szabadságukat és a tárgyalásokat el lehetett kezdeni. Közben azonban olyan esetek történtek, amiket kötelességem elmondani. Eltekintve attól, hogy pl. gyerekeket megfogtak az utón és egy alkalommal a csendőr addig csavarta az egyiknek a kezét, hogy mondja meg, hol van az apja, amig a karját tényleg kicsavarta... Drózdy Győző : Nádosy csendőrei igy nyomoznak! Nádosy lelke dühöng bennük. Peyer Károly: ... augusztus 11-én reggel, de nem is reggel, hanem inkább hajnalban, négy-öt óra között az u. n. Forgács-telepen csendőrjárőrök mentek a munkások lakásaiba. Minden egyes járőrt a bányának egy altisztje, térmestere, vagy aknásza vezetett. Ez mondta meg, hogy hova menjenek be, ki lakik ott és kit kell munkára kényszeríteni. így történt azután, hogy egyik-másik házban, ahol ezek a hajnalban felvert munkások nem tudtak elég gyorsan felkelni, rájuk törték az ajtót, az asszonyokat és gyerekeket belökték a szobába, a férfit pedig a konyhában összeverték. így többek között összevertek olyan munkást is, akit a vállalat már elbocsátott, akinek a formális elbocsátó levél és a pénz már a zsebében volt, akit tehát már nem is lehetett arra kényszeríteni, hogy munkába menjen. Egy másik munkást, aki kényszer alatt ment el dolgozni, akkor, amikor a munkahely felé ment, útközben megállított két csendőr és megkérdezte tőle, hova megy. Amikor azt felelte, hogy munkába megy, ott helyben összeverték. Természetes, hogy ily körülmények között nem munkába ment, hanem ki az erdőbe és elbujdosott, nem is mert közel menni családja köréhez. Itt vannak azután a következő esetek. Kutkay Ferencnek a csendőrök kétszer átszurévi szeptember hó 6-án, szerdán. ták a kezét. Melák Jánost a csendőrök ugy ütötték fültövön, hogy azóta nem hall. Tettleg bántalmazták Kurcsik Lajost, Romata Hezsőt, akik azóta fülzugásban szenvednek. Véresre verték Szijjártó Józsefet, egy hatvanéves öreg munkást, aki harmincöt éve dolgozik ezen a bányatelepen. (Zaj a baloldalon.) Szabó József (budapesti) (közbeszól.) Peyer Károly: Kedves Szabó képviselő ur, magát külön intézem el egyszer, várjon ezzel egy kicsit. Majd én kikölcsönzöm magát még egyszer. (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Peyer Károly : Véresre verték Javod Ferenc bányamunkást útközben, azonkivül bántalmaztak itt egy egész csomó embert, itt van a névsor a kezemben. (Zaj.) Szabó József (budapesti) (közbeszól) Reisinger Ferenc : A mentelmi jog védelme alatt gyalázatosan hazudik! Elnök : Reisinger képviselő urat sértő kitételéért rendreutasítom, és ha még egyszer hasonló kifejezést használ, a mentelmi bizottság elé fogom utasítani! Reisinger Ferenc: Bennünket rágalmazni szabad ? Elnök : A képviselő urat senki sem rágalmazta! Tessék a parlamenti illemhez alkalmazkodni ! Peyer Károly : A környékbeli községekben ugyanez volt a helyzet. Menti községben a csendőrök összeverték Pintér András, Pintér István, Pintér Rezső, Kiss József, Melisz Antal stb. munkásokat, Mizserfán összeverték Balog Ferenc, Tábi Mihály, stb. munkásokat. Nagyon sokáig tartana, ha az összes bántalmazott munkások nevét fel akarnám olvasni, akik igen nagy tömeggel szerepelnek itt a névsorban. De szükségesnek tartottam felvetni azt a kérdést, helyes volt-e és használt-e az országnak, hogy azokat a munkásokat, akik a munkabeszüntetés tartama alatt teljesen békésen viselkedtek, még ez atrocitások után is békésen viselkedtek (Zaj balfelöl.) ós tudtommal semmiféle olyan bűncselekményt nem követtek el . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Peyer Károly : . . . ami miatt a hatóságnak el kellett volna járnia, ily módon bántalmazták ! Bogya János: (közbeszól) Elnök: Kérem Bogya képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! Bogya János : Kénytelenek vagyunk a támadásokat visszautasítani. Elnök : Tessék azt az elnökre bizni. Peyer Károly : . . . Felvetem a kérdést, használt-e az ügynek iZ £IZ eljárás, amit tudtommal a salgótarjáni főszolgabíró utasítására az ottani csendőrség véghez vitt? Használt-e az ügynek az, hogy letartóztatták a munkások bizalmi férfiait ? Használt-e az ügynek az, hogy a munkásokat ilyen durván bántalmazták és ennek eredménye az volt, hogy a munkások kimenekültek