Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-46

A nemzetgyűlés 46. ülése 1922. az erdőkbe és így nem lehetett a bányafenntartási munkákat elvégezni, amiből súlyos milliókra menő károk keletkeztek? Es szükség volt-e arra, hogy ezt a harcot, amit véleményem szerint nagyon rövid idő alatt be lehetett volna fejezni, annyira elmérgesitsék azáltal, hogy ilyen egyoldalulag avatkozzanak bele?! Fel kell vetni azonban itt egy másik kérdést is, t. i. azt, hogy ezek a munkások nem követtek el más bűnt, mint azt, hogy beszüntették a munkát, ha nagyon súlyosan bíráljuk el az esetet, azt mondjuk, hogy ők szüntették be a munkát s nem voltak hajlandók dolgozni olyan munkafeltételek mellett, amelyeket az igazgatóság részükre megállapított. Ez az én véleményem szerint olyan jog, amely mindenkit megillet; ha nekem nem tetszenek a munkafeltételek, akkor otthagyom a munkát, ha a munkaadónak nem tetszik az én munkám, akkor elbocsáthatja a munkást. (Egy hang jobbfelöl : Hát a szerződés mire való?) A vállalat lépéseket tett abban az irányban, hogy a tulajdonában lévő lakásokból költözzenek ki a nem dolgozó munkások. Ott van a birói fórum, ha az elrendeli a kilakoltatást, ez ellen senkinek sem lehet kifogása, de nem hagyható szó nélkül, hogy ha azokat a munkásokat, akiknek más bűnük nincs, mint hogy a társaság bizalmából eljártak a vállalat igazgatóságánál, egy a munkaadóval összefüggő kérdés rendezésében, — aminek tehát semmi politikai célzata nem volt, — elviszik és ellenük megindítják az internálási eljárást. De ez nem volt elegendő. A munka felvétele után, augusztus 30-án, megjelent újból a salgótarjáni főszolgabíró megbízásából az egyik szolgabíró ós közölte Homokterenyén a községházán egy egész sereg munkással, hogy ellenük megindították az internálási eljárást, és ebből kifolyólag nekik hetenkint a községházán jelentkezniük kell. Ennélfogva én itt ugy látom, hogy a kormány az internálás rendszerét magát nem is annyira az árdrágítókkal, nem a kommunistákkal szemben tartja fenn, hanem inkább arra az esetre, ha ilyen f természetű munkabeszüntetések történnének. En nem kívánok külön privilégiumot a bányamunkások részére sém, én elismerem azt, hogy ez olyan szakma és olyan foglalkozási ág, amelynél lehetőleg a minimumra kell redukálni minden olyan körülményt, amely a termelés nyugodt menetét zavarhatja. Ez meg is volt eddig, és a bolzevizmus bukása óta az egész idő alatt alig volt valamelyes munkabeszüntetés a bányatelepeken és ha voltak is, olyan szórványosan voltak, ugy ezek a kérdések alig egy-két nap alatt mindenhol elintézést nyertek. Ezzel tehát csak azt akarom demonstrálni, hogy ennek a szakmának a munkásai nem érdemelték meg ezt az elbánást, annyival kevésbé, mert hiszen ha statisztikailag összehasonlítjuk a termelési évi szeptember hó 6-án, szerdán. 135 viszonyokat, Magyarországon az egyéni termelés is lényegesen jobban javult, lényegesen jobb, mint a külföldi üzemeknél. Épen azért felvetem a kérdést, vájjon helyes-e az internálási rendeletet továbbra is fenntartani (Felkiáltások jobbfelől : Nagyon helyes ! Zaj t és félkiáltások a szélsöbaldalon : Abból élnek ! Éljen a zsidó nagytöke! Éljen a jogrend! Elnök csenget.) és a zsidó nagytőkének és a közigazgatási hatóságoknak ezzel módot adni arra, hogy ilyen munkabeszüntetések alkalmával a munkásokkal szemben az internálási rendeletet alkalmazzák. Mielőtt magát az interpellációt felolvasnám, engedjék meg, hogy Szabó képviselő urnák egy közbeszólására válaszoljak. (Halljuk ! a szélsöbalóldalon.) T. i. Kun Béla 1919 január elsején (Zaj. Halljuk! a szélsőbaloldalon.) elment Salgótarjánba .. . Propper Sándor: Melyik Kun Béla? (Derültség a szélsőbaloldalon.) Peyer Károly: Az egyik. ... és ott sikerült neki a munkásokat felheccelni, a leszerelt katonákat leitatni, (Ugy van! a szélscbaloldalon.) akik ott két napon keresztül, egy rettenetes csúnya rombolást vittek véghez. Én abban az időben, azt hiszem, harmadnapra rá utaztam fel és sikerült anélkül, hogy bármilyen erőszakos rendszabályt kellett volna alkalmazni, tisztán egy pár gyűlésen történt felszólalásommal a munkásokat arra birni, hogy ugyanazon nap este hat órakor már a munkát újból felvették. Történt ugyan egy sajnálatos eset előző nap, amikor részeg katonák a berobogó katonavonatra sortüzet adtak, erre onnan visszalőttek és ennek az esetnek egy csomó halottja volt. Ez előző nap történt. A kommunisták abban az időben kihasználták ezt az esetet és hosszú cikkeket közöltek az ő Vörös Újságjukban, amelyekben engem Haynaunak, vérebnek meg mindenfélének elkereszteltek és elneveztek és rám fogták azt, hogy én lövettem ezekre a munkásokra. Szabó József képviselő ur egyenlő módszerekkel dolgozik, mint a bolsevisták, (Zaj balfelöl.) ő is átveszi azt a receptet. Az egyik kollegája ugyan Pécsett egy kicsit már megégette a kezét, mert a pécsi Est abból kifolyólag sajtópört kapott, most szeretne kibújni a bizonyítás alól. Hát, én Szabó képviselő urnák is teszek egy ajánlatot : legyen szíves, mondja ön ezt el, nem itt, hanem máshol, mondja el ott, ahol Önt ezért a kijelentéséért felelősségre lehet vonni és ahol én módot adok neki arra, hogy az ő bolseviki receptjeit és bolseviki módszereit ott a bíróság előtt bizonyíthassa. Én csak azt látom, hogy, amikor az érvekből kifogynak, akkor előveszik a bolsevisták módszerét. (Zaj balfelöl.) A következő interpellációt intézem a belügyminister úrhoz (olvassa) : »Van-e tudomása a belügyminister urnák arról, hogy 1922 augusztus 11-én hajnalban 4 és 5 óra között csendőrök, a bányatársulat al-