Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-46

108 A nemzetgyűlés 46. ülése 1922. javaslatot elfogadásra. ( Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az idő előrehaladván, a tárgyalást megszakítjuk. Az ülést d. u. 4 óráig felfüggesztem.. (Szünet után.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Ki következik szólásra ? Hébelt Ede jegyző: Nemes Bertalan! Nemes Bertalan : T. Nemzetgyűlés ! Csak egész röviden akarom megindokolni állásfoglalásomat a szőnyegen lé\6 adójavaslat tárgyában. Engem a gönci választókerület közönségének parancsa állított ide azon Ígéretem ellenében, hogy minden szavam és minden tevékenységem, az ország érdekében való lesz. Ezt az újraépítést én pénz nélkül elképzelni nem tudom. Ennek egyik forrása a tárgyalás alatt lévő adójavaslatok. És akkor, amikor én ezeket vizsgálom, nem azt nézem, hogy én mennyi adót fogok fizetni vagy a másik kisgazda mennyit fog fizetni, hanem azt nézem, hogy annyi terhet ró-e ránk, amennyit mi el tudunk viselni. (Helyeslés.) És tekintettel arra, hogy ugy látom, hogy a teljesítőképesség határait ez a javaslat sehol sem szárnyalja túl, ennek következtében én ezt megszavazom. Megszavazom, jóllehet, hogy az eddigieknél nevezetesen több adót ró az adózó polgárságra. De azután nem vizsgálom, hogy ezeket az adókat egyik vagy másik foglalkozási ág fogja-e túlnyomó részben viselni, tekintettel arra, hogy a foglalkozási ágakat és a megélhetést lehetetlenné nem teszi, végül, mivel háromévi átmeneti időről van szó, egészben véve én azt az általános tárgyalás alapjául elfogadom. Elfogadhatom ezt annyival könnyebb lelkiismerettel, mert nemcsak én tettem ígéretet választóimnak, hanem Ígéretet kértem választóimtól is, kifejtvén előttük, hogy az országnak felépítése minden egyes embertől nagyon tetemes áldozatot fog igényelni, és mikor ők ennek dacára bizalmukkal megtiszteltek, egyben felhatalmazást adtak arra, hogy én a terhesebb a dó javaslatokat megszavazzam. Ez az oka annak, hogy én épen ellenkező álláspontra jutok a javaslatok bírálásánál, mint Gaal G-aston t. képviselőtársam, aki rövidesen azzal az indokkal tagadta meg ezeknek a javaslatoknak megszavazását, hogy nem akarja magát a lengyeltóti választói által agyonüttetni. Gaal Gaston : Ezt én nem mondtam. Hegymegi-Kiss Pál: Nem mondta! Nemes Bertalan : Mélyen t. képviselőtársam, én nem félek attól, hogy engem a gönci választóim meg fognak kövezni, de abban az esetben, ha feltevésemben csalódnám, nehéz szívvel, de felemelt fővel vállalnám a megkövezés dicsőségét abban a tudatban, hogy ez az áldozatom hazánk helyreállitása érdekében történt, őszintén sajnálom, hogy Gaal Gaston t. képviselő ur ezeknek a javaslatokéi;« szeptember hó 6-án, szerdán. nak elfogadását magára nézve lehetetlennek tartja. Sajnálom különösen azért, mert az ő harminc esztendőre visszamenő közéleti szereplése, köztisztelt egyénisége, logikus gondolkodása és közismert hazafisága (Igaz! Ugy van!) olyan embereket is gondolkozóba ejt, akiknek hazafias áldozatkészségéhez kétség nem fér. Ez a gondolkozás esetleg gyengitheti azt a tekintélyt, amelyre ennek a nemzetnek újraépítésénél elsősorban hivatott kormánynak feltétlenül és igen nagy mértékben szüksége van. Gaal Gaston : Nem gyengítette ! (Derültség.) Nemes Bertalan : Örömmel konstatáltuk, hogy ez az állásfoglalás nem gyengítette olyan mértékben, mint ahogy azt t. képviselőtársam talán remélhette. Elvártuk volna különben azt, hogyha ő széjjelszedi ezeket a javaslatokat, ideáll egy elfogadhatóbb, méltányosabb, egyenlőbb teherviselést tartalmazó javaslattal. Gaal Gaston : Majd meglesz a részleteknél. Nemes Bertalan : Ezt azonban nem tette, pedig őtőle — természetes dolog — a kritikánál egyebet is kellett, hogy várjunk. Tudom azt nagyon jól, hogy ezt a kritikát őneki a lelke legjobb meggyőződése sugalta, azonban, hogy ugy mondjam, nem tudok nemcsak felfogásában osztozni, de kell, hogy rövidesen két nagyon komoly, alapos tévedésére mutassak rá. Az egyikben azt mondja, hogy ez a javaslat a gazdától arany valutát, búzát követel, mig a többi foglalkozási ágak rongy papirkoronával róják le adójukat. Ez olyan hangulatkeltés, amely alkalmas lehetne a gazdákban aggodalmat kelteni, pedig méltóztassanak megengedni, ha a búzát termelő gazda búzában adózik, az egészen természetes, viszont a rongyos papír koronákat kereső másfoglalkozásu ember nem fizethet sem búzában, sem koronában, ellenben fizeti a búzának megfelelő koronát. Ha a búza ára magasabb, akkor többet fizet a gazda, . .. Gaal Gaston : Ha terem ! Nemes Bertalan : ... de természetes dolog, hogy többet fizet az a másfoglalkozásu ember is, mert a búza magasabb ára esetén kénytelen ugy a szellemi-, mint a testi munkás, a munkadíjakat magasabban értékeim, és ebben az esetben több jövedelem esetén neki is több az adója. A javaslatok második kirívó, gazdaellenes rendelkezésére abban mutatott rá, hogy minden más foglalkozási ág csak 1923 január elsejétől kezdi a magasabb adózást, mig a gazda már 1922 július elsejétől kezdve. Gondolkozva ezen a dolgon, arra a meggyőződésre jutottam, hogy ez a gazdára semmiféle lényegesebb terhet nem hárít, nem pedig azért, mert az 1922 július 1-én kezdődő adóját a gazda az 1922-es termés árából fizeti, és az 1923 január 1-én kezdődő adóját ugyanabból fizetvén, a végeredmény az, hogy fegfeljebb három esztendő múlva lehet félesztendei hátránya, amelyet a remélhető kedvező termések, de talán az idő is annyira elsimit, hogy az lényeges terhet a gazdára nem hárít. Ellenben van rendkívül nagy előnye ennek a ren-