Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-32

86 A nemzetgyűlés 32. ülése 1922. élettapasztalásoknak és régebbi pártállásoknak alá van vetve. A világháborút a központi hatalmak 1918-ik év nyarán elvesztették. A német hadvezéreknek ide vonatkozó adatai és vallomásai minden kétséget kizárnak. 1918 augusztus elején a német hadsereg, amely a központi hatalmak katonai helyzetét tulaj donképen fentartotta, oly katasztrofális vereséget szenvedett, hogy Hindenburg és a többi vezérlő katonai nagyságok jelentést tettek a császárnak, hogy azonnal kössenek fegyverszünetet, mert minden további nap és óra a német nép vérének hiábavaló kiomlását jelenti. Egy háború, amelyet 1918 nyarán a főcsatatéren elveszítettünk, hogy lett Volna diadalmasan befejezhető a mellékcsatatereken : ezt szerény tudásommal megérteni nem vagyok képes. Itt meg szokták vádolni a függetlenségi pártot, amelyhez nekem abban az időben, mint szerény kültagnak, tartozni szerencsém volt s amely olyan embereknek szellemi kommandója alatt állt, mint Justh Gyula és Holló Lajos, hogy a katasztrófát tulaj donképen az oktrobisták, a függetlenségi párt idézték elő. Erdélyi Aladár : De akkor már nem azok voltak a vezérei ! Szakács Andor: Igaz, hogy akkor azok már nem voltak az élők sorában, mert ők az utolsó esztendőben meghaltak. Azonban kétségtelen dolog, hogy amig a függetlenségi párt október végéig cselekedett, azt tette volna, ha akár Holló Lajos, akár Justh Gyula állott volna az élén ; ők maguk sem cselekedhettek volna egyebet. Tekintsünk vissza egy Kissé. Van egy régebbi tanulmányom,, amelyet egy-két év előtt irtam ; nem most szedem elő tehát adataimat. Méltóztassék megengedni, hogy e tanulmányomat idézzem. Nézzünk egypár világtörténeti és világpolitikai adatot. Nem akarok a függetlenségi párt védelmezőjénekfellépni, nem is hivatásom ; engem ezekben az eseményekben nem terhel olyan felelősség, hogy exkuzálnom kellene magam. ; de miután nagyon sok szó volt a nemzetgyűlésben erről, csak a történeti igazságot szeretném megállapitani. Egy háborút, ha már az ember látja, hogy nem jól mennek a dolgok, a béke siettetésével lehet még megmenteni. Ugy tüntetik fel a függetlenségi pártot, mint amely a wilsonizniussal és evvel kapcsolatban a paciíizm.ussal Magyarországot és a magyar közvéleményt megmérgezte volna. Szomjas Gusztáv: Nem a párt, hanem az emberek ! (Zaj.) Szakács Andor : Az emberek teszik a pártot. Ez á wilsoni békeajánlat figyelemre méltó. E tanulmányomban irtam erről, méltóztassanak megengedni, hogy egy pár tételt innen vegyek (olvassa): »Amerika 1917 novemberében jelentette ki a hadiállapotot velünk szemben és Wilson 1918 január 8-án közzétette a 14 pontot, amely az EgyesültÁllamok háborús céljait ismerteti. Ezek 10. pontja igy szól ; »x4usztria-Magyarország népeinek, amelyeknek helyét a nemzetek között megoltalmazni és biztosítani kivánjuk, a legelső alkalommal lehetővé < évi julnis hó 28-án, pénteken» kell tenni autonom fejlődésüket.« Tehát szó sincs még a monarchia feldarabolásáról, Magyarország szétszaggatásáról. Erdélyi Aladár: De 1914-ben már elígérték! Szakács Andor : December 4-iki üzenetében Wilson ezt mondja (olvassa) : »Meg kell szabadítani Ausztria-Magyarország, a Balkán és ázsiai Törökország népeit a porosz katonai és kereskedelmi autokráciának uralmitól. Ki kell emelnünk azonban, hogy mi Ausztria-Magyarországot sernm.i tekintetben sem. akarjuk megkárosítani és hogy nem a mi dolgunk, hogy e népek belső berendezkedésével foglalkozzunk. Semmi tekintetben sem akarjuk magatartásukat előirni, csak azt kivánjuk, hogy ügyeiket, a nagy és kis kérdéseket maguk szabályozzák.« Erdélyi Aladár : Hát még mindig hisz ebben ? Szakács Andor : Erre ugy a német kancellár, mint a mi külügyministerünk válaszolt. Czernin sokkal udvariasabban és békülékenyebb hangon, mire Wilson azt mondta : »Gróf Czernin ugy látszik, világosan látja a béke alapelveit. Tisztában van azzal, hogy a nemzeti törekvéseket ki kell elégíteni még saját országában is ; érzi, hogy AusztriaMagyarország kevesebb nehézség közepette fogadhatja el azokat a hadi célokat, amelyeket az Egyesült-Államok kifejeztek, mint amennyire ez Németország számira lehetséges. Annak a megvizsgálása, vájjon a két államnak lehetséges-e tovább haladnia a nézetek kicserélésében, egyszerű és világos. Ennek alapelvei a következők.« Itt előadja a négy pontot, amelyek ismeretesek s amelyek a monarchia integritásának inkább védelmét, mintsem megtámadását tartalmazzák. Wilson ezen üzenete AusztriaMagyarország számára megnyitotta a béketárgyalás útját és minden garanciát felajánlott számunkra, mikor erősen állást foglalt az európai statusquo mellett Lengyelország kivételével, mikor ellene nyilatkozott minden kártérítésnek vagy büntető kárpótlásnak.« Ez történt az 1917. és 1918. év fordulója alkalmával. Ez időben az Egyesült-Államok katonai poziciója Franciaországban igen jelentékeny volt. 1917 tavaszán történt, hogy francia hadosztályok Paris ellen akartak vonulni és hogy a francia államnak a későbbi német offenzívak idején ilyen belső nehézségelvkel nem kellett megküzdenie, azt annak köszönhette, hogy az amerikai hadsereget áthelyezték francia földre, és azt ott a front mögött, különböző alkalmas területeken széthelyezték és ott képezték ki frontképes hadsereggé. így történt, hogy Franciaország lényegileg Amerika jóvoltából legalább is a Hinterlandban ez időben idegen megszállás alatt volt. Ezen nyugodott abban az időben Wilson döntő befolyása a francia politikára és mert a győzelmet csak a folyton fokozódó amerikai segítségtől remélhették. Mit cselekedett tehát a függetlenségi párt ? Azt, hogy ugy a közvélemény előtt, midt itt a parlamentben nyomatékosan felhivta a kormány figyelmét és sürgette, hogy Wilson ezen pontjai alapján, miután a háborút semmi körülmények