Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-32

A nemzetgyűlés 32. ülése 1922. közt meg nem nyerhetjük, a monarchia, ha kell, külön béke alapján keresse a kibontakozást. Szomjas Gusztáv : Szóval lépre ment a függet­lenségi párt ! Halász Móric : Bevette a maszlagot ! (Zaj,) Szakács Andor : Hogy ezt Wilson nem a saját fejéből csinálta, erre nézve emlékeztetek arra. hogy Lloyd George-nak 1917 végén volt egy nyi­latkozata, amelyben az angol alsóházban kijelen­tette, hogy Anglia háborús céljai közé nem tarto­zik az osztrák-magyar modarchia feldarabolása. Halász Móric : Régen alá volt már irva a csehekkel a szerződés ! Szakács Andor : Igaz, hogy kötöttek szerző­déseket, de a világtörténeti tények az ilyen meg­állapodásokat elsöprik. Ha ők, mielőtt a döntő győzelmet kivívták, egy elfogadható megoldást találtak volna, inkább abba mennek bele. De mondjuk, hogy mindez csak fikció volt, hogy mindez csak ábránd volt és mondjuk, hogy a füg­getlenségi párt, mint hiszékeny, tapasztalatlan politikusok gyülekezete, bedőlt Wilson Ígéreteinek. (Egy hang a jobboldalon : Egy része !) Ebben az esetben hogyan magyarázhatjuk meg a következő történeti tényeket. Amikor gróf Tisza István 1918 október 17-én elmondta itt azt a hires beszédét, amelyben kijelentette, hogy elvesztettük a hábo­rút . . . Halász Móric : Abban az értelemben, hogy nem nyerhetjük meg ! Szakács Andor : . . . jelen voltam itt, különben is megvan a beszéd az Országgyűlési Naplóban. A túloldalon állt és rámutatott az ezeken a pado­kon ülő Károlyi-pártra és a következőket mondta : »Most uraim, önökön a sor, hogy az ententenál szerzett nagyobb befolyásukkal megmentsék Ma­gyarország számára azt, ami még megmenthető. Tehát Károlyiéknak ő maga ajánlotta azt a szere­pet, hogy az ügyek élére álljanak. Monarchiánk akkor már előrehaladott utján volt a békekérdés­nek. Nem teljesültek a német óriási tavaszi offen­zívához fűzött reménységek, nem teljesültek a mi piavei áttörésünkhöz fűzött reménységek ; hiába irta meg memorandumában gróf Czernin akkori kül ügyminist er a császárnak 1917 elején, hogy a monarchia 1917 végénél tovább a háborút nem fogja tudni folytatni és ha tovább folytatja, okvetlenül bekövetkezik a belső összeomlás és a forradalom, hiába mondta bizalmasan báró Hazai, a legfelsőbb pótlás bécsi intézője, magyar politikai köröknek is, hogy teljesen lehetetlen a háborút tovább folytatni, ugy r anakkor itt mindig abban reménykedtünk, hogy egy óriási német áttörés, vagy a mi piavei áttörésünk és Lombardia elfog­lalása meghozza a végső győzelmet, vagy legalább is a tisztességes béke biztosítékait. " Természetes, hogy ezek a reménységek nem valósultak meg ; nem valósultak meg a buvárhajó­harchoz fűzött reménységek s nem valósultak meg sem az 1918-iki német tavaszi offenzívához, sem a piavei áttöréshez fűzött reménységek. Ellenkező­leg, augusztus 7-én a német hadsereg oly katasztro­évi július hó 28-án, pénteken. 87 fális vereséget szenvedett, hogy maga Hindenburg is a helyi ütközetek folytatását embertelenségnek és a német nép szándékos pusztításának nevezte. Ennek következményeit levonta a mi hivatalos diplomáciánk is. Történeti tény, hogy diplomá­ciánk, amikor Wilson először előállott a hadi célok­kal, quasi békefeltételekkel, nem tartotta érdemes­nek, hogy azokat figyelmére méltassa, ellenben a még össze nem omlott monarchiának hivatalos diplomáciai képviselete minden ujabb apropos nélkül hosszú hónapok múlva, 1918. szeptember elején külön a bécsi külügyministerium, 1918 ok­tóber 4-én a német, osztrák és a török kormány együttesen kinyilatkoztatták, hogy a béke alapjául a Wilson-féle 14 és 4 pontot elfogadják és azzal a kéréssel fordultak az entente hatalmakhoz, hogy ezen az alapon kezdjék meg a béketárgyalásokat. Peidl Gyula: Tehát bedőltek valamennyien, amikor már későn volt! Halász Móric : Sziklára építettek! Szakács Andor : Abban az iőben, amikor már ismerték az Egyesült-Államok hadi céljait, amikor az entente államok már közölték ezt velük, de még nem következett be a német hadseregnek a nyugati harctéren való iszonyú, megsemmisítő veresége, még nem következett be a mi piavei offenzivánk teljes kudarca, nem kellett a békés megoldás a mi diplomáciánknak ; akkor még csak egysedül a függetlenségi párt és a vele abban az időben egy nézetet valló politikai tényezők figyel­meztettek rá, hogy ezen az alapon kell megkísé­relni, hogy megmentsük, ami még menthető. Ami­kor azonban már semmi kilátás, vagy csak nagyon kevés kilátás volt rá, hogy ezen az alapon meg­kaphatjuk a békét, hivatalos diplomáciánk minden ujabb apropos nélkül szeptember elején magáévá tette az alapot és ezen az alapon a béke megkötését megkísérelte. Hát akkor, amikor a mi külügyi hivatalunk is, a függetlenségi párt is magáévá tette a Wilson-féle pontokat, bárkinek megítélésére bízom, hogy melyikük találta el helyesebben az időpontot és melyik járt el elővigyázatosabban, reálisabban. Emiltettem gróf Tisza Istvánnak 1917-iki képviselőházi nyilatkozatát. Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy szószerint idézzem. A követ­kezőket mondta (olvassa) : »Csak helyeselhetem azt, hogy a német szövetségesünkkel együtt a Wilson-féle 14 pont és az azokhoz függesztett ismert pontok alapján ajánlottuk fel a békét ellen­ségeinknek. Magával ezzel a ténnyel, hogy a Wilson­féle 14 pont alapjára helyezkedtünk,, adva van egész külső politikai orientációnknak egy olyan módosulása, amilyent gróf Károlyi Mihály t. kép­viselőtársam tegnap kifejezésre juttatott. Hiszen a 14 pont egyike a Népszövetséget és minden külön szövetség tilalmát involválja, nagyon természetes tehát, hogy ugy a német birodalom, mint Ausztria és Magyarország, midőn a Wilson-féle pontok alapjára helyezkedett, ezzel ugy a Népszövetséget, mint a külön szövetségtől

Next

/
Oldalképek
Tartalom