Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-32

A nemzetgyűlés 32. ülése 1.922. számból az emberek megélni nem tudnak, aratásunk nincs és a nincsteleneket végeredményben mégis csak el kell látni, mert maga nagyatádi Szabó István földművelésügyi minister ur mondta, hogy éhenhalni nem hagyhatja az állam a tízezreket. Amikor pedig mesterségesen szaporítjuk a nincstelenek számát, tulajdonképen saját állami kiadásunkat szaporitjuk. Minden téren azt tapasztalom, hogy a kormány ahelyett, hogy a drágaságot tervszerűen csökkentené, ellenkezőleg, minden téren csak fokozza. Természetes azután, hogy a drágaság visszahat az állam budgetjére is, mivel az állam, minthogy alkalmazottjai a drágaság miatt fizetésükből megélni nem tudnak, kénytelen fizetésüket állandóan emelni és jövedelmének igen jelentékeny részét alkalmazottjainak fizetésére fordítani, így tehát az, amit az állam bevesz ezekből a felemelt adótételekből, üzlet- és lakbérekben való részesedésből, vagyonváltságból, vagy legújabban a földadó nagyobb tételeiből, voltakép csak arra való, hogy a saját maga által támasztott ujabb nagy drágasággal lépést tudjon tartani. Ez nem az az adópolitika, melyet helyesnek tartunk, ez nem a drágaság leküzdésére irányuló erélyes, hatalmas akció, melyet a kormánytól elvárunk és ezért e téren sem lehetünk a kormány iránt bizalommal. Itt van a földadójavaslat, amely most kerül a nemzetgyűlés elé. Hogy a földbirtok ma nem visel akkora közterhet, amekkorával az állam fentartásához hozzá kellene járulnia, azt aláírjuk, elismerjük. A mai adókulcs szerint a földbirtok tényleg kisebb terhet visel, mint amennyit jövedelme után elviselni tudna. Én nem ismerem a kormány javaslatát, de mi a földadó felemeléséhez csak két alapfeltétel mellett járulhatunk hozzá. Az egyik alapfeltétel az, ha a kormány magáévá teszi. a legkiadósabb progresszió gondolatát . . . Griger Miklós : Esze ágában sincs ! Szakács Andor : ... a másik alapfeltétel pedig az, ha megvalósítja a létminimum eszméjét, amely a kisgazdapárt programmjában is benne van, tehát azt a legkisebb jövedelmet, földhozadékot, ami a legszegényebb család megélhetéséhez elengedhetetlenül szükséges, feltétlenül adómentessé teszi. Mert akinek csak annyija van, hogy csupán a betevő falatjáról képes gondoskodni, közterhekhez hozzá nem járulhat, mert hogy ha elvesszük tőle a kenyere egy részét adóba, akkor vissza kell adnunk a kenyérnek ugyanazt a darabját neki, mint elláttatlannak. A legkisebb jövedelmű földtulajdonost tehát mindenféle ilyen című adózás alól mentesíteni kell. Be kell hozni kíméletlenül, a legerélyesebben megvalósítva a fokozatos adórendszert a földbirtoknál, mert — amint kifejtettem és hivatkoztam rá — épen a birtok az, amely növekedése arányában a mai gazdasági viszonyok között mind nagyobb és nagyobb terheket képes elviselni. Ismétlem, egy 32 millió koronás évi július hó 28-án, pénteken. 77 évi jövedelemmel rendelkező nagybirtokos 750.000 korona összes adót fizetett a múlt évben, és ezt én teljesen igazságtalannak tartom. (Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) A kormány adójavaslatát tehát csak akkor tehetjük magunkévá, ha a progresszió eszméjét megvalósítja és a létminimum mentességét a gyakorlatban keresztülviszi. Griger Miklós : Nem lesz belőle semmi ! Szakács Andor : Én azt hiszem, lesz belőle valami, mert hála Istennek, e kérdésben az összes ellenzéki pártok egyformán gondolkoznak, ugyanígy gondolkozik a t. szociáldemokrata párt is, ahonnan szintén előterjesztették a létminimumra vonatkozó határozati javaslatot és állást foglaltak a progresszív adózás mellett, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és meg vagyok Győződve arról, hogy a túlsó oldalon is lesznek számosan olyanok, akik ugyanehhez a gondolathoz ragaszkodni fognak és ezen egészséges irányba terelik a kérdés megoldását. De azért sem vagyunk bizalommal a kormány iránt, mert ugy látjuk, hogy a kormány tulajdonképen nincs is tisztában azzal, hogy mi annak a pártnak a programmja, amelynek az élére került. A kisgazdapárt programmjárói beszélek, t. Nemzetgyűlés, annak a kisgazdapártnak a programmjáról, amely nagyatádi Szabó István t. képviselőtársunk, minister ur vezérletével kezdte meg működését és jutott el ahhoz a nagyon jelentékeny pozícióhoz, amelyet ma az" ország, életében betölt. Én a kisgazdapárt legelső programmját, amely itt van a kezemben, ismertetni nem kívánom. Csak azt mondom, hogy ennek a programúinak legislegelsőbb tételei : az általános, egyenlő, titkos választójog, a progresszív adózás és a létminimum adómentesítése. Amikor továbbhaladt a kisgazdapárt a maga életpályáján, akkor elérkezettnek látta az időt, hogy ugyanezen három alapelvnek fentartásával,. egy részletesebb programmot bocsásson ki. Ez a forradalmi idők elmúlása után meg is történt és ebbe a programúiba olyan pontok is kerültek, amelyek azóta már elvesztették aktualitásukat. így például csak épen kuriózum gyanánt említem fel, hogy az ország államformájára nézve a kisgazdapárt programmjába ezt a pontot iktatták be : (Olvassa) : »A kisgazdapárt a köztársasági államforma hive ós követeli az ország ezeréves határainak a fenntartását.« Azóta ez a kérdés megváltozott, bizonyos átalakuláson ment át, mint a többi programmpontok is, és elérkezett az idő, hogy a kisgazdapárt végleges formába öntse az ő kikristályosodott programmpontjait. Ez meg is történt a két évvel ezelőtt megejtett választások alkalmával. (Halljuk ! half elöl.) A kisgazdapárt programmja, amelyről kijelentem, hogy változatlan egészében ma is a programmunk, ehhez szilárdan ragaszkodunk és ezen alapszik* a disszidens kisgazda-mozgalom minden ereje és jelentősége, —