Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-32

78 A nemzetgyűlés 32. i'dese 1922, ez a programm — bocsánat, hogy a túloldal emlékezetébe idézem — főbb pontjaiban következőképen hangzik. (Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Haller István : Sokoró, vigyázz ! Szabó István (sokorópátkai) : Könyv nélkül tudom. Szakács Andor : Valamennyit nem fogom ismertetni ; elég, ha a lényegesebbeket hozom fel. A harmadik pont azt mondja (olvassa) : »Követeljük, hogy az állam formáját népszavazás döntse el.« Szabó István (sokorópátkai

1 : Oda vigyázz, Haller ! (Derültség.) Haller István: Nem az enyém! Szakács Andor : A harmadik ponttól tehát, amely egész határozottan a köztársaságot proklamálta, a kisgazdapárt eltért és a népszuverinitás elvénél fogva a kisgazdapárt az alkotmányjogi kérdés eldöntését nagyon helyesen plebiszcitumra kivánta bizni. Felállította továbbá azt a követelést, hogy: »a magyar törvényhozás a törvényben sürgősen megalkotandó általános, titkos, községenkénti választási jog alapján teremtessék meg«. Mi változatlanul ragaszkodunk az általános, egyenlő és titkos választójoghoz, mert az a megGyőződésünk, hogy csak annak alapján lehet egy erős, megingathatatlan, demokratikus magyar államot felépíteni. Haller István : A titkosat csak titkon szeretik ! Szabó István (sókorópátkai) : Nem akarunk több vörös szegfűt! Propper Sándor : Vörös bort ! Szabó István (sokorópátkai) : Azt is ! Szakács Andor: A 6. pont szerint: »Követeljük a választások tisztaságának intézményes megvalósítását és a képviselőválasztó kerületek igazságos és arányos beosztását«. A 8. pont szerint »Követeljük az állam részére a kisajátítási jog törvénybe iktatását az összes kötött és egyéb nagybirtokra nézve olyan mértékben, amint a nép földszükséglete azt igényli«. Ez tehát alapot nyújt nekünk arra, hogy a földreformot kiegészítő novellát tervbe vegyük, miután a jelenlegi földreformtörvóny nem elégíti ki a nép földszükségleteit. Én elérkezettnek látom az időt, hogy a nemzetgyűlés és a másik kisgazdapárt is, amellyel ez idő szerint nincs szerencsém egy oldalon ülni, megfontolás tár-' gyáva tegye, vájjon nem volna-e szükséges a földreform novelláris kiegészítéséről gondoskodni, annál is inkább, mert maga a kisgazdapárt nagynevű vezére, nagyatádi Szabó István i minister ur a földreformtörvény végrehajtását ismertető egy könyvnek, amelyet Neubauer Ferenc képviselőtőrsunk adott közre, a bevezetésében a következőket irja (olvassa) : . . »Ez a törvény, amelyet a magyar nemzetgyűlés a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről alkotott, nem egy évi julnts hó 28-án, pénteken. politikai párt, nem egy meghatározott irányzat kifejezett álláspontját foglalja magában, sem az én személyes felfogásomat nem adja teljesen vissza, hanem hosszas és küzdelmes egyezkedés eredménye, amelyben én lépésről-lépésre igyekeztem elérni azt, amit a földmives nép érdekében állónak és az egyetemes nemzçti érdekkel összhangban lévőnek tartottam. Sokat küzdöttem és sokat el is értem, de sokban kénytelen voltam meg is alkudni az ellenkező véleményen lévőkkel. De bele kellett nyugodnom, ki kellett egyeznem, mert az elért eredményt is csak ugy tudtam biztosítani. Hiszem és remélem, hogy ebbeli álláspontomat földmivestársaim meg fogják érteni ; hisz ez azt jelenti, hogy célunkat még nem értük el teljesen, össze kell tehát tartani és tovább kell küzdeni. Mihelyt látni fogom, hogy bárhol jogos és méltányos igények az eddigi törvények alapján ki nem elégíthetők, azonnal felvesszük a küzdelmet a hiányok pótlására és minden méltányos igény kielégítésére.« Az én előadásomból, de a többi t. ellenzéki képviselőtársam előadásából is megGyőződhetett a földmivelésügyi minister ur, hogy ez az időpont, amikor újból gondoskodni kell a jelentkező igények kielégítéséről, már elérkezett. Azért tisztelettel felkérem, hogy programmjához és ünnepélyes nyilatkozatához képest tegye uj konszideráció tárgyává, hogy a földbirtokreform végrehajtása terén s magának a törvénynek intézkedéseire nézve is a megfelelő hiánypótló változtatások minél hamarabb megtörténjenek. Itt is, a 16. pontban fentartja a kisgazdapárt a progresszív adózást, amikor azt mondja (olvassa) : »Igazságos adórendszert követelünk progresszív alapon«. Most a földadójavaslatnál módjában lesz a t. keresztény kisgazda-, földműves- és polgári pártnak, hogy ezt a programra pontját legszigorúbban megvalósíthassa. (Felkiáltások a szélsbbaloldálon : Titkon í) A létminimum eszméje sem uj a mi programmunkban, mert nem mi disszidens kisgazdák vetettük azt felszínre, amennyiben azt mondja a kisgazdapárt programmja (olvassa) : »Követeljük a létminimum adómentességét és a többgyermekes családok részére adókedvezmények biztosítását«. Ezt a létminimumot most a földadójavaslatnál módjában lesz a t. többségi pártnak szintén megvalósítani. Nem akarom ismertetni azokat a pontokat, amelyek ma már természetesen elveszítették aktualitásukat. Ilyen pl. ez a pont (olvassa) : »Kevesebb hivatalt és egyszerűbb közigazgatást kívánunk és a falusi nép panaszainak emberséges, gyors, egyszerű és igazságos elintézését«. Itt, ahol a közigazgatás csak arra való, hogy a kormány választási igényeit kiszolgálja, de nem arra, hogy a nép minden panaszát megvizsgálja és gyorsan elintézze, itt ahol a közigazgatási tisztviselőket kortesérdemek szerint minősitik és osztályozzák, nem pedig ugy, hogy milyen hűek, tisszteségesek és pontosak a nép érdekeinek ki-