Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-32
76 A nemzetgyűlés 32. ülése 1922, egy métermázsa búza lefizetése ellenében mint bérlő megmaradhasson saját volt tulajdonában. Az az egész hozadék a magyar államot illeti, azok egész hozadékát kell nekünk megkapnunk. Mindenben hozzájárulok Dénes István t. barátom és képviselőtársam azon felfogásához, amelynek . interpellációjában adott kifejezést, hogy t. i. az ilyen nagybirtokok földvagyonválsági területeinek egész évi termését a magyar nép javára le kell foglalni és ezt kell kijelölni elsősorban az ellátatlanok igényeinek kielégítésére. Marad még elegendő azoknak a nagybirtokosoknak, hiszen birtokuk kis részét veszi igénybe a földreformról szóló törvény, a többi megmaradt részből mindig elég szépen meg tudnak élni. Felhozom azt, hogy az egyik uradalomnak költségvetését és számadásait ismerem, annak egész évi tiszta jövedelme volt a múlt esztendőben 32 millió korona és.ez a 32 millió korona tiszta jövedelemmel rendelkező uradalom a múlt évben a magyar államháztartás fentartásához mindenféle adónem címén összesen 750.000 koronával járult hozzá. Hát, ha ilyen óriási nagy a jövedelmezősége ma a nagybirtoknak, akkor az a nagybirtokos egész nyugodtan leadhatja az állani céljaira, a szegény magyar nép igényeinek kielégítésére a # . földváltság területeken termelt idei termését. Összefoglalva az eddig elmondottakat : minthogy illusztráltam azt, hogy Békés megyében a földbirtokreform végrehajtása, mivel egy kormáDyrendelet a mezőgazdasági kisbérleteket a földreform végrehajtása esetén megszüntette, a népnek nem felsegitését, hanem tönkretételét eredményezi, minthogy egyáltalában nem tudjuk, hogyan lehet ezen segíteni, nem tudjuk, hány igénylő van összeirva az országban, nem tudjuk, hogy a földosztás milyen állapotban van és hogy a kormány mit tervez az ilyen nagybirtok földvagyonváltságának hozadékára nézve, a következő határozati javaslatot terjesztem elő (Olvassa): »1. Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy terjesszen elő sürgősen részletes kimutatást arról, hogy vagyonváltság címén eddig mennyi adó folyt be és a befolyt összegek mire fordíttattak. 2. Terjesszen elő tüzetes kimutatást a földreform végrehajtásának mai állásáról, mely kimutatás kiterjed az igénylők számára, a kisajátítási eljárás jelenlegi állapotára és arra, hogy a földreform végrehajtásával kapcsolatban a kormány rendeletei értelmében mennyi kényszer-kisbérlet szűnt meg eddig és fog megszűnni a jövő esztendőben. 3, Terjesszen elő jelentést a kormány arról, hogy a természetben lerovandó földvagyonváltságból hány katasztrális hold száll át a magyar kincstár tulajdonába, hogyan rendelkezett ezekkel a földekkel a kormány ós főként, hogy mennyi haszonbért fizetnek a még használatukban lévő váltságföldjeik után a volt tulajdonosok.« (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el). évi július hó 28-án, pénteken. Ha erre választ kapunk a t. kormánytól, legalább az én szerény megGyőződésem szerint, akkor leszünk abban a helyzetben, hogy ezen hihetetlen uj nagy adók megszavazásával segitsünk az államháztartás baján, fedezzük az előálló pénzügyi hiányokat, vagy egész egyszerűen ahhoz a panaceához nyúljunk, amelyet a földreformtörvény és a kormány rendeletei biztosítanak és a szegény nép ellátásáról legalább ezen földváltságföldek hozadékából iparkodjunk gondoskodni. Nem viseltethetünk mi, u. n. disszidens kisgazdák a kormány iránt bizalommal azért sem, mert drágasági és adópolitikáját teljesen elhibázottnak tartjuk. Az ellenzéknek nálam sokkal hivatottabb tagjai kifejtették már előttem, hogy a kormány a drágaság terén milyen hibás politikát követ, ugy hogy én inkább csak összegezem azt, amit a vita eddigi eredményeként leszűrhetek. Nem lehet kétségbevonni, hogy a drágaságot valóban maga a kormány idézi elő és fokozza mesterségesen a forgalmi adó többszöri behajtásával, a vasúti és más tarifák állandó emelésével. A jövő hónapban is terveznek, ugy hallom, 50%-os vasúti tarifaemelést, a posta tarifájának emelése pedig már be is következett. Hasztalanul hoztam a t. Nemzetgyűlés elé interpellációmban teljes jóhiszeműséggel a forgalmi adónak hihetetlen kezelését, a pénzügyminister ur nem foglalkozott vele, nem nyilatkozott, a hozzáintézett kérdésre nem adott választ, aminthogy kénytelen vagyok megállapítani ennek a kormánynak is azt az egyik, hibáját, hogy az előterjesztett interpellációkra nem igen szeret választ adni. Egyszóval a forgalmi adónak ezzel a lehetetlen kezelésével, a forgalmi adó alá eső tárgyaknak kétszeres-háromszoros-négyszeres, sőt ötszörös megadóztatásával az állam saját maga idézi elő és fokozza a drágaságot. Itt volt a budapesti lak- és üzletbérek emelésének kérdése. Én sok parlamenti beszédet hallottam már életemben, de egy tárgyat annyira kimeríteni, oly klasszikus tömörséggel megvilágítani, hogy mi volna a helyes eljárás és hogy a kormány el^ járása mennyire helytelen, még nem hallottam, mint ahogy Vázsonyi t. képviselőtársam azt kifejtette. Megdöbbentem, amikor előre megjósolta, hogy az üzlet- és lakbérek felemelésének milyen rettenetes hatása lesz Budapesten a megélhetésre, hogy milyen nagy lökést fog ez is adni a drágaság továbbfajulásának. Nem tudom miért, presztízskérdést csináltak-e belőle, vagy talán mert a pénzügyminister ur plajbászával kiszámította, hogyha ezeknek a felemelt béreknek 25%-át lefoglalja, megint lesz néhány milliárd bevétele, melyre zsugori módjára számit, denikve hiába beszélt az ellenzék, hiába beszélt Vázsonyi, a kormány a rendeletet egy kis mérsékléssel bár kibocsátotta, s az eredmény az lett, hogy a drágaság a legnagyobb mértékben fokozódott. Most a földreformot nem hajtjuk végre, a nap-