Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-32

72 A nemzetgyűlés 32. ülése 1922, évi július hó 28-án, pénteken. reformot Békésen, Mezőberényben és Békés megye többi részében végrehajtják, — mint abogy azt Dénes István t. képviselőtársam is elmondotta — és végrehajtják ugy, hogy a nép olyan elégtelen terjedelmű földet kap, hogy azon abszolúte képtelen megélhetését biztosítani, és ha azon a címen, hogy a földbirtokreformot már végrehajtották és három- vagy kétezer igénylőt kielégítettek, az összes többi bérlőktől is megvonják a bérletet, — és az uradalom gondoskodott már róla, hogy ezeknek a bérletek felmondassanak — akkor a jövő esztendőre sem a nincstelen szegény embernek, aki a földreformtól várta helyzetének megjavulását, sem pedig a kisbérlőtársadalomnak exisztenciája biztosítva egyáltalában. nem lesz, hanem az egész város lakossága túlnyomó részében — mert túlnyomó részében szegény emberekből áll — ki lesz téve a leglehetetlenebb helyzetnek, ki lesz téve az éhenhalásnak. Az ottani helyzet megrontásához hozzájárult még az is, hogy az uradalmak az idén rosszabb aratási szerződóst adtak a népnek, mint a múlt esztendőben. Mert a múlt esztendőben is megkapták az aratók a tizenegyedik részt és megkapták a kellő biztosítékokat, de kaptak hozzá ennivalóban konvenciót is. Mit sem törődve a nép elszegényedésével, mit sem törődve ennek káros szociális kihatásával, az uradalmi intézőségek ezeket a konvenciókat az arató ós cséplő munkásoktól megvonták. Azt a szalonnát, azt a főzelékfélét, azt a kenyeret, amit még tavaly, a múlt esztendőben is évtizedes szokás szerint megkapott az a szegény nép, az idén elvették és életstandardját ezzel is lefelé fokozták. Hogy ez mire fog vezetni, azt majd beszédem későbbi során fogom majd feltárni, most még csak azt teszem hozzá, hogy nagyon nagy baj az, hogy az ottani uradalmak közül egyesek még a konvenciós gazdasági cseléd jogait is megnyirbálják, még tulajdon keresetét sem szolgáltatják ki. így pl. megtörtént a pósteleki uradalomban ... v Patay Tibor: A la "Wolfmger! Szakács Andor: Nem tudom, azt azonban tudom, hogy ez az uradalom gróf Széchenyi Antalé. Mondom, megtörtént, hogy a pósteleki uradalomban egy Balog Imre nevű napszámos egész évi keresetéből visszamaradt 6 métermázsa gabonájának kiadását, amikor 1920 december 31-én a szolgálatból kilépett, az uradalom megtagadta. Erre az a szegény ember panaszával a közigazgatási hatóságokhoz fordult, azok elutasították, erre a földmivelósügyi ministeriumhoz fellebbezett és a földmivelósügyi ministerium 1921 szeptemberben megállapította, hogy ennek a szegény embernek igaza van és kötelezte az uradalmat arra, hogy a 6 métermázsa megszolgált munkabért rendelkezésére bocsássa. Ez 1921 szeptemberében történt. Nem akarok itt most arra hivatkozni, bogy miféle fényt vet ez ami közigazgatásunk működésére és felfogására, hogy^ amikor annak a szegény embernek teljesen igaza van ós jogosan kéri az uradalomtól saját megszolgált munkabérét, akkor az alsófoku hatóság, a főszolgabíró és az alispán elutasítja igényével, a ministerium pedig, amely kevésbé ismeri az ottani viszonyokat, kénytelen neki igazat adni és kénytelen határozatának végrehajtását elrendelni. Igen ám, de mi történik? A földmivelósügyi ministeriumnak — sajnálattal mondom — nincs ereje és hatalma arra nagyon sok esetben, hogy rendelkezéseinek a vidéken érvényt szerezzen, mert a közigazgatási hatóságok valósággal amerikáznak a fölclmivelésügyi ministerium ellen. Ezt sokszor a saját magam tapasztalatából is megállapítottam. Itt is ez történt. A földmivelósügyi ministerium 1921 szeptember hő 23-án elrendelte, hogy ennek a szegény embernek megszolgált munkabérét az uradalomnak ki kell adnia. De az uradalom még ma sem adta ki. Az uradalom valamiféle ürüggyel a közélelmezésügyi ministerhez vitte ezt a kérdést, és a közélelmezésügyi ministerium — mit csinált, mit nem csinált, nem tudom — elég az hozzá, hogy valamilyen végzésre hivatkozik a békéscsabai gabonagyüjtő kirendeltség, — ez sem tudom, milyen alapon avatkozik bele — amely szerint ennek a szegény embernek igényét a közélelmezésügyi ministerium elutasította. Nagyon szép közélelmezésügyi ministerium az, amely a megélhetésről igy gondoskodik és ilyen szellemben intézi a magyar nép dolgait ! Ha a földreformot igy hajtják végre, akkor ezek a megélhetési viszonyok még sokkal nagyobb mértékben megrosszabbodnak; ha igy hajtják végre a földbirtokreformot, akkor annak minden értéke teljesen elenyészik, annak a magyar nép nem fogja hasznát látni, csak kárát látja majd. Kiss Menyhért tisztelt képviselőtársam elmondotta itt a nemzetgyűlésen, hogy az ő vidékén a földbirtokreformot már végrehajtották. Igen, ott mindenki kapott három hold jó termő bácskai földet, és minden törpebirtokos, akinek kisebb volt a birtoka, megkapta a 10—15 holdra való kiegészítést. Ez volt a célja a földbirtokreformnak, nem pedig az, hogy egy hold terméketlen, szikes földdel, amely talán ma is parlagon hever, azt a szerencsétlen magyar munkásembert, aki a magyar faj legéletrevalóbb, legkitűnőbb eleme, egész egyszerűen gazdaságilag agyoncsapják és a végpusztulásnak, az éhenhalásnak kriptájába beletaszítsák. (Egy hang a jobboldalon : De ahol nincs más föld !) De igenis vannak más földek is, első-, másod-, harmadosztályú földek, mindenféle jobb föld, de abból nem adtak a szegény embernek, csak abból, amit az uradalom nem használt. . Kuna P. András : A nagytőkétől kell elvenni a bérleteket. Szakács Andor : Arról nem akarok szólni, hogy a háborús rokkantak, hadiözvegyek és