Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-32
A nemzetgyűlés 32. ülése 1922. árvák szomorú hadseregét milyen kezelésben részesiti a kormány, hogy ez is megingathatja bennünk a kormány iránti bizalmat, csak röviden azt említem meg, hogy mivel a nemzetgyűlés nem tudta elintézni az eziránt benyújtott törvényjavaslatot, március 19-én a kormány rendelet formájában életbeléptette azt a javaslatot, melynek az lett volna a hivatása, hogy a rokkantakat, hadiözvegyeket, árvákat, ugy, ahogy, kielégítse. E rendelet szerint, ha az illető rokkantsága 25%-os, akkor évi 1200 konronát, ha 50%-os, 2400 koronát, ha 75%, akkor 4200 koronát, és ha 100%-os rokkant, magával teljesen tehetetlen, járni nem tud, vagy világtalan, vagy elmebeteg, akkor kap ő és családja egy esztendőre 4800 koronát az államtól. Tehát a 100%-os rokkant sem kap annyit, amennyiért 100 kg. búzát megvásárolhat. De ha legalább .végrehajtották volna ezt a rendeletet ! Nem kajtották végre, mert, amint, ezt a minister ur is elismerte, nem tudták kellő időre elkészíteni a nyomtatványokat és széterpediálni a községekbe. Ez az állami igazgatás teljes csődje és ennek a csődnek teljes beismerése. Tessék megnézni, Budapesten megjelennek napilapok, amelyek a háború alatt ós a háború előtt 3—400.000 példányban jelentek meg és napról-napra képesek voltak 3—400.000 uj szövegű, nagy terjedelmű nyomtatványt előállítani, saját egyéni vállalkozásuknak, adminisztrációjuknak megvolt az á képessége, hogy ezeket a nyomtatványokat naponta eljuttassák nemcsak a községekbe, hanem sok tízezer előfizetőikhez is, amellett a reklamációkat azonnal elintézzék és pótolják. En tehát azt a tanácsot adom a népjóléti minister urnák, hogy ha még egy ilyen probléma elé kerül, ne próbálja saját hivatali apparátusával a nyomtatványokat előállítani és szétküldeni, hanem bizza meg azzal valamelyik budapesti napilap kiadóhivatalát és kezeskedem róla, hogy legkésőbb egy hét alatt az egészet lebonyolítja és ezeket a nyomtatványokat minden egyes községben elterjeszti. Haller István: Nem is lehet probléma! Szakács Andor : Még csak azt az egy adatot említem fel, hogy amikor Benárd volt igen tisztelt népjóléti minister ur, tisztelt képviselőtársunk, eltávozott hivatalából, állítólag 30.000 ilyen rokkant-akta hátralékot hagyott hátra, legalább az akkori uj népjóléti minister ur, Bernolák volt népjóléti minister ur azt mondta,,» hogy nagyon nagy munka vár rá, mert 30.000 restanciát kell elintéznie. Hogy *mi történt ott a népjóléti ministeriumban ezekkel a rokkantügyekkel, nem tudom, azt azonban tudom, hogy Bernolák minister ur távozása után a mostani uj népjóléti minister ur beismerte, nem azt, hogy 30.000 hátralék van, hanem hogy 87.000 restanciát talált a ministeriumban. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—192(3. — III. KÖTET. évi július hó 28-án, pénteken. 73 Haller István : Ha ő elmegy, lesz 180.000 ! Szakács Andor : Épen ezt akarom mondani : ha ez a klimax így folytatódik akkor a végén egyetlenegy rokkantügyet sem intéznek el. Friedrich István: Erősödik a konszolidáció. Szakács Andor : Érzi a népjóléti ministerium, hogy a rokkantügy központi kezelése reá nézve olyan súlyos problémát jelent, amelyetegyáltalán képtelen elintézni. Hát mit tesznek? Fogják a jó nagy seprőt és az egész anyagot kiseprik a ministeriumból. Hoztak egy intézkedést, mely szerint a pénzügyi igazgatóságokhoz fogják decentrizálni a rokkantügy intézését. Mit tetszik képzelni, mi lesz ebből? Ebből az lesz, hogy amig ez a decentralizálás meglesz, addig mindenféle rokkantügy elintézése, mindenféle utalványozás szüntelni fog, s ez megint egy jó hosszú időszakot jelent, amely alatt a rokkantak nem fognak egy fillért sem kapni megérdemelt járulékaiból. Haller István: Egy fél esztendő! Szakács Andor: Azután felmerül az a probléma is, hogy ha a tisztelt népjóléti ministerium decentralizálni óhajtja ezeket a rokkantügyeket, amelyekkel megbirkózni nem tudott ós amelyek őt eltemették, vájjon azoknál a vidéki pénzügyigazgatóságoknál gondoskodtak-e megfelelő adminisztrációnak felállításáról, mert jelenlegi személyzetükkel, egész hivatali gyakorlatukkal nem hiszem, hogy a pénzügyigazgatóságok képesek lennének ezzel az uj óriási nagy anyaggal megbirkózni. Haller István : Az adóügyekben szintén rengeteg restancia van ! Szakács Andor : És nagyon jól mondja Haller István tisztelt képviselőtársam, az adóügyekben is megvannak a restanciák. Képzeljük el hány ezer, hány tízezer ilyen rokkantsági ügy fog egy pénzügyigazgatósághoz jönni! Ezekben minden hónapban intézkedéseket kell tenni, a számfejtőségnek, a pénztárnak, az utalványosztálynak dolgoznia kell benne. Hisz ez maga olyan óriási feladat, amelyet jelenlegi apparátusukkal elintézni nem lesznek képesek. Mivel pedig a kormány erre nem gondol, a decentralizáció időszakát követni fogja egy uj időszak, amikor a pénzügyigazgatóságok is rájönnek arra, amire a népjóléti ministerium is rájött, hogy a rokkantügy csak arravaló Magyarországon, hogy azt a hivatalt, amelyre annak elintézését rábízták, eltemesse. Kíváncsi vagyok, hova fogják tovább decentralizálni. A pénzügyigazgatóságoktól valószínűleg a községekhez fogják eladministrálni. A helyes eljárás az, hogy ide katonai diszciplína, ide katonai pontosság szükségeltetik, az összes rokkant- és árvaügyeket vissza kell vinni a honvédelmi ministeriumba, (He 7 yeslés balfelöl.) katonákat kell beállítani, akik. katonás pontossággal, fegyelmezettséggel és lelkiismeretességgel fogják ezeket az ügyeket elintézni. Mert ha ez nem történik, ha itt a kormány valódi J0
