Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-32

A nemzetgyűlés 32. ülése 1922. évi július hó 28-án, pénteken, 69 nek törvényességét kétségbe vonni nem szabad. Az elmondottaknál fogva nem viseltetvén bizalommal a kormány iránt, a törvényjavaslatot nem szavazom meg. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Szakács Andor! Szakács Andor: T. Nemzetgyűlés! Az indemnitási javaslat tárgyalását elnyújtani nem óhajtom, de mégis kötelességem felszólalni, hogy igazoljam a kisgazdatársadalomnak egy mozgalmát, amely az év tavaszán indult meg és arra vezetett, hogy az egységespártból egy bizonyos rész kivált és az országban igyekezett a régi 48-as kisgazdapárt lobogójával érvényesülni. Igaz, hogy a választás nem járt azzal az eredménnyel, mint azt remélhettük volna. Nem járt pedig azzal az eredménnyel azért, mert ezek a választási visszaélések, amelyekről annyi szó esett már ebben a Házban, minket is korlátoztak és megbénitottak. A magam személyében erről nem panaszkodhatom, mert mérsékelt nyomásnál egyebet nem tapasztaltam, annál több panaszra van azonban okuk kimaradt elvbarátaimnak, akiknek egyike-másika tapasztalataim és megGyőződésem szerint a kerület legnagyobb részének bizalmával büszkélkedhetett, de akikre nézve a választás mégis azzal az eredménnyel járt, hogy a többséget nem szerezték meg. A választási eljárás mellett, ami — mondom — mireánk is sulyosodott, legfőként az alkotmányjogi téren észlelt jelenségek miatt nem lehetünk abban a helyzetben, hogy a kormány iránt bizalommal viseltessünk. A kormány, t. Nemzetgyűlés, a mi felfogásunk szerint nem volt feljogosítva arra, hogy az általános, egyenlő és titkos választói jogot, amely annyi sok esztendei küzdelem után végre a magyar nép birtokába jutott, önkényüleg, a saját elhatározásából visszavegye. Peidl Gyula: ügy van! Szakács Andor: Annál kevésbé tarthatjuk a kormányt erre feljogosítottnak, mert hiszen mi is aláírjuk azt, hogy a nemzetgyűlés saját választójogának kérdésében itt ebben a Házban, törvényhozás utján megnyilatkozott. A Nemzetgyűlés kinyilvánította, hogy a saját választójoga a Friedrich-féle választójogi rendeletben megállapított általános, egyenlő és nőkre is kiterjeszkedő titkos választói jog. Tehát a nemzetgyűlést a mi felfogásunk szerint sem lehetett volna más alapon összehívni, mint ezen nemzetgyűlési választói jog alapján. Elismerjük, hogy a magyar törvényben kodifikálva van egy másik választójog is, az, amelyet 1918 nyarán az országgyűlés, mint egyik utolsó törvényalkotását letárgyalt és a törvénytárba beiktatott, ez azonban egészen kétségtelenül csak országgyűlési választói jog volt", nem pedig nemzetgyűlési választójog. A kormány tehát választhatott volna a nemzetgyűlés feloszlatása után aközött, hogy vájjon nemzetgyűlést hivjon-e össze, vagy pedig a régi országgyűlést hivja-e egybe, de arra semmi szin alatt sem volt feljogosítva, hogy a nemzetgyűlési választójogot a saját elhatározásából, önkényüleg, a bitorlás terére lépve megváltoztassa, (Ugy van! half elöl.) Mi, a régi 48-as kisgazdapárt programmjához híven, ma is változatlanul ragaszkodunk az általános, egyenlő és titkos választói joghoz, ennek helyreállítását, az ez iránt való ujabb törvényhozási intézkedést elengedhetetlen "szükségességnek tartjuk. De, t. Nemzetgyűlés, szükségesnek tartjuk ezzel kapcsolatban az egész parlamenti reformnak mielőbbi elintézését, tehát a főrendiház korszerű átalakítását is, természetesen nem ugy, hogy az életbevágóan sürgős javaslatokat, amelyek a nyomor enyhitését kell hogy eredményezzék, ezek a most Emiltett törvényjavaslatok megelőzzék. Azután szükségesnek tartjuk a közigazgatás demokratikus átalakítását... (Igaz! Ugy van! half elöl.) Haller István: Ez sürgős! Szakács Andor: ... és az összeférhetlenségi törvény megfelelő reformját is. Haller István: Nagyon helyes! Szakács Andor: A kormány mindezen reformpontok közül a főrendiház visszaállítását tartja a legsürgősebbnek, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a múlt nemzetgyűlésen erre vonatkozólag már törvényjavaslatot is terjesztett elő. Most is a legsürgősebb dolognak, mindent megelőzőnek tekintette ennek a főrendiházi javaslatnak letárgyalását, és ha programmját időközben megváltoztatta, ugy ezt talán csak azon pénzügyi nehézségek miatt volt kénytelen megtenni, amelyekben a kormány ezidőszerint^ van, miután . a bankóprés megindításával az államháztartás egyensúlyát fentartani nem óhajtja, hanem szemben ezzel a megoldási móddal az adójavaslatok előterjesztése, és azok sürgős megszavaztatása utján akarja az állam kiadásait fedezni. En érdeklődtem, t. Nemzetgyűlés, aziránt, hogy vájjon mi lehet az oka annak, hogy a kormány ilyen rendkívül sürgősnek tekinti a főrendiházi reform megalkotását, és a kormány intencióira vonatkozólag azt az értesülést szereztem, hogy a főrendiház megalkotása azért sürgős a kormánynak, mert az a megGyőződése, hogy ha a főrendiház visszaállittatik és a nemzetgyűlés ipso facto, vagy ugy, amint azt a kormány az ő rendeletében is megállapította, átalakul képviselőházzá, a kettő együtt országgyűléssé : akkor ezzel a választójog kérdése is végleges elintézést nyer. T. i., amint Emiltettem, nekünk tényleg van egy törvénybe iktatott országgyűlési választójogunk s a kormány ugy okoskodik — legalább is ez az értesülésem —, hogy ha a nemzetgyűlés országgyűléssé alakul át, akkor ipso facto életbe lép az 1918. évi választójogi törvény. Alkotmányjogi szempontból ennek a fel-