Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-32
A nemzetgyűlés 32. ülése 1922. évi július hó 28-án, pénteken. f>7Bogya János: Ez azt mutatja, hogy a kisentente sem lehet az a mumus, amellyel szemben nekünk mindig kell hátrálnunk, amelytől félve kell reszketnünk, amelynek akaratához, mint a legkegyetlenebb ellenség akaratához, nekünk mindenkor alkalmazkodnunk kell. A helyzet épen ellenkező. A kis-entente, mint ilyen, nem is létezik, a kis-entente önmagában foglalja a legnagyobb ellentéteket. Nagy az ellentét Románia és a kisentente szláv államai között, csaknem olyan, mint Magyarország és ezen államok között külön-külön. Ha tehát ez államok- diplomáciájának sikerült az együttműködést biztositani, akkor a magyar diplomáciának is sikerült volna, ha hivatásának magaslatán állott volna, ugyanazokat az eredményeket çlérni, amelyeket ezek az államok biztosítottak maguknak. Szomjas Gusztáv : Győző államok Bogya János : Itt nincsenek győztes és Győző államok, itt érdekek vannak csupán és nem a győzelem az irányadó, hanem az érdek. Szomjas Gusztáv: Dehogy! Bogya János : Tovább megyek. Nézzük a kisentente szempontjából Magyarország helyzetét. A kis-entente szempontjából tekintve az európai helyzetet, lehetetlen Olaszországra nem mutatni rá. Olaszország a világháború utján elérte az Adrián azt, amit ő magának ideálul tűzött ki. De hogy az Adrián azt a poziciót biztositotta magának, amelyet biztositani akart, épsn ezáltal mérte, hogy ugy mondjam az első csapást a maga hatalmi pozíciójára, a maga távolabbmenő törekvéseire, mert ezáltal olyan hatalmi faktorokat hívott életre, amelyek ránézve sokkal veszedelmesebbek, mint amilyen veszélyes volt az egykori osztrák-magyar monarchia. Szomjas Gusztáv : Sokat markolt ! Bogya János : Azáltal, hogy Olaszország elérte azt az ideált — amelyet ők igy mondanak : il mare nostro — a mi tengerünk, — azáltal, hogy az Adriát olasszá tette, elérte azt is, — mint ahogy ők mondják — hogy az Adria gazdasági tekintetben egy holt tengerré — mare morte-vá vált. Mert ne felejtsük el, hogy az Adria hinterlandját épen Magyarország képezte, . . . Szomjas Gusztáv: Meg Ausztria! Bogya János : ... ne felejtsük el, hogy ha Magyarország az Adriától el van vágva és a maga világkereskedelmét nem az Adria utján bonyolitja le, akkor nincs kereskedelem, nincs gazdasági élet ; holott már a békében is, amikor itt egy óriási világhatalom állott a maga hatalmi szervezetével és táplálta ezzel az Adria kereskedelmét, Trieszt és Fiume felé irányitva a mi tengerentúli kereskedelmünket, akkor is az volt a helyzet, hogy Bréma és Hamburg a maga fejlettebb kereskedelmi életével olyan vonzóerőt gyakorolt a mi tengerentúli kereskedelmünkre, hogy a mi tengerentúli kereskedelmünk kétharmad részében Brémán és Hamburgon keresztül nyert lebonyolítást. Abban a pillanatban tehát, mikor az osztrákmagyar monarchia összeomlott, összeomlott az a hatalmi szervezet, amelyből az Adria kereskedelme élt : az Adria tényleg — ugy, mint az olaszok mondják — egy gazdasági értelemben vett holt tengerré vált. Gazdasági okoknál fogva tehát Olaszország legelsőbbrendü érdeke az, hogy az Adria hinterlandját biztosítsa ; biztosítsa annál is inkább, meit hiszen a múltban, a monarchia fennállása idejében, ezen adriai kereskedelem túl-nyomó része még akkor is, ha a mi lobogónk alatt volt lebonyolítva, olasz volt, Trieszt és Fiume kereskedői kivétel nélkül olasz cégek voltak, úgyhogy az olasz győzelem ezeket üti agyon, ezeket semmisiti meg és Triesztben, Fiumében, az Adria gazdasági életének e két emporiurnában egy olyan helyzetet teremt, amely az ottani olasz intelligenciát kivándorlásra kényszeríti, kényszeríti arra, hogy elhagyja a régi otthonát, s az alsóbb néprétegeket teszi az ottani városok kizárólagos lakosságává, amely alsóbb néprétegek nem olaszok, hanem horvátok és szlovének, tehát az olaszok ellenségei. így sülhet vissza ez a győzelem Olaszországra nézve, ha Olaszország más politikát követ, mint azt, hogy adriai politikájában, középeurópai politikájában Magyarországra támaszkodjék. Épen ezért fájlaltam én, hogy a génuai konferencián, amely, mint mondottam, a világ gazdasági konferenciája volt, épen olasz földön a magyar kormány szervei Magyarországnak ezen gazdasági jelentőségét Olaszországgal szemben nem tudták kiemelni. Az elmondottak után mindenki világosan láthatja, hogy ez ott milyen jelentőséggel birt volna. De Olaszország helyzete még más tekintetben is nagyon kedvezőtlenné vált a győzelem következtében. Mert habár a volt osztrák-magyar monarchia vele adriai törekvéseinél fogva ellentétben állott, a monarchia megsemmisülése következtében egy uj állam keletkezett, amelynek minden expanziv törekvése az Adria felé irányul, s ez az állam Jugoszlávia. Jugoszláviának az a helyzete, hogy fennállását csakis ugy biztosithatja, ha az északi szlávokkal egyesül. Már pedig ha a szlávság egyesül, ez azt jelenti, hogy a cseh ipar kapcsolódik bele az adriai forgalomba. így a cseh iparral együttesen Jugoszlávia az Adriában feltétlenül domináló kereskedelmi pozícióra fog szert tenni és feltétlenül megsemmisíti ott Olaszországnak gazdasági uralmát. Ne felejtsük el azonban azt, hogy a politikai expanzió alapját elsősorban a gazdasági expanzió képezi. Ha tehát Jugoszlávia, illetve az egyesült szlávs'g az Adriában gazdasági expanziv lehetőség ikre tesz; szert, akkor ott a politikai expanzivitás lehetőségeit is megszerezte, akkor ott politikai téren is a legnagyobb ellentétbe fog kerülni Olaszországgál. Ez az ellenség tehát veszedelmesebb Olaszországra nézve, mint amilyen volt a régi monarchia. Ezzel az ellenséggel szemben a védekezésnek csak egy módja és lehetősége van adva, az, hogy Magyarországra támaszkodik Olaszország. Mert képzeljük el azt az esetet - hiszen a diplomáciár