Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-32

m A nemzetgyűlés 32. ülése 1922. évi július hó 28-án, pénteken. Igenis van rá lehetőség, ez adva van, s azt hiszem., ebben a kérdésben nem lehet köztünk politikai ellentét, mert hiszen itt a hazáról van szó. T. Nemzetgyűlés ! Nézzük tovább Magyarország diplomáciai helyzetét. Minduntalan azt halljuk a kormány részéről, hogy gyengék vagyunk, hogy meg kell várnunk a kedvező pillanatot, hogy meg kell várnunk a lehetőséget árra, hogy megmozduljunk. Azt halljuk, hogy a kormány minduntalan azt hirdeti, hogy gyengébbek vagyunk ellenségeinknél. Ez nem egyéb, mint az, amit Franciaországban a legsúlyosabban elitéltek, amiért halálra Ítéltek embereket, ez defétizmus, (Az elnöki széket Oaal Gaston jogialja el.) megállapitanunk róluk, hogy ezek olyan államalakulatok, amelyek a halálnak, a bomlásnak az Ítéletét hordják magukban, (ügy van! ügy van!) Csehszlovákiának az a helyzete, hegy ott egy hivatalos apparátus, hogy ugy mondjam, a csendőrség, rendőrség és a katonaság az, amely a de facto egységdt megadja. Ez a de facto egység azonban csak látszat, mert a széthúzó tényezők, amelyekről Csehszlovákiában tudni nem akarnak, sokkal erősebbek a tényleges hatalomnál. Csehszlovákia nem tarthatja magát s nem tartotta volna magát már a múlt esztendőben sem, ha egy szerencsétlen gondolatnál fogva a mi kormányunk nem siet segítségére. Már rámutattam arra, hogy mil yen szerencséi lenség az, ha a gazdasági politika nem halad karöltve a külpolitikával. Tudjuk, hogy Csehszlovákiában kenyér hiány, drágaság volt, minek következtében különösen Kladnóban már forradalom fenyegetett. Akkor gazdaság-politikai okoknál fogva a mi kormányunk volt az, amely Csehszlovákiának lisztet szállított s ezzel lehetővé tette Csehszlovákiának, hogy ott a forradalmi állapotok megszűnjenek. Nézzük Jugoszláviát. Jugoszlávia ma sokkal szerencsétlenebb összetételben mutatja a régi osztrák-magyar monarchia képét. Jugoszláviának tizennégy nemzetisége van, amelyek között a kultúra legalacsonyabb szinvonalán épen a vezető államalkotó szerb nép áll. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hogy ez lehetetlen, tarthatatlan állapot, azt mindenki kell hegy lássa. De ugyanilyen lehetetlen és tarthatatlan a helyzet Romániában ; nemcsak azért, mert az erdélyi románság nem azonositja magát a nagy romániai románsággal, nemcsak azért, mert Besszarábia hasonlóképen nem akar tudni róluk — hanem azért is, mert Romániának akár ma, akár holnap, akár holnapután számolnia kell egy orosz támadással, amellyel szemben ők megállani aligha lesznek képesek. Ilyen körülmények között azt hinni, hegy Magyarország teljesen ki van a kis-ententenak szolgáltatva, legalább is diplomáciai rövidlátásnak mondható. Ilyen körülmények között azt mondani, hogy nincs megadva diplomáciai téren az aktivitás lehetősége, szintén ugyanilyen rövidlátás. Sándor Pál : Ki mondta ezt ? Bogya János : A kormány nem csinál semmit, egyre azt hangoztatja, hogy nekünk nem szabad egyebet tennünk, mint ugy táncolni, ahogyan ők fütyülnek, alkalmazkodni az akaratukhoz, ölbe tenni a kezünket. Friedrich István : Várni a sült galambot ! Bogya János : Mivel beszédem folyamán több képviselő ur jött be, kell, hogy az álláspontom megértése végett megismételjem azt, amit mondottam, hogy Csehországnak, ezen diplomáciai téren eredményes államnak a példája épen mást mutat és más felfogást igazol, mert Csehország már akkor volt aktiv a diplomáciai téren és biztosította a jelenlegi területeket, mikor mint állam még nem is létezett. (Ugy van! balfelől.) Friedrich István : S mi ülünk és várunk ! Ha a hitet vesszük ki a lelkünkből, ha mi nem hiszünk Magyarország jövőjében, akkor akaratunk sem lehet arra, hogy a hazáért sikraszáll*junk, akkor akaratunk és erőnk sem. lehet arra, hogy olyan tettekhez fogjunk, melyekkel a nemzetet újra talpra tudjuk állitani, melyek a diplomáciai lehetőségeket ki tudják használni. Mi, az ezeréves múlttal biró, büszke magyar nemzet, melyet a világháborúban sem vertek meg fegyverrel, azt. látjuk, hogy a kormány ijeszt és rémit bennünket, hol a csehekkel, hol a szerbekkel, hol az oláhokkal. Ez a legsúlyosabban elitélendő defétizmus, mert a legalkalmasabb arra, hogy azt a pszichológiai momentumot ölje meg, mely a tettek kiváltásának előfeltétele. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Kiss Menyhért: Legújabban az osztrákoktól is félünk ! Bogya János : Nézzük tehát a diplomácia hideg, reális szemüvegén keresztül, hogy ugyan mi a mi helyzetünk ezen kis államokkal szemben, melyeket mint krampuszokat állit a kormány mindig elénk, melyekkel rémit és ijesztget minket, amikor legszentebb eszméink után. indul va az irredenta gondolat érdekében teszünk valami lépést, hogy újból itt legyen, talpra álljon az egységes Magyarország. Ha az u. n. kis-entente államait tekintjük, azt kell róluk megállapítanunk, hogy mindegyiknél hiányzik az a történelmi háttér, mely az egység alapját képezi. Első tekintetre azt látjuk, hogy az élettel helyezkedett szembe egy diplomácia, mely ötletszerűen szervezte Közép-Európát. (Ugy van! Ugy van !) Az ezredéves történelmi múltban az élet erei nyilatkoztak meg és ezen életerőkkel szemben az entente diplomáciája csinált egy Csehszlovákiát, egy Jugoszláviát és egy nagy Romániát. En azt mondom, hogy az életben magában sokkal több a bölcsesség, mint minden szürke filozófus vagy diplomata agyában, azt mondom, hogy ötletszerűen felrúgni a történelem, az élet tényeit nem lehet. Erről győznek meg bennünket azok az állapotok, melyeket ezekben az államokban külön-külön konstatálunk. Akár Csehszlovákiát, akár Jugoszláviát, akár Romániát nézzük, első tekintetre azt kell