Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-32
A nemzetgyűlés 32. -ülése 1922, évi július hó 28-án, péntehen. . 63 lások, már most is látunk olyan törekvéseket, amelyek azt mutatják, hogy a világ legfontosabb nyersanyagát szállító gazdasági forrásokat, igy különösen az olaj forrásokat, Anglia és Amerika igyekszik Oroszországban magának biztosítani, magának megkaparintani. Az orosz kérdésben Németország helyzete rendkívülien érdekes. A német közvéleményben gyökeret vert az a gondolat, hogy Németország gazdaságilag csakis Oroszország utján fog talpraáll-atni. Én ellene mondok ennek a gondolatnak, s ezt a véleményemet egy német folyóiratban is kifejtettem volt, és bár, mint mondottam, teljesen ellene mond ugy a hivatalos német diplomata körök, mint az egész közvélemény felfogása, ez a vélemény mégis kellő megértéssel találkozott, mondhatom, diplomáciai körökben kellő benyomást tett. Én azt mondom : A világháború Oroszországot és Németországot az ellentétek dacára is egymáshoz közelebb hozta. Ne felejtsük el azt, hogy a világháborúban Németország lakosainak tetterős fiatalságának százezrei járták az Oroszbirodalmat, ismerték meg az ottani viszonyokat, sajátították el az ottani nép nyelvét és visszatérve hazájukba, nem találtak kellő gazdasági elhelyezkedést az ottani szomorú gazdasági viszonyok következtében ; a német tetterős kereskedő ifjúságnak százezrei lesik a pillanatot, hogy Oroszországba menve értékesítsék a maguk gazdasági tudását és gazdasági erejét ; de bár ez igy van, mégsem fog nekik módjukban állani az, hogy Oroszországban vezetőszerepet játszanak. Nem. Mert bár az orosz közvélemény kellő szimpátiával van irántuk ; dacára annak, hogy az orosz ellenforradalmi körök ugy látják a helyzetet, hogy a gazdasági segítséget elsősorban a ^elük egyenlő érdekekre utalt Németországtól várhatják, nem fog nekik sikerülni, hogy ők Oroszország gazdasági talpraállitásával vezetőszerepet játsszanak, mert akkorra, amikor ők gazdasági munkájukkal megindulhatnak, Oroszországban Anglia és Amerika már kellő vezetőszerepet fog gazdasági téren is játszani. Németországnak nincs és nem lesz az a tőkéje, amely alkalmas lehetne arra, hogy Oroszországot talpraállitsa, hogy ott a konszolidációt megindíthassa. Ez a tőke Oroszországban csakis Angliától és Amerikától remélhető. Márpedig, ha a vállalkozó angol és amerikai, akkor ezzel szemben a ténylegesen dolgozó, a tényleges munkás csak secondair, csak másodrendű szerepet játszik, annál is inkább, mert ha valaki biztosítani tudja magának egy birodalomban azt a gazdasági pozíciót, amilyet előreláthatólag Anglia el fog érni a jövendő Oroszországban, ott ez a gazdasági pozíció a politikai életben is megfelelő befolyást fog neki biztosítani, ott a politikai életben is a vezető, az irányitószerepet ő fogja játszani. Anglia igen jól látja ezt, és igen jól látja e tekintetben az ellentétet önmaga és Franciaország között. Ebben a kérdésben Angliának engednie roppant nehéz. Ebből az következik, hogy igenis Anglia jelenlegi törekvéseinek súlypontja Oroszországra és Németországra esik. Ha azonban a súlypontja ma itt van, ebből a konzekvenciák levonandók. A világépités további munkájában angol diplomata ésszel gondolkodva a következő világhelyzetet kell elgondolni. Ha Anglia Oroszországot talpraállitja, ha Oroszország ismét mint nemzet jelenik meg az emberi társadalomban, akkor Oroszország a maga imperialista törekvéseivel — mert hiszen minden élő nemzetnek imperialistának kell lennie — azt fogja keresni, hogy mely irányban folytathat leginkább expanzív politikát. Oroszországra nézve az expanziónak két lehetősége volt adva, már régi időktől kezdve. Oroszország vagy Keletázsiában folytathatott expanzív politikát, vagy pedig Európában, Nagy Péter végrendeletének értelmében Konstantinápoly felé gravitálva, keresett magának ujabb hatalmi forrást. Ha Oroszország talpraáll, ez a két expanzív lehetőség hogyan néz ki az angol diplomácia szempontjából ? Ha Oroszország Európában akar előnyomulni, ha Nagy Péter végrendelete értelmében, melynek lényege az, hogy keresse a nyilt tengerre vezető utat, a világnak ez a sajátszerüen a nyilt tengertől elzárt legnagyobb birodalma Konstantinápoly felé gravitál, feltétlenül ellentétbe kerül Anglia érdekeivel. Mert Konstantinápolyról beigazolta a világtörténelem, hogyha ott egy egységes világhatalom jelenik meg, az a maga hatalmát egy messzemenő rádiuszban érvényesiti, amely rádiuszba bsleesik a Suez-csatorna és Egyiptom is. Már pedig Angliának legveszélyesebb problémája volna az, hogy a Suez-csatorna veszélyeztetését készítse elő diplomáciailag. Hiszen tudjuk, hogy a Suez-csatorna az Indiába vezető legrövidebb ut. De egy másik oknál fogva is elengedhetetlen követelménye az angol diplomáciának, hogy az ellen a lehetőség ellen védekezzék, hogy védekezzék az ellen, hogy a majdan talpraálló orosz birodalom Konstantinápoly felé irányítsa a maga törekvését, mert Konstantinápoly a török-világnak, a mohamedán világ kalifatusának székhelye. Tudjuk pedig azt, hogy Indiában az angol birodalom az ottani mohamedán kisebbség révén uralkodik. Neki tehát feltétlenül biztosítania kell magának azt az előnyt, hogy a kalifátus is az ő szempontjai után igazodjék, hogy a kalifátus is az ő befolyása alá helyeztessék, mert ha a kalifátus az ő érdekeivel ellenkező államok befolyása alá kerül, akkor igenis az ő indiai uralma alapjaiban megrázkódik, akkor az ottani mohamedán kisebbség, amelyre ottani uralmát felépítette volt, meg fog inogni a talpa alatt, igy meginog az a nagyszerű világhatalom, amelyet angol világbirodalomnak nevezünk. Ezért neki mindenesetre arra kell törekednie, hogy megakadályozza azt, hogy Európában olyan helyzet adódjék, amely vonzóerőt gyakorolna az orosz diplomáciára abban a tekintetben, hogy Konstantinápoly felé gravitáljon a tekintetben, hogy a százados tradíciót tartva szemelőtt Nagy Péter végrendeletét vegye elő, amely átment a köz-
