Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-32
A nemzetgyűlés 32. ülése 1922. évi július hó 28-án, pénteken. 59 internacionáléban. Épen igy az államokra tagozódott kulturnemzetek nagy kulturmunkáját az egyes államok viszik keresztül s a kulturemberiség kulturszerve elsősorban az állam. De abból, hogy ily ferdeségek csúsztak a magyar állam, a magyar nemzet politikai életébe ; hogy itt ily optikai csalódások irányithatnak nagy tömegeket, arra következtethetünk, hogy az állami életben a vezetőknek mily fontos feladata a nép gondolkodásmódjának irányitása. Abban a pillanatban, amikor a parlamentáris rendszert fogadta el Magyarország, a közvéleményre helyeződött a súly. Abban a pillanatban, mikor az általános választójogot fogadtuk el : a nemzet nagy tömegeit vontuk az alkotmányos élet sáncaiba s a nemzeti akaratot épen a nagy tömegek akaratelhatározásától tettük függővé. De tudjuk, hogy a tömegek nem birnak a kellő műveltséggel, nem rendelkeznek a kellő intelligenciával, hogy függetlenül, önállóan alkossák meg véleményüket. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Epen azért abban a pillanatban, amikor az általa ne s választójog jött, elérkezett a demagógia szerepe is, amely demagógiával szemben a magyar államnak, a magyar kormánynak felkészülten kellett volna állnia ; ugyanazon fegyverhez kellett volna nyúlnia, amely fegyverhez nyúlt az e téren régebbi és messzebbmenő tapasztalatokkal rendelkező Anglia. Magyarországon is meg kellett volna a kormánynak szerveznie a belső, a felvilágosító propagandát, amely a nép szeméről levette volna a hályogot, amely biztosította volna nemzeti alapon a társadalomnak a tömegek vezetését. Épen azért szemrehányást kell tennem a kormánynak azért, hogy ezt elmulasztotta, hogy nem törődött a propagandával, nem ismerte fel annak jelentőségét, nem. hatolt bele lényegébe. Nemcsak belpolitikai téren bir azonban a ' propaganda óriási jelentőséggel, a külpolitika terén ugyanazzal a súllyal bir. A 19. század folyamán, amikor az állami élet súlypontja, mint mondottam volt, az alkotmányos élet kiterjesztése következtében a tömegekre helyeződött, a tömegelhatározás, a nemzet elhatározása vált döntővé az állam állásfoglalása tekintetében kül- és belpolitikai téren egyaránt. Ezért, ezt a tényt ismerve fel, ért el olyan eredményeket a propaganda utján az entente diplomáciája nálunk, mert a mi diplomáciánkteljesen a régi osztrák diplomácia tradíciói alapján állott, amelynek az volt a felfogása és megGyőződése, hogy egy udvari bálon az irányadó tényezők megnyerése teljesen elegendő arfa, hogy a diplomácia eredményeket érjen el. Erdélyi Aladár: Vezérének édesatyja volt a külügyminist er ! Haller István : Annak voltak is eredményei, mondhatom ! Bogya János : Akkor mások voltak a viszonyok ! Erdélyi Aladár : Más volt a rendszer ! Haller István : Nem a rendszer a fontos, hanem az ész, a tehetség ! Bogya János : A külügyi kormány azonban sajnos, eredményekre nem hivat kozhatik. A propagandának az a lényege, ami a régi diplomáciának is lényege volt, hogy bizonyos megértést, bizonyos összhangot, érdekközösséget állapit meg saját nemzete és egy másik nemzet között, amelyet megnyernie szükséges, amelyet megnyernie érdekében áll. A propaganda azonban más technikával dolgozik, mint a régi diplomácia, a propagandának más hangot kell megütnie, a propagandának mindenekelőtt a közvélemény megmozditása és irányitása kell hogy legyen a célja. És én annak a meddőségnek és eredménytelenségnek, amelyet külpolitikai téren tapasztalunk, legfőbb okát a mi diplomáciánk technikai gyengeségében látom. Diplomáciánk technikája rossz, nem alkalmazkodik a modern kor igényeihez, diplomáciánk technikájával nem érheti el tehát azokat az eredményeket, amelyek különösen elérhetők volnának. Minden diplomáciának különben koncepción kell felépülnie, és sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a mi diplomáciánk koncepciót nekünk sem tudott adni, de kifelé sem dolgozott koncepcióval. Azt halljuk hangoztatni minden oldalon, a kormány részéről is, hogy. ma a világhelyzet következtében a diplomácia nem adhat koncepciókat, hogy a mai Magyarország helyzete olyan, hogy aktiv diplomáciai tevékenységet egyáltalában nem fejthetünk ki. T. Nemzetgyűlés ! Ez a legsúlyosabb tévedés, ez oly helytelen álláspont, amelyet eléggé elit élni nem lehet. Azt mondják, hogy ma mi túl jelentéktelenek vagyunk arra, hogy nekünk diplomáciai súlyunk, külpolitikai erőnk lehetne. Ezzel szemben én csak egy tényre akarok rámutatni, amely teljesen megcáfolja ezt az álláspontot, s ez a tény az, hogy Csehország akkor, amikor még nem is létezett, propagandával szövetségeseket tudott magának szerezni s ezek utján tudott erőt, elismerést s tekintélyt biztosítani a maga nemzeti törekvéseinek ; tudott támaszra szert tenni a nagy ententenál. És ezen diplomáciai előkészítés következménye és eredménye az, hogy Csehország ma igen is létezik. Magyarországnak egészen más a helyzete ; még ma, a jelenlegi szerencsétlen viszonyok között is sokkalta kedvezőbb. Magyarország súlyát, diplomáciai jelentőségét,* ha eltekintünk is ezredéves történelmi multunktól, mely minket az összes szomszéd államoknak annyira fölébe emel, s ha figyelmen kívül hagyjuk is, hogy mennyi erőt, katonai erényt és államalkotó képességet reprezentál ez a dicsőséges múlt, nyilvánvalóvá teszi geográfiai helyzetünk, amelynélfogva ki kell emelkednie a mi országunk nem diplomáciai, hanem világpolitikai jelentőségének. Épen ezért el kell ítélnünk azt, hogy a kormány •— ugy látszik szándékosan •— azt a hangulatot terjeszti az országban, különösen párt hi vei között, hogy ő diplomáciai téren tehetetlenségre van kárhoztatva. Minket, mint mondottam, nem. fegyverrel győztek le, hanem diplomáciai eszközökkel. Láthatjuk ebből a diplomácia erejét. Mint katonák győztünk, 8*