Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-32

58 Á nemzetgyűlés 32. ülése 1922 Propper Sándor : Mégis tisztelteti a Nyugat ! Bogya János : Én, mint a nyugati kultúrának fia, azt mondom, hogy azok, akik a nyugati kultúrára emlékeztetnek, gyakran szemrehányólag, ha nyugatra mennének, ennek a kultúrának ott csak mint karrikaturái jelenhetnének meg, megértésre nem találnának, nevetséges benyomást tennének eszméikkel. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Kabók Lajos:. Ez is tudományos- megállapítás'? Bogya János : Igen, tudományos megállapitás és pedig olyan, amely önökre nagyon alaposan világit rá. Pikler Emil : Rossz lámpása van, kedves uram. Bogya János : önök azt hirdetik, hogy szocialisták. Pikler Emil : Azok is vagyunk ! Bogya János : Akkor, ha önök nyugati értelemben „vett szocialisták, nagyon jól tudják azt, hogy, amikor uralmon voltak, Svájcban összejött a III. internacionálé, amelyen az önök képviselői is ott voltak, s amelyen a nyugati nemzetek szocialistái önöket azzal hagyták faképnél, hogy ők nem azonosíthatják magukat a programmjukkal, ( Ugy van ! jobbfelól.) mert önök az ázsiai szocializmust képviselik. (Nagy mozgás a szélsőbaloldalon.) Pikler Emil : Mikor volt ez ? Meg tetszett álmodni ! Propper Sándor: Te jó Isten, ez diplomata volt Magyarországon ! Pikler Emil : Mi mindig a második internacionálé alapján álltunk. Nem tudja a leckéjét ! Erdélyi Aladár : Szemita-szocializmus ! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, . képviselő urak. Méltóztassék folytatni. Bogya János : Itt általában és állandóan az internacionálé hangoztatását halljuk. Én tehát bátor vagyok felvetni azt a kérdést : Van-e olyan internacionálé, amelyet itten a szociáldemokrata párt hirdet ? En azt hiszem, hogy a szociáldemokrata párt egy optikai csalódás alapján helyezkedett az internacionálé alapjára. (Egy hang a szélsöbalodalon : Mi nem, csak a ministerelnök ur !) Azt hiszem, hogy a szociáldemokrata párt, látva azt, hogy, igen, gazdasági és szellemi téren megvan ez az internacionálé, annak az illúziónak adta oda magát, hogy ez az internacionálé most már elsöpör minden nemzetközi korlátot, s megteremtette a világ egységét, hogy a nemzetek már legfeljebb mint falanszterek jöhetnek tekintetbe. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A tévedésre bátor vagyok rámutatni. Látjuk azt, hogy gazdasági téren az internacionálé már a lehető legnagyobb mértékben van meg, mert hiszen, ha megnézzük pl. a reggelinket, látjuk azt, hogy a kávénak a babja Braziliából került, a porcelláncsésze, amelyből fogyasztjuk, talán Kínából vagy Csehországból, hogy az asztal teritője talán AJngliában lett megszőve, s annak lenje Amerikában termett. Pikler Emil : Es a reakció hol született meg ? L évi július hó 28-án, pénteken, Bogya János : Ha megnézzük a ruházatunkat, látjuk azt, hogy annak gyapja Ausztráliában termett, ahonnét német hajó szállította Angliába, ahol egy angol munkás szőtte szövetté, amelyet aztán talán Csehországba szállítottak, ahol egy osztrák szabó csinált ruhát belőle. (Zaj ) A selyembélés nyersanyaga talán Kínában termett, ugyancsak ezen internacionális utón jutott el oda a fogyasztóhoz. Az egész világ dolgozik szükségleteink fedezésén. Harsányi Gábor: Ebből tanulhatnak ám tudományt ! (Derültség.) Bogya János : De szellemi téren ez az internacionálé még nagyobb mértékben van meg. Nincs olyan tudománycs gondolat, amely — akár Berlinben, akár Budapesten, akár Newyorkban vagy Rio de Janeiróban állapítják meg — azonnal ne fogadtatnék el az egész világegyetem tudománya által, hogy az, mint tétel iktattassék bele az egyetemes emberiség tudományába. Pikler Emil : Ez is nemzetköziség ! Bogya János : Igen, nemzetköziség. Erdélyi Aladár: Ez a józan nemzetköziség! Bogya János : De még tovább megyek. Az internacionálé az emberi életben annyira megy, hogy könnyen megeshetik az, hogy reggel, amikor kávéhoz ülünk, az újságból hamarább tudjuk meg azt, hogy mi történt a megelőző estén Rio de Janeiróban, mint azt, ami a harmadik szomszédban történt meg. Ezen a téren tehát, igenis, teljes az internacionálé. Ez az internacionálé azonban nem. egyéb, mint a kulturemberiségnek kulturális egysége. Ez a kulturegység — amint a közbeszólásokból is látom. — könnyen vezethet optikai csalódásra, könnyen vezethet oda, hogy egy abszolút internacionálét állapítson meg az emberiség életében az, aki nem tekint elég mélyen a dolgokba bele. A történelmi, tehát életigazság az, hogy az emberiség azon pillanattól kezdve, amikor a kultúra m.esgyéjére lépett, csak nemzetekre, államokra tagozódva tudott kulturális hivatásának eleget tenni. Az alkotó akarata kívánta tehát azt; hogy legyen ország, legyen nemzet, legyen haza. S mivel a kulturéletnek legszilárdabb oszlopa épen a haza, a legszentebb érzés, melyet. Isten az emberi lélekbe oltott bele, a hazaszeretet. Az, akinek szociális érzéke van, aki szociális alapon gondolkozik, nem támadhatja a kulturemberiség alappillérét, a hazát s annak erkölcsi alapjait. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől és a középen.) Es ha nem értjük meg igy a dolgot, materiális alapon fogom bebizonyítani, hogy a haza igenis szükséges dolog, a haza Istennek legszentebb alkotása. Ugyebár, gazdasági téren az internacionálé ma a legnagyobb mértékben megvan. S még sem látjuk a gazdasági életet, amely abszolút internacionálisnak mondható, annyira felhigitottnak, hogy ott nem volna individualizálódás. Hiszen a gazdasági élet alapját tevő üzleti forgalmat az egyes cégek bonyolítják le ebben a nagy gazdasági