Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-32

56 A nemzetgyűlés 32. ülése 1922, évi július hó 28-án, pénteken. hogy ők a központi hatalmakat igenis egyenesen a propagandával igyekeztek megdönteni, megtörni, legyőzni, a háború kitörésének pillanatától kezdve. Ez a propaganda volt az, mely a végleges eredményt meghozta, amely szerencsétlenségbe döntött bennünket. Ha az emberiség szellemi életét nézzük, látjuk, hogy a háború tényezői két csoportra tagozódnak : az egyik valláserkölcsi alapon állt, a másik a materializmus álláspontjára helyezkedett. Azok, akik materialista alapon állottak, voltak kétségtelenül az ügyesebb szervez­kedők, azoknak sikerült olyan világszervezetet létrehozniok, amely a maga erejét a háborúban a valláserkölcsi alapon állókkal szemben, igenis, érvényesíteni tudta. Ennek a szervezetnek a gerin­cét a szabadkőművesség képezte. Igen jól tudjuk, hogy ennek a szervezetnek nálunk is voltak expo­nensei, nálunk is voltak szálai. A messzelátó angol diplomácia régi hagyományainak megfelelőleg rátette a kezét erre a világszervezetre, meglátva, hogy itt eszmék is küzdenek a nemzetekkel egye­temben. Rátéve tehát kezét a szabadkőművességre, az entente ezen az utón nálunk is politikai hatalmi eszközökre, exponensekre tett szert. Ezek voltak az exponensei a Roorhouse diplomáciájának, ezek voltak exponensei az angol diplomáciai propagan­dájának, ezek inditották meg azt a hadjáratot, mely nálunk megfertőzte a lelkeket s végül a front összeomlására, a forradalomra vezetett. A szabad­kőművesség felelős tehát elsősorban azért a szeren­csétlenségért, mely Magyarországot érte. A szabad­kőművesség mellett az a másik csoport, amely a szerencsétlenségért felelő s sannak konzekvenciáit viselni kénytelen : a ngaytömegek, amelyek szin­tén materialista vezetők kezébe dőltek bele s amely tömegek szintén eszközeivé válva a szabad­kőművességnek, eszközeivé lettek Northclifíe propa­gandájának ; nem nemzetietlen, de a nemzetivel ellenséges álláspontra helyezkedve támadták hátba a fegyverrel küzdő katonát. Ezek a tömegek azok, amelyeknek vezérei a vörös szocialisták voltak, akik kommunizmusba vitték akkor az országot, amikor nekik a piros zászlóval, a forradalommal sikerült a magyar nemzetet, a magyar nemzeti társadalmat összezúzni. (Mozgás a szélsőbáloldalon.) Kiss Menyhért : Ez igy volt ! Bogya János : En, aki a megértésnek, a nem­zeti egyetértésnek vagyok a hive, aki ma különö­sen szükségesnek látom azt, szükségét érzem annak, hogy itt a társadalom minden osztálya összefogjon, hogy a nemzetépítő munkában egyek legyünk, egyesüljünk, hogy erősek lehessünk, — én kény­telen voltam megállapítani ezt, mert az igazság­ban nagy erő van, csak az igazmondás az, amely megértésre vezet. En tehát kérem a szocialista pártot, ne értse félre az intenciómat. (Zaj a szélső­baloldalon.) Propper Sándor: Sehogysem értjük! Bogya János: Én ezeket azért mondtam., hogy igen, az igazság alapján értsük meg egymást. Én értem és tudom azt, hogy azoknak a tömegeknek, amelyek az Önök kezében vannak, a nemzet élete szempontjából nagy jelentőségük van. Remélem, hogy önök be fogják látni azt, hogy eszközei voltak egy külföldi imperialista erőnek a saját hazájukkal szemben s erről az útról el fognak térni s hozzá­fognak a nemzetépítő munkához, mert higyjék el, a kulturtársadalcmnak egyedüli élő szerve az állam., az államnak lelke a nemzet, az államot pedig a nemzet hazává teszi. Pikler Emil : A nép! Bogya János: Az tehát, aki a kultúra utján . halad, aki szociális térenépitő munkát akar végezni, mindenekelőtt a szociális élet legfőbb szervét, a hazát kell hogy szeresse, a hazát kell hogy szói­gálja. (Ugy van ! jóbbfelŐl.) Pikler Emil : A népet is szeretni kell a hazával együtt ! Kováts-Nagy Sándor: E fogalomban ez is benne van ! Bogya János: A haza fogalmában benne van a nép, amelynek minden rétege együtt alkotja a nemzetet. Csak rosszakarattal lehet tehát másként magyarázni azt, amit én mondok. (Felkiáltások jóbbfelől : ügy van ! Ha igy beszelnek, akkor nem nemzeti, hanem internacionális alapon állanak!) Pikler Emil : A római katholikus egyház is internacionális alapon áll. (Zaj.) Kiss Menyhért : Az más ! Van nemzeti egy­ház, olasz nemzeti és magyar nemzeti egyház ! Varsányi Gábor : Először magyar, azután szociáldemokrata ! Peidl Gyula : Orgovány ! Halljuk Orgoványt ! (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassék foly­tatni ! Bogya János : Az elmondottakból folyik, hogy, igenis, itt, az ország kebelén belül egy ellenséggel állottunk szemben ; az elmondottakból folyik, hogy ez az ellenség ma sem, szűnt meg létezni s aki figyelemmel kiséri itt a szociáldemokrata párt mű­ködését, aki azt a hangot megfigyeli, amely keresz­tülvezet minden beszédükön, amely minden egyéb, csak nem hazát szerető hang, amely feltétlen táma­dása a nemzeti ideálnak, nemzeti eszmének, az kell, hogy megállapitsa, hogy a harc arról az oldal­ról még most is folyik és onnan még most is támad­ják a nemzetet. (Zaj és felkiáltások a szélsőbalolda­lon: Most békül!) Igenis, csak ez a béke útja, amire én mutatok rá ; mert amig önök a nemzetet támadják, amig önök ellenségeink nekünk, az ellenséggel szemben védekezni jogunk van s védekezni is fogunk. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ne demagógoskedjanak, hanem kom.olyan vegyék azt, amit mondok. (Zaj a szélső­baloldalon.) Kabók Lajos: Demagógia az, amit maga mond ! A hazafiságot gyakorolni kell. Reisinger Ferenc (közbeszól). Elnök : Reisinger képviselő urat kérem, hogy az elnöki figyelmeztetést tessék szem előtt tartani ! Bogya képviselő urat pedig felkérem, méltóztassék kifejezéseiben lehetőleg a házszabályok korlátai közt maradni, mert nem lehet képviselőtársait

Next

/
Oldalképek
Tartalom