Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-42

A nemzetgyűlés 42. ülése 1922. évi augusztus hó 23-án, szerdán. 439 Györki Imre : Persze, de akinek nincs tőkéje, nem, fizethet. Gaal Gaston ; Negyedszer, fizet kereseti adót. ötödször, fizeti a vármegyei és községi pótadókat, hatfélét. Hatodszer fizeti a közmunkaváltságot, ami hibás alap mellett egyik-másik vármegyében ezer koronáig is felmegy ; hetedszer, fizeti a bortermelési adót, a szesztermelési adót, A bortermelési adó hektoliterenként 84 korona és ha csak 10 hektoliter holdankinti átlagot számítunk, minden katasztrális held szólóért már e címen 840 koronát fizet. Azután fizeti a vagyonadót, jövedelmi adót, vagyonváltságct, az ármentesitési és vízszabályozási díjat, a hadmentességi díjat, amennyiben nem volt katona. Fizeti az ebadót, fegyveradót, vadászati, esetleg halászati adót, . . . Propper Sándor: Megesik az ember szive rajtuk ! Gaal Gaston : ... tűzoltóvá ltsá get, kéményseprési adót, ami kéménenkint 96 korona, iskolai adót, egyházi adót, fizetnek legelőadót az úrbéres községek, pásztordíjat az úrbéres községek, fogyasztási adót és fizetik az összes fogyasztási adókat ép ugy, mint bármely más élő lény. Reisinger Ferenc : Mulatságos! Szijj Bálint : Tessék megcáfolni. Elnök : Csendet kérek ! Gaal Gaston : Fizet azonkívül az állatforgalom és az erdő termékei után forgalmi adót. Megjegyzem, a t. képviselő urak itt meg szokták jegyezni, hogy a gazda az állat forgalmi adót áthárítja. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Gaal Gaston : Persze a t. képviselő urak nem tudják, hogy a gazda ugyanannyit vesz, mint amennyit elad. Meit ha egy állatot felnevel és elad, ugyanakkor másik állatot vesz és azután a forgalmi adót már nincs módjában senkire sem áthárítani. Ezt a gazdának magának kell megfizetnie. Reisinger Ferenc : Cáupa veszteségből élnek a gazdák. Gaal Gaston : Meg kell jegyezni, hogy amit a képviselő urak mindig oly borzalomként felpanaszolnak, hogy a városi lakosság milyen szörnyű forgalmi adót fizet, vájjon azt a forgalmi adót, amit önök, a munkásság fizetnek, tulajdonképsn ki fizeti?. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Mi a jövedelme ?) A gyáros fizeti, mert a gyároa annyival többet kénytelen a munkásának fizetni. Az urak olyan csodálatosan egyoldalúak. Anélkül, hogy megvárnák, mit akarok mondani, már megteszik a maguk egészen tiszteletreméltó, de többnyire szakadatlan megjegyzéseiket. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kérem Reisinger képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Gaal Gaston : Azt akarom mondani, hogy mindazokat a forgalmi adókat, — ezt mondottam és állom a tételt — amiket önök fizetnek, végeredményben mi fizetjük meg. Bizonyítok, t. Nemzetgyűlés ! A munkás forgalmi adóját megfizeti a gyáros, a gyáros forgalmi adóját megfizeti a kereskedő, a kereskedő forgalmi adóját pedig megfizeti a gazda, akihez végeredményben odakerül az áru és a gazda többé másra már át nem háríthatja, mert ha ekét, vetőgépet vagy cséplőgépet veszek, mindazt a forgalmi adót, amit fizetni kell addig, amíg az áru elkészül, végeredményben én fizetem meg (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) és ha a gép elpusztul, azt senkire át nem hárithatom, (Közbeszólások a szélsőbaloldalon.) Elnök : Reisinger képviselő urat nagyon kérem, méltóztassék csendben maradni. Gaal Gaston : Csodálatos, hogy mennyire türelmetlenek at. képviselő urak. Ugy látom, hogy a tapogatás egy kicsit fáj. De nem bánom, fáj-e vagy sem, én az igazságot elmondom. Propper Sándor : Majd jövünk mi is. Reisinger Ferenc : Azért szegényedtek ugy el az ezer holdasok. Elnök : Reisinger képviselő urat rendre irt ásítom. Méltóztassék magát a házszabályokhoz tartani. Gaal Gaston : A gazda fizeti még ezenkívül az összes rejtett adókat, mert hiszen, mint méltóztatnak tudni, ilyenek is vannak. Ilyenek a kiviteli és behozatali illetékek, a forgalmi korlátozások és a vasúti tarifák, mert végeredményben mi fizetjük meg ezt ; fizeti ezenkívül az őrlési adót, de erről már beszéltem, ezt a kérdést előbb már tisztáztuk, nem akarok rá újból kitérni. Kabók Lajos : A végén még kisül, hogy ráfizetésből élnek. Gaal Gaston : A sztrájkoló munkások garasaiból, a »heti hatosokbók igazán nem mi élünk. (Taps a balközépen.) Egész életében nem dolgozott annyit, mint én. Fogalma sincs róla, mi a munka. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Gaal Gaston : Szólanom kell a teherbíróképesség szempontjából még egy másik dologról is, a létminimum kérdéséi ól, amiiől egyszer már megemlékeztem részben, de újból meg kell emlékeznem róla a földadó kérdésével kapcsolatban is. Teljesen tisztában vagyok azokkal a tárgyi nehézségekkel, amik a földadónál, mint par excellence tárgyi adónál, a progresszivitás behozatala alkalmával felmerülnek. Mert ha én bankdirektor vagyok Pesten és sok millió jövedelmet hoz nekem a bankom, de van kint a falun tuskulanumom, egy kis, ötven holdas par ászt birtokom, amelyet valamely parasztgazdától szereztem meg annak idején, most csak azért, mert ez a birtok csupán 50 hold, kevesebb adót fizessek, mint esetleg az a 200 holdas gazda, akinek a földecskéje mögött nincs bankigazgatósága ? A reáladók progresszivitásának tipikus gyakorlati keresztülvitele — ebben tökéletesen igazat adok a minister urnák — valóban lehetetlenség. Ez igazságtalanságokra vezetne, vagy oly nyomozásokat tenne szükségesekké, amelyek nem volnának megvalósithatók. Mert mi történik abban az esetben, ha egy embernek egy vármegye 10—12 községében van földbirtoka ? Vagy mi történnék,