Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-42
436 A nemzetgyűlés 42. ülése 1922. Gaal Gaston : Legfeljebb kizökkenthet a gondolatmenetből. De folytatom. Kap földet, amelyen megtermelheti kukoricáját, kap tehéntartást, amelynek révén megtermeli 1 eti azt a tejet, amely magának és családjának szükséges, sőt még évente egy borjút el is adhat, van három, sertéstartása, amely megtermi neki az egész évre szükséges füstölthust, zsirt, szalonnát, továbbá ingyen gyógykezelésben részesül, amelynek révén az orvos ingyen van, a gyógyszertár ingyen van, ha meghal egy családtagja, a temetési költségeket gazdája fizeti, baleset esetére biztositva van a törvény által kötelezetten s az általános munkáspénztár révén, amely a mezőgazdasági munkásokra külön áll fenn, nyugdíjat is biztcsan kap majdnem minden rendes gazdaság cselédje. Azt kérdezem, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy ezzel az ellátással szemben, amelyet egy mezőgazdasági üzem biztosit a maga alkalmazottainak és legalsóbbrangu munkásainak, — mert végtére is az a béres mégis csak körülbelül ugyanaz, mint aki a nagy gyárban a gyárat söpri és nem hasonlítható össze még csak a szakmunkással sem, aki természetesen egészen más képzettséggel és más eszközökkel dolgozik a gyárban, — amikor oly módon látja el munkásságát, hogy az mindent a világon, amire szüksége van, kézhez kap lehet-e ezzel valamely más tőkeágat összehasonlítani ? Legtöbb helyen még a cseléd dohányszükségletéről is gondoskodik a gazda saját jól felfogott érdekében, mert a megelégedett cseléd mindenesetre mást jelent, mint a nem megelégedett cseléd (Helyeslés) s épen a dohányszenvedély különösen olyan, hogy sok ember azért az egy pakli dohányért még embert ölni is képes lenne. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy a cselédnek rossz dolga van, de egyet mégis állitok, mélyen t. minister ur, azt, hogy a cseléd keresete feltétlenül a létminimum., (ügy van ! ügy van ! a baloldalon.) Ezért én minden körülmények között szükségesnek tartom, belevenni a törvényjavaslatba azt, hogy a cseléd feltétlenül mindenféle kereseti adó alól mentes legyen. (Helyeslés a baloldalon.) Alapul venném, erre a közönséges, átlagcs béreskonvenciót. Aki magasabb fizetést kap, magasabb rangban van : mesterember, gazda, hajdú, szóval magasabb rangban lévő, első béres stb., azt már miattam vegye a minister ur kereseti adó alá, de hogy azt a legalsóbbrendü gazdasági objektumot, a cselédet, aki csak annyit keres, amennyi a létfentartáshoz szükséges, adó alá vegyék, azt semmi körülmények között. sem ismerem, el jogosnak, méltányosnak és szociálisnak sem tartom.. Tudom, én a minister urnák hátsó gondolatát ; tudom, hogy a minister ur ugy tesz, mint a sanda mészáros, balra néz és jobbra üt. Tudom, hogy a minister ur abban spekulál, hegy ezt az adót majd nem a cseléd fogja megfizetni, hanem ezen a réven cselédenként 500—1000 koronát fog majd a gazda fizetni. De bocsánatot kérek, a gazda a hozadéki adóját már megfizette, amikor földadót fizet, tehát az után a föld után, amelyen a cselédet és annak évi augusztus hó 23-án, szerdán. családját tartom., már megfizettem a hozadéki adót, s igy szeretném tudni, hogy micsoda címen akar a minister ur megint csak velem megfizettetni egy második hozadéki adót is. Ezt tartom a javaslat egyik legantiszcciálisabb és legrosszabb intézkedésének, mely amellett a legtipikusabb példája éz a kettős adóztatásnak. Ha pedig nem kettős adóztatás, ha akad olyan gazda — mert akad olyan is — aki ezt a cselédnek levonja, akkor, becsásson meg a t. minister ur, ez az intézkedés minden, csak nem szcciális. Szólanom, kell az adózás helyéről, a javaslat 15. §-ában kontemplált intézkedésről, mert ez is olyan intézkedés, hogy nem. vagyok egészen tisztában vele, hogyan és miké pen lehet ezt majd végrehajtani. Azt mondja a javaslat, hogy az adózás helye az illető vállalkozónak lakhelye,—azonban itt is komplikáció áll be, mélyen t. minister ur. Mert én meg tudom, érteni azt, hogy a Balatontavi Gőzhajózási Társulat Budapesten fogja majd a maga társulati adóját fizetni, mert hiszen ez társulati adó alá tartozik, de miután a Balatontavi Gőzhajózási Társasángak alkalmazottai is vannak és az alkalmazottak itt-ott, szanaszét laknak, egy részük Siófokon, másik részük Révfülöpön, van olyan is, aki Bogláron lakik, szóval, a Balaton különböző pontjain laknak, — azt kérdezem, a mélyen t. minister úrtól, hogy ezen alkalmazottak után ez a Budapesten székelő vállalat hol fogja megfizetni a kereseti adót ? Talán mindegyik abban a faluban fizet adót, ahol az illető véletlenül lakik ? Hátha évközben változások állanak be ? Szóval, nem világos a törvényjavaslat, mélyen t. minister ur s ezt én a magam részéről bizonyos mértékig feltétlenül tisztábbá és megérthetőbbé kivárnám, tenni. Szólanom kell a kereseti adónak mértékéről és ezzel egy Kissé bővebben kell foglalkoznom, mert itt látom ennek a törvényjavaslatnak egyik legborzalmasabb igazságtalanságát, ha a várost és a falut állítom egymással szembe. Méltóztatnak tudni, hogy ennek a javaslatnak kulcsa nullánál kezdődik és ötnél végződik, kivételes esetekben azonban megengedheti a minister ur, hogy 10%-ig legyen felemelhető. Miután a törvényjavaslat a kereseti adókat átengedi a municipiirmoknak, vagyis a kereseti adóból tulajdonképen községi adókat csinál, ennek azután az lesz a következménye, hogy pl. Budapesten óriási összegek fognak kereseti adó címén a községi közpénztárba befolyni. Ez magától értetődik és természetes is, minthogy az ország kereseti adó alá eső egyéneinek legalább 70%-a, ha nem 75%-a Budapesten van. A vidéki városokra az én approximativ becslésem szerint körülbelül 20% eshetik, a falvakra pedig maximum 5%. Minthogy a községi pótadó kérdése ezzel szorosan összefügg, kénytelen vagyok a kérdéssel egy Kissé bővebben foglalkozni. Budapesten annyi kereseti adó fog Összejönni, hogy — meg vagyok Győződve róla — a budapesti összes közkiadásokat a kereseti adónak már
