Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-42
A nemzetgyűlés 42. ülése 1922. 5%-os kulcsa is feltétlenül fedezni fogja, sőt megtört érj hetik, hogy nem is kell 5%-ig elmenni, elég lesz 3% kereseti adót behozni, hegy Budapest összes közkiadásait, melyeket eddig pót adóval fedezett a város, ebből elláthassa. Mi ennek a következménye % Az, hogy a budapesti orvos, ügyvéd s a többi kereseti adó alá eső objektum alacsony kulccsal fog megszabadulni a hozadéki adó alól, pedig a hozadéki adónak már a természetével is ellenkezik az, hogy ilyen méitékben változó lehessen. Szóval Budapest egy nemzeti ajándékot kap ; megszabadulnak a budapesti házak is a községi pót adó alól, mert nem lesz szükség községi pót adóra, ha a kereseti adók az összes községi közkiadásokat fedezik. Hogyan lesz a vidéki városokban, minthogy itt már kevesebb a kereseti adó alá eső alany ? Ott a kereseti adóalanyokat egyenkint is magasabb kulcs szerint kell adóztatni, ott majd el fognak menni a 10%-os maximumig, mert — muszáj. De a vidéki városokban ez sem lesz elég, hanem községi pótadót kell kivetni a házbirtokra és a város határában lévő földbirtokra is, A falun pedig vájjon ki esik kereseti adó alá ? Van egy bognár, egy kovács, szatócs és legfeljebb még egy gazdatiszt s ezzel vége. Propper Sándor : Van bába is ! (Zaj.) Gaal Gaston : Amit az a bába keres ! Van tehát négy-öt kereseti adó alá eső cbjektum. Mi ennek a kö vétkez menye ? Az, hegy ezeket feltétlenül felveszik 10%-ra, tehát amíg a budapesti i parcs 3%-cs kereseti adóval fog dolgozni, addig a falusi suszternek már 10%-cs a kereseti adója. Ez azonban még mind csak egy csepp lesz a tengerben. Az összes községi közterhek többi részét ki kell majd vetni a földekre és a falusi házakra. Propper Sándor; Majd Wclffék kiegyenlitik ! (Zaj.) Gaal Gaston : Wolff ék vagy Peidlék, nem tudom, melyikben bizzam. jobban, melyiknek a munkája fogja ezt az országot jobbraforditam. (Derültség.) Én még kevés tanúságát adtam annak, t. képviselőtársam, hogy azt a tiszteletreméltó, de mindenesetre túlzó irányt, amelyet Wolff képviselő ur képvisel, valaha is magamévá tettem volna. Az igaz, — bevallom, őszintén — hogy azt a másik tiszteletreméltó, de szerintem ugyancsak túlzott irányt sem. tettem, soha magamévá, amelyet a tisztelt képviselő ur képvisel. (Derültség.) Eőri-Szabó Dezső: Középen van az igazság S Gaal Gaston : Szükségesnek tartom még megemliteni azt, hogy a kereseti adójavaslat kardinális, alapvető hibájának tartom., hogy amig a minister ur az indokolásaiban mindig azt hangoztatja, hogy az abszolút, a valóságos, tényleges bevételt és jövedelmet akarja megadóztatni, csodálatos, hogy ennek a kereseti adótörvénynek szerkesztésénél az erre szolgáló eszközökről a minister ur abszolúte nem gondoskodik. Megmondja ugyan a minister ur, hogy a kereseti adó alapja az illető félnek vallomása, azonban nem. lesz kötelező vallomás, mindössze az az egy pcena]e van, hogy ha valaki nem évi augusztus hó 23-án, szerdán. 437 nyújt be vallomást, akkor a majdan reá kivetendő adónak 10%-át fogja többletként fizetni. Hát mélyen t. Nemzetgyűlés, ez egyenes felhívás a táncra ! Azt hiszi a t. minister ur, hegy az az orvosprofesszor, aki 30—40—50 milliót megkeres évente mai koronákban az operációi révén, majd vallani fog, ha nincs vallomási kényszer és nem reszkirozza meg inkább azt, hogy a becsű utján, vallomás nélkül megállapítandó kereseti adónak a 10%-át fogja pcenaleképen fizetni ? Mélyen t. minister ur, ha komolyan veszi a saját javaslatát, ha a minister urnakegyáltalán célja az,hogy a kereseti adó révén, mint hozadéki adó révén megfogja a valóságos, tényleges jövedelmeket, ennek egyik első feltétele az, hogy a minister ur a lehető legszigorúbb büntetéssel hozza be a kötelező könyvvezetést az összes kereseti ágakra vonatkozóan és a legszigorúbb büntetéssel sújtson mindenféle olyan dolgot, amely a hozadéki adónak kijátszására vezet. Mit szóljak azokról az öt pontba foglalt különféle vexatórius büntetésekről, amelyeket a törvényjavaslat a kereseti adónál statuál ? Szinte majdnem azt a benyomást nyerem, hogy ezzel a t. minister ur el akarta távolítani a kritikusokat és ezzel akarta a minister ur quasi kifelé dokumentálni, hogy milyen keményen és szigorúan veszi ezeket a javaslatokat. Én ezt a sok mindenféle büntetést, amelyet itt a 35. §, a 36. § 1. és 3. pontja, a 38. § 2. és 3. pontja, azután szabálytalanság címén még külön a 39. § 2. pontja involvál, a minister ur helyében mind kihagytam volna. Sokkal egyszerűbb lett volna azt mondani, hogy az összes kereseti adó alá sorozottakat kötelező könyvvitelre szorítom. Mindenkit, ha ügyvéd, ha orvos, kereskedő, vállalkozó, ha ügynök, egyszerűen kötelezek arra, hogy bevételeiről könyveket vezessen, a könyvek alapján tartozik bevallani évente keresetét szükség esetén a könyveket felmutatni, aki pedig ezt nem teszi vagy hamis könyvet vezet, egyszerűen adócsalást követ el és az adócsalási törvény alapján becsukatom. Áttérek most már a negyedik törvényjavaslatnak, a társulati adóról szóló törvényjavaslatnak részletes kritikájára. Ennél a törvényjavaslatnál, a legnagyobb hibának azt tartom, hogy túlságosan sokat biz a minister ur diszkréciójára. így a 3. § a mentesség kérdésében valamint a 15. § 3. pontja a tartalékolások beszámításának vagy be nem számításának kérdésében olyan latitüdöt enged a t. minister urnák, — nem a személyről van szó, hanem általában a mindenkori pénzügyminist er urnák — amelyet én az állam szempontjából nem tartok jónak és helyesnek. Amikor tudjuk azt. hogy ezeknek a társulati adó alá eső objektumoknak van meg a maguk legeltéphetetlenebb kapcsolata az egyes ministeriuniokban intézkedő tisztviselői karral, amikor tudjuk azt, hogy a tisztviselői összeférhetlenség legborzalmasabb következményei épen ezeknek a társulatoknak mindenféle érdekeinél érvényesülhetnek, hogy akkor a mentesség kérdésében, azonkívül a tartalékolások elengedése, illetőleg a tartalékolások mérvének meg-