Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-42
A nemzetgyűlés 42. ülése 1922. évi augusztus íió 23-án, szerdán, 435 Kállay Tibor pénzügyminister : Ez a végrehajtási utasításba való apróság. Gaal Gaston: A végrehajtási utasításoktól nagyon félek, mert az egyik minister így csinálja, a másik minister ugy csinálja. Én csak a törvényt szeretem, t. minister ur, mert az mindenkire kötelező, nemcsak az adózóra, hanem a minister urakra is. A végrehajtási utasításokban reparálni törvényhibákat semmi körülmények között nem tartom helyesnek. Kállay Tibor pénzügyminister: Apróság! Gaal Gaston : Szólnom kell arról, hogy a vallomás beadásakor a becslési eljárás költségeit minden esetben a fél viseli, még akkor is, ha fellebbezése részben vagy egészben volt alaptalan. Minthogy a becslési eljárást a pénzügyigazgatóság bármikor elrendelheti — mert az van a szakaszban, hogyha a fél vallomását aggályosnak tartja, akkor becslési eljárást rendelhet el — ha a legkisebb hibát találják a becslési eljárás során, vagyis csak részben lesz a fél fellebbezése alaptalan, a költségeket, amelyek tetemes összegekre rugnak, a minister ur a fél nyakába zuditja. Mi lesz ennek a következménye? Fellebbezni senki sem fog merni, mert csak abban az esetben nem fogja a költségeket viselni, ha 100 %-ban lesz igaza. Ha 99 %-ban lesz csak igaza, akkor már az összes becslési eljárási költségeket a javaslat szerint a fél fizeti. Azt már egy előbbi szakasz alapján kiemeltem, hogy azt a megnyugtató intézkedést, amelyet a 41. §-ba vettek fel, hogy t. i. a házadót csak az eddigi falusi házosztályadó 10-szeresére lehet emelni, a javaslat mindössze csak egy évre tervezi, ez pedig olyan semmiség avval a borzalommal szemben, amelyet a javaslat 9. §-a a közönségre zudit, hogy ezt megnyugtatásképen semmi körülmények között elfogadni nem tudom. Tisztelettel kérem az elnök urat, szíveskedjék öt percnyi szünetet adni. Elnök : Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Graal Gaston képviselő urat illeti a szó. Gaal Gaston: T. Nemzetgyűlés! Rátérek most már a harmadik törvényjavaslatnak, az általános kereseti adónak részletes méltatására, illetve azokra a megjegyzésekre, amelyekre ezzel az adóval szemben kötelesnek érzem magamat. Az 1. §-nál kifogásolom azt, hogy a járadéktelkek egész összege, tehát maga a tőke is kereseti adó alá esik, holott ez minden néven nevezendő hasonló intézkedésnek ellenmondó uj dolog, egészen novum, mert teljes abszurdum az, hogy a járadékföldnek a vételára, amely tulajdonképen ellenértéke a föld értékének, kereseti adó tárgya lehessen. A járadékbirtokok járadékának az a része, amely kamatot képez, az természetesen keresetet jelent, de maga a föld ára kereseti adó alá semmi körülmények között nem vonható. Kifogásolnom kell, hogy a kivételekről szólva a 2. § nem egészen világos. Azt mondja ugyanis, hogy nem tartoznak kereseti adó alá a földadó alanyainál (olvassa) : »A mellékiparágak jövedelmei, ha ezek a saját nyers termékeiknek ipari feldolgozás nélkül való eladására szorítkoznak.« Ez is teljesen homályos és minden magyarázatot xiyitvahagyó törvényszövegezés, mert azt kérdezem a mélyen t. minister úrtól, amit először magamtól kérdeztem és nem tudtam rá választ adni, (Zaj. Ralijuk ! Halljuk ! a baloldalon.) hogy miért esnek kereseti adó alá például a vaj gyárt ás és a sajtgyártás, amelyek a mezőgazdaságnak legtermészetesebb, a tejgazdasággal velejáró olyan iparai, amelyeket azonban valóságos iparnak venni mégsem lehet, mert kizárólag abból a célból űzik, hogy azt a tejet, amelyet máskép el nem szállíthatnak, amely megromlik és ennélfogva fel nem dolgozása esetén közgazdasági kár származnék, vajjá és sajttá alakítsák az illető mezőgazdaságban és igy hozzák forgalomba. Ha tej gyanánt adja el a gazda, akkor nem fizet kereseti adót, ha ellenben vajjá vagy sajttá alakítja a legközönségesebb ipari gépekkel, akkor e szakasz szerint már kereseti adó alá tartozik. A törvén} 7 ]avaslatnak ezt a részét mindenesetre szintén tisztázni, világossá tenni kívánom. Fel kell hoznom a törvényjavaslat egyik legnagyobb hibájaként azt, hogy a kivételek közé nem veszi fel a gazdasági cselédséget. A gazdasági cselédség tudvalévőleg az a leggyengébb objektuma Magyarországnak, amelynek egé«z exieztenciája máról-holnapra csak a levegőben lóg, függ gazdájának önkényétől, bánásmódjától, ezer mindenféle más körülménytől. Egy tekintetben van neki a mai helyzetben feltétlenül jó sora, feltéve, hogy tisztességes, jó gazdája van : megélhetési gondjai abszolúte nincsenek, mindent a világon készen kap. Itt megint a mélyen t. szocialista pártnak vagyok bátor figyelmébe ajánlani azt, hogy van-e egyetlenegy tőkeág a világon, amely a maga alkalmazottait, munkásait akként látná el mindennel, amint ellátja a mezőgazdaság ? Felsorolom : kap minden mezőgazdasági cseléd lakást, megkapja a tüzelőanyagot, mely szükséges lakása befütéséhez, a főzéshez, megkapja mindazt a gabonát, amely egész családjával való életfentartásához szükséges, megkapja a sót, amelyre szüksége van, kap még ruhát is, legtöbb helyen lábbelit, kap szalonnát . -. ; Várnai Dániel : Mindent ! A mennyországot ! (Mozgás a középen.) Gaal Gaston : T. képviselő ur, engem hiába próbál izgatni. A falun talán izgathat ilyen lájelentésekkel, de engem nem lehet kihozni a sodromból, sem bolonddá tenni, mert én a szakmámat értem. Várnai Dániel *. Sohsem óhajtok senkit bolonddá tenni ! 55*
