Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-42

434 A nemzetgyűlés 42. ülése 1922. valaki csak a javaslatot nézi, abszolúte nem lehet tisztában azzal, vájjon nem lehet-e ezt ugy is magyarázni, hogy ha egy birtokot bérbeadnak, akkor mindazok a házak is, amelyek a birtokon egyébként adómentesek, teszem a eselédházak, stb. adókötelesekké válnak. Mert a 4. § általánosságban azt mondja, hogy az adómentesség megszűnik mindazon objektumoknál, amelyeket az előző szakasz sorol fel, abban az esetben, ha az illető adóobjektum bérbeadatik. Ha a minister urnák nem szándéka, hogy az a lehetetlen helyzet előálljon, hogy egy gazdaság bérbeadásánál a cselédlakások adó alá essenek, akkor méltóztassék ennél a szakasznál valami felvilágosító módosítást beiktatni, mert ugy, ahogy a szakasz most meg van szövegezve, ebben az esetben feltétlenül rá lehet húzni az adómentesség megszűnését. Nagy igazságtalanságnak tartom a házadóalap megállapításánál, hogy az nem a házbér nettó hasznát, hanem a bruttó bevételt veszi alapul. Ilyen formán a föld után, amelyet a legsúlyosabban sújt a minister ur adóterhe, a házadó lesz a második legsúlyosabb adó, szóval megint egy reáladó oly adóalapnál, amelynek pedig ma a legnehezebbek a kereseti viszonyai, holott ugyanakkor a javaslat az egyéni jövedelmekkel, amelyek igazán nagy ingadozást és lati tüdőt engednek a minister urnák arra, hogy a maga adópolitikáját kifejleszthesse, a legkíméletesebben bánik. Nem szól egyáltalán a javaslat a bútorozott lakások kérdéséről. A régi házadótörvény alapján bútorozott lakásoknál a tényleg elért bér bizonyos százalékát, ha nem csalódom, 30—40%-át, butorhasználat címén le lehetett ütni. A mostani javaslat egyáltalán nem intézkedik erről, ugy hogy megtörténhetik, hogy a bútorozott lakásoknál, amelyeknél a bérösszeg egy része feltétlenül a butorhasználatért jár, az is házadóval lesz megterhelve, amit butorhasználat címén kap a háztulajdonos. Szólnom kell még ennél a javaslatnál arról a rettenetes vexatórius eljárásról, amelynek majd különösen a vidéken, ahol a házosztályadó megszűnik és szintén az általános házbéradó hozatik be, lesz kitéve a háztulajdonos, a törvényekben járatlan, tapasztalatlan gazdaközönség, amely nem is áll az intelligenciának oly magas fokán, ahogy az saját érdekei megvédésére elegendő volna. A házadóalap megállapítása olyan házaknál, amelyek nincsenek bérbeadva, összehasonlítás alapján történik, de történhetik időközi minimális megállapítások alapján is, amelyeket a pénzügy minister ur rendeletben fog megszabni. Történhetik az állami vagy egyéb köztisztviselők lakpénzátalánya alapján és történhet még sok más egyéb kritérium alapján, fekvés, minőség szerint, aszerint, hogy téglából van-e vagy sem, szóval a ház anyaga stb. alapján. Annyi az adóalap tehát, hogy a kivető évi augusztus hó 23-án, szerdán. közeg válogathat a vexatórius eszközök legkülönbözőbb nemeiben. Aki tudja, hogy megy ez a vidéken, aki tudja, hányszor szolgált az egyéni antipátia, a személyes bosszú, a jegyző és a parasztgazda közti differencia okul arra, hogy az ilyen adókivetéseknél valakit megnyomorítsanak, (Felkiáltások a szélsőbalon : A választások után ?) aki látja emellett a komplikált jogorvoslati rendszert, amelyet a javaslat előír, aki tudja azt, hogy a falusi nép mily kevéssé van abban a helyzetben, hogy ügyvéd nélkül — az ügyvéd pedig óriási költekezést jelent — jogos érdekeit az esetleges atrocitásokkal szemben megvédje, szóval aki az életet ismeri, az láthatja csak igazán, hogy az ilyen szakasz, mely a legvexatőriusabb eljárásnak teszi ki a szegény népet, micsoda eredményeket fog hozni a gyakorlati életben. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Tehát mégsem jó a közigazgatás !) Szólnom kell arról is, hogy a jelzálogterhek itt sem lesznek beszámíthatók, szólnom kell ennek a javaslatnak kulcsáról, melyről maga a minister ur megállapíthatja, hogy Budapesten a 24%-os kulcs tulajdonképen a régi marad, változást nem jelent, a 20%-os kulcsnál maga a minister ur megállapítja az indokolásban, hogy a múlthoz képest leszállítást jelent, de viszont felállítja a falu részére a 15%-os uj házbéradókulcsot, amely — minthogy a házbérek a faluban is becslés és értékelés alapján lesznek megállapítva — a legminimálisabban 20—25-szörösét fogja kitenni az eddig fizetett házosztályadónak. lg minister ur a gazdagyülésen is felhozta, hogy ezen már segített a bizottság, mert bevett a javaslatba egy szakaszt, amely kimondja, hogy a falusi házadó nem lehet nagyobb, mint a múltban fizetett adó tízszerese. Igaz, a pénzügyi bizottság felvett egy ilyen szakaszt, de méltóztatott elhallgatni * a minister urnák, hogy csak egy évre méltóztatott ezt felvenni, csupán egy évre lesz a tízszerese, — mert, hogy ez lesz a minimum, az bizonyos — azok a szegény kisemberek, akik most kapták meg a 400—500—600 négyszögöles házhelyet és építettek rá borzalmas költséggel házikót, az első évben csak a tízszeresét fogják fizetni az eddigi házosztályadónak, de hogy a következő esztendőkben mi fog történni, erről a javaslat bölcsen hallgat. (Felkiáltások jobbfelöl : Most adómentes f) Most adómentes ? Akkor az első évben sem lesz tízszeres, és addigra a törvényjavaslat a maga egész brutalitásában fog érvényesülni, tehát legalább 20—25-szörösét fogja fizetni annak, amit egy ilyen ház eddig házosztályadó címén fizetett. Arról nem is beszélek, hogy a gyógyfürdők tekintetében micsoda abszurdumok mutatkoznak e szakasz alapján, mert hiszen erre vonatkozólag a minister ur ígéretet tett, az ígéretet azonban a pénzügyi bizottság, ugy látszik, elfelejtette beváltani, sem a javaslatban, sem a jelentésben erről egy. szó sincs.