Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-41

396 A nemzetgyűlés 41. ülése 1922. adó másik formájánál, hogy akkor, amikor a forgalmi adót behozták, a forgalmi adó behozatalával egyidejűleg a vidék, az agrár társadalom mentesittetett a forgalmi adótól, azzal, hogy majd az állatforgalmi adóban, amely ugyancsak 3 %-ban állapíttatott meg, rekompenzáltatik a városi polgárság azért, hogy a falusi gazdák nem fizetnek forgalmi adót. Azután megtörtént, hogy 3 %-ra felemeltetett az általános forgalmi adónak a kulcsa, ellenben az állatforgalmi adó kulcsa maradt, ami volt. A másiknál a főzelékféléknek és egyéb más terményeknek megadóztatását akarták kárpótolni a 15 %-os őrlési adónál. Az egész egyszerűen leszállittatott 20 %-ra, ami nem is adó, mert már 10 % vámgabonát kellett fizetni békeidőben is abban az esetben, ha a gazda a molnárhoz vitte megőrletni a gabonáját. Talán nem helytelenítettem volna a pénzügy* minister ur javaslatait, ha a pénzügyminister ur javaslataihoz statisztika, lett volna mellékelve és komolyan, megfelelően meg lettek volna indokolva és nem pályáztak volna az állampolgárok tudatlanságára és a helyzet nemismerésére, amire nem lehettünk elkészülve, nem pályáztak volna arra, hogy akkor, amikor itt a legrettenetesebb tél előtt állunk, amikor az állampolgárok jórésze, 80 %-a nem tudja legelemibb szükségleteit miből fogja fedezni, megindul egy hatalmas offenzíva épen a nagybirtokosok részéről, azok ellen, akik a legrettenetesebb, legszomorúbb helyzetben vannak. Épen az OMGE előterjesztésében, amelyet, ismétlem, Gaal Graston t. képviselőtársunk indítványára fogadtak el a szegényebb néposztályokkal szemben, egy olyan demagóg kitétel foglaltatik, amelyet kénytelen vagyok felolvasni. Az mondatik, hogy (olvassa) : »Sem egyesek, sem foglalkozási ágak, sem társadalmi osztályok, a közterhek igazságos, arányos, tehát egyenlő viselése alól ki ne bújhassanak s azokat egyik a másikra — sem azáltal, hogy jövedelméhez képest aránytalanul kevesebb adót fizet, sem pedig azáltal, hogy a termelő munkában megismétlődő sztrájkok és munkaidőkorlátozásokkal aránytalanul kevesebb részt vesz — át ne tolhassa.« Ebből a határozati javaslatból az derül ki, hogy a munkások és a köztisztviselők — mert másra nem tudom vonatkoztatni ezt a pontot — nem veszik ki a részüket az állami közterhekből. Erre csak a következőket vagyok bátor elmondani. Akkor, amikor a pénzügyminister ur természetben akarja az adó lerovását és az adógabonát álJitja be, akkor tulajdonképen a régi adószolgáltatásokhoz kezdünk visszatérni, a természetbeni szolgáltatásokhoz. Méltóztatnak tudni, hogy ebben a középkori rendszerben volt háromféle adóztatási mód : a természetbeni szolgáltatás, másodszor a munkában való szolgáltatás és harmadszor a pénzben való szolgáltatás. Magyarországon eszerint a legtöbb adót a köztisztviselő fizeti, akik munkájukat szolgálévi augusztus hó 22-én, kedden. tatják az államnak, és mert az ő munkájukat az államnak természetben szolgáltatják, munkájukért meg nem fizettetvén, igenis, ők viselik a legnagyobb adóterhet, valamint a munkások, akiknek munkabér jövedelme szintúgy, mint a magántisztviselők munkabér jövedelme óriási távolságokra van attól az aranyparitástól, amelyet a búza ma már nemcsak megközelít, de volt egy nap is Magyarországon, amikor tul is haladott. (Mozgás jobbfelöl.) Statisztikából indultam ki. A statisztika a legbiztosabb módszer, ha valaki nem akarja felkelteni egyes társadalmi osztályok legsötétebb ösztöneit, ha nem akar hatni az emberi kapzsiságra. Oly sokféle a statisztika abból a szempontból, hogy egyes társadalmi osztályok milyen mórtékben veszik ki a részüket az adókból és közterhekből. Helytelen ma minden izgalom ebben az országban akkor, amikor az izgalmaknak úgyis oly óriási forrásai vannak. A magyar életben minden szükségtelenül felizgatott izgalom ennek a nemzetnek sorsát teszi kritikussá. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ezeket voltam bátor elmondani a földadóra vonatkozólag. Mielőtt áttérnék a többi javaslatok kritikájára kénytelen vagyok általánosságban foglalkozni az összes adója vasiatokkal. Létminimum és progresszió, ezek a demokrata követelmények minden egyes adójavaslatnál. Létminimum és progresszió nélkül nem tudunk elérni igazságos megadóztatást, nem tudjuk elérni a nagy jövedelmeket, nem tudjuk megfogni a jövedelmeket ugy, amint az állam érdekében áll, nem tudjuk megszerezni különösen ilyen nehéz időben az állam részére szükséges összeget anélkül, hogy az adóalanyokat létünkben ne veszélyeztetnők. Ha elsősorban a létminimum szempontjából vizsgáljuk ezeket a javaslatokat, akkor, ha akár a földadót nézem, akár a kereseti adót, akár a házadót, akár a társulati adót — ne méltóztassék paradoxonnak tekinteni, hogy a társulati adónál is létminimumot akarok. Majd bátor leszek erre visszatérni. Sehol a létminimum megvalósítva nincs. A földadóról szóló törvényjavaslatban ugyan említés tétetik arról, hogy százezer korona lesz majd a jövedelmi adónak az a minimuma, amely adózatlanul marad és látom, hogy az OMGE is, mely ugy látszik, ebben az egy pontban foglalkozik a kisgazdák érdekeivel is, javaslatában 120.000 koronára akarja felemelni a létminimumot, a javaslat azonban sehol sem állapit meg létminimumot, azon az alapon, hogy a hozadéki adóknál nincs létminimum. Hát kérem, ez egy iskolának a tanítása, melyet, ha a nemzetgyűlésnek ez ugy tetszik, egészen egyszerűen felrúghat. Nem tudom, hol van megírva, hogy a III. osztályú kereseti adónál, szellemi foglalkozást űző embereknek kereseti adójánál nem lehet létminimum. Halász Móric: De lehet! Fábián Béla : Ha lehet, akkor nem áll meg