Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-41

A nemzetgyűlés 41. ülése 1922. évi augusztus hő 22-én,, kedden. 39? egyes nemzetgazdasági iskoláknak az a tanítása, hogy a hozadéki adóknál nincs létminimum. Ha pedig lehetséges létminimum, akkor nem tudom megérteni, hogy a pénzügyminister ur, aki szintén a demokrácia alapján áll, miért jön ide olyan javaslatokkal, melyek nem tesznek eleget a létminimum követelményeinek a kereseti adónak az u. n. régi IV. osztályú kereseti adóból származó része kivételével, ahol mégis eleget tesz a pénzügyminister ur a létminimum követelményének. Ami a földadóra vonatkozó létminimum kérdését illeti, melyre nézve igen t. képviselőtársaim nagy részének az a felfogása, — bár vannak, akik más felfogáson vannak, — liogy ott nem lehet létminimumot megállapítani, hanem csak az általános jövedelmi adónál, erre vonatkozólag nem hivatkozom nagyatádi Szabó István földmivelésügyi minister urnák 1909-ben elmondott és Drozdy Győző képviselő ur által idézett beszédére, mert azt helytelennek tartom. (Egy hang a jobbóldalon : AhJcor ellenzéki volt !) Akkor is helytelennek tartom, ha ellenzéki volt. A földmivelésügyi minister t. i. 1909-iki beszédében azt mondotta, hogy a tiz holdon aluli birtokot mentesíteni kell az adó alól. Ez lehetetlenség, mert hiszen lehet, hogy valakinek Budapesten öt palotája van és van hozzá tiz hold földje (Ugy van! Ugy van!) vagy hagymával, beültetett területe. Általában nem vagyok barátja a hozadéki adónak. Én a legegészségesebbnek, egy nemzet szempontjából a leghelyesebbnek s minden társadalmi és osztályharcot kiküszöbölőnek egyedül az általános egyetlen jövedelmi adót tartom, mert az az igazságos, az a helyes, mert ott vihető keresztül a progresszió és ott állapitható meg a létminimum. Bár ellenzéki képviselő vagyok, mégis az a felfogásom, hogy Magyarországnak nincs ideje várni arra, hogy mi itt uj adórendszereket hozzunk be. (Helyeslés jobbfelöl.) Nekünk a meglevő adórendszerekből kell kihoznunk valamit ma, amikor veszélyesen fenyegető gazdasági összeomlás előtt állunk és a pénzügyi kormányzatnak kötelessége, hogy minden áron rendet teremtsen az államháztartásban. (Helyeslés a jobboldalon.) En tehát csak elméleti alapon hirdetem az egyetlen jövedelmi adót, amely minden demokratikus polgárnak és minden demokratikus pártnak a követelménye. Követelménye azért, mert mint mondottam, a létminimum és a progresszió csak az egyetlen jövedelmi adó keretében valósitható meg. Végtelenül sajnálom, — mert lehetett volna s véleményem szerint igenis lehet még ezen törvény keretében is valami módon megcsinálni a progressziót — hogy nem ugyan a legalacsonyabb klasszisoknál, hanem feljebb, a magasabb földbirtokkategóriáknál ezt nem látom megvalósítva és én azt, amit a földadóról szóló törvényjavaslat megállapít, hogy majd az általános jövedelmi adóról szóló törvényben kerülhet erre a sor, inkább politikai színezetű mézes madzagnak tartom. Megvallom őszintén, szeretném mielőbb megvalósítva látni azt az általános jövedelmi adót, amely tényleg könynyebben meg fogja majd adóztatni a nagyobb jövedelmeket. És itt Perlaki t. képviselőtársamnak is igaza lehet: Nekünk, a legitim kereskedelemnek semmi kifogásunk sincs ellene, sőt mi követeljük, hogy tessék a sibereket megadóztatni, ahogy csak lehet, méltóztassanak velük szemben a törvényes eszközöket felhasználni. A legitim kereskedelemnek nem érdeke, hogy itt a siberek külön kereskedelmi kategóriát képezzenek. A létminimum és a progresszió kérdésével tehát nagyon csúnyán bánik el a javaslat, aminthogy nem találom meg benne a szellemi foglalkozásuakkal szemben sem azt a bánásmódot, melyet ők, akik ma a régi békebeli élet. nívójuk alá sülyedtek, a kormánytól joggal elvárhatnak. Méltóztassanak végigmenni a különféle szellemi foglalkozású kategóriákon; tessék megnézni egy ügyvédnek, egy orvosnak, egy irónak az életét és akkor méltóztatnak megállapítani, hogy ma ezeket nem lehet sújtani ugyanazzal az adóval, az általános kereseti adónak ugyanazon paragrafusa és skálája alapján, mint amelynek alapján sujtatik az ipar és a kereskedelem ; nem lehet sújtani pedig azért, mert a szellemi foglalkozásúak nem tőkével dolgoznak. Abban az esetben, ha egy kereskedő vagy iparos meghal, annak megmarad az üzlete, ahol tovább dolgozhat a felesége . . . Halász Móric : Vagy az adóssága ! Fábián Béla : Ma nem igen van ezeknek az embereknek adósságuk. Mondom, ha meghal valamelyik kereskedő vagy iparos, megmarad az üzlete vagy az ipara, amivel a felesége foglalkozhatik, de a szellemi foglalkozásúaknál^ egyetlen tőkéjük, a munkájuk az a gyukban elraktározott kincsük. Nagyon jól tudták ezt az adóbizottságok is és épen azért a kivetés alapjául szolgáló adóalapnak a megállapításánál az ügyvédeknél és az orvosoknál rendszerint a kisebb alapot vették. Ma ez lehetetlenné válik, mert az illetőnek önmagának kell az adóalapot bevallania és súlyos adócsalásnak minősíttetik a helytelen adóbevallás, az adókivető bizottságnak tehát nincs módja arra, hogy méltányosságot gyakoroljon a lateinerekkel szemben. Ebben a tárgyban határozati javaslatokat is leszek bátor beterjeszteni. Az első határozati javaslatomban azt fogom kérni, hogy az adóalap megállapításánál a lateinerek keresetéből 20°/o üttessék le. Ha például 200.000 korona jövedelmet jelent be az illető, akkor mielőtt kivettetnék az adótétel, 20% vonassék le az adóalapból. Helyesnek tartanám ezenkívül a Nemetországban alateinerekre vonatkozólag létező Steuergemeinschaftok felállítását, amelyre a törvényjavaslat 16. §-ának utolsó bekezdése módot is ad, a menynyiben a pénzügyministernek módjában van bizonyos hasonló foglalkozásúakra vonatkozólag