Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-40

A nemzetgyűlés 40. ülése 1922. amely a rendkivül súlyos, a polgári becsületet érintő^ adócsalási szakaszokat is alkalmazza. Én az első nemzetgyűlésen, mint az adócsalási törvény referense bátor voltam a törvényjavaslat intenciójának ismertetésével kapcsolatban jelezni, hogy el van határozva rá a pénzügyi ltormányzat és erre el kell határozva lennie a nemzetgyűlésnek is, hogy tekintettel az adótörvény rendkivül lasciv kezelésére, — hiszen az adómorál hiánya nem ellenkezett a legkényesebb kaszinói becsülettel sem — továbbá tekintettel arra, hogy az utolsó időben az adócsalás a Csimborasszóját érte el, ezeket a büntetőszankciókat a törvényhozás necsak a forgalmi adónál és az illetékeknél vezeti be, hanem fokról-fokra a -többi adónemeknél is. Nem az ártalmatlan u. n. jövedékkihágási eljárási rendszerről van szó, mert hiszen akármennyire is haragudott mindenki a fináncra, a végén ki lehetett vele egyezni, — hanem azt a rendszert, amely a független kir. bíróság elé viszi az ügyeket. Igazán nem lehet tovább tűrni azt, hogy amikor magánszemélyeknek tévedésbe ejtése és az ezzel kapcsolatos anyagi károkozás — a közönséges büntetőjogi csalásra gondolok — súlyos büntetőjogi szankcióval van sújtva, akkor magának az államnak, a mindenikünk felett álló nagy közületnek félrevezetése nem üldöztetik közönséges bűncselekményként, vagyis akként, mint a magánszemélyek ellen elkövetett csalás. Azért, bár tudatában vagyok mint jogász annak, hogy rendkivül súlyos és jelentőségében talán még be sem látható intézkedés az adócsalás bevezetése az összes egyenesadótörvényeknél, azt hiszem, hogy az egész nemzetgyűlés magáévá fogja ezt tenni, mert ez az egyetlen módusz arra, hogy végre rátérjünk e tekintetben a javulás útjára. Áki Kissé tisztába van a pénzügyi hatóságok ügymenetével és azok Ítéletével az adóközönség morálját illetőleg, az meg fogja állapítani azt, hogy Magyarországon igen nagy és igen széles társadalmi rétegek vannak foglalkozásra való tekintet nélkül, amelyek a közteherviselésből nem veszik ki részüket abban az arányban, amint azt a mostani nehéz idők kívánják. (Igaz ! Ugy van! half elöl.) A fényűzési lakásadóra vonatkozólag mindenekelőtt megjegyezni bátorkodom, hogy egy sajnálatos sajtóhiba következtében a címnél a jelentésben »fényűzési adó« szerepel, holott itt fényűzési lakásadóról van szó. Ezt az adót túlságos nagyfontosságúnak tekinteni nem lehet. Megvallom őszintén, hogy ez inkább talán politikai színezetű adónem, mert nagyobb jövedelmet nem fog hozni. Ezt az adót nem is a kincstár, hanem a törvényhatóságok fogják kapni; különben is olyan kis körre szorítkozik, hogy jelentős hozadéka nem lehet. Mégis — s ezzel át is térek a bizottság által elfogadott módosításokra — kénytelen volt azt a bizottság íényegesen átszövegezni, és pedig főleg annak a definícióját. Lehetetlennek tartotta a bizottság évi augusztus hó 21-én, hétfon. 365 azt,, hogy ne vétessék tekintetbe az illető lakónak családi állapota, családtagjainak a száma. Egy konkrét esetet véve, egy nagy családu, igénytelen, kis lakószobákat igénybevevő adózó e szerint az első szövegezés szerint kénytelen lett volna fényűzési lakásadót fizetni, s egy öt-hattermes, luxuriózus berendezésű lakással biró lakó, miután lakószobáinak a száma haton alul volt, nem fizetett volna fényűzési lakásadót. Ezért a bizottság uj fogalmazást fogadott el, mely szerint a fényűzési lakásadó megállapításánál tekintetbe veendő az illető családtagok száma ; viszont azonban a szobák száma mellett, sőt előtt figyelembe veendő az illető lakás minősége, kiállítása, nagysága, berendezése, mert hiszen el tudunk képzelni egy hatszobás luxuslakást ós egy hétszobás igen szerény polgári lakást, amelynél tisztán azért van nagy szobaszámomért a család nagy. Áttérve most a bizottság által elfogadott egyes konkrétumokra, talán leszek bátor elsősorban a 2. §-nái hangsúlyozni, hogy a szociális szempontoknak különös latbavetése mellett felvettük az adómentes lakások kategóriájába a cselédlakásokat, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) azonkívül a munkás- és balesetbiztosító intézetek hivatalos helységeit. Azonkívül — mint bátor voltam említeni — a javaslat szociális szempontból a fényűzési lakásadónak egész más fogalmát adja. Továbbá az Emiltett szempontokra való tekintettel, különösen, hogy a házosztályadóval eddig sújtott adózóknak netáni ujabb igen súlyos megadóztatását elkerüljük, bevettük a 16. §-ba az ellenőrző szakértői intézményt, amelynek alkalmazása mellett, azt hiszem, mód lesz arra, hogy az eddig házosztály adó val adózó házad ója ne emelkedjék túlságos magasra. S itt egy a bizottság által utólag felvett paragrafusra hivatkozom, amely ezzel szoros összefüggésben van. T. i. bevett a bizottság a törvényjavaslatba egy rendkivül fontos intézkedést abban a tekintetben is, hogy a házosztályadóból általános házadóvá való uj adónem ne váljék »rendkivül súlyossá. A 41. § — amint méltóztatnak olvasni — kimondja azt, hogy a legközelebbi adóévben, vagyis az átmeneti adóévben ez az .uj házadó semmikép sem haladhatja meg az eddigi házosztályadó tízszeresét, vagyis megtétetett minden a tekintetben, hogy a saját házában lakó és társadalmi és szociális szempontból is igen nagy értéket képviselő adózó elem túlságosan ne sujttassék. De épen miután hozadéki adóról van szó, addig nem mehetett el sem a pénzügy minis ter, sem a bizottság, hogy adómentességeket állapítson meg, vagy hogy az eddigi adómentességeket kibővitse. Kifejtettek után még csak annyit vagyok bátor megemlíteni, hogy ez az adó, amely Budapesten a nyers-házbérjövedelemnek már */* részét felemészti, további pótlékolás esetén teljesen tűrhetetlenné válnék, A pénzügyministeri indokolás ki is jelenti, — amit az általános kére-