Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-39
360 A nemzetgyűlés 39. ülése 1922. már 220 korona £LZ £11* cl. Egy Szekeres-féle fizika a múlt esztendőben 160 koronába került, az" idén 350 koronába. Vannak azonban itt olyan furcsaságok is, hogy pl. egyes középiskolákban használatos irodalomtörténet — megjegyzem, hogy ezeket az irodalomtörténeti, könyveket Budapesten használják, ezek a budapesti iskolákra vannak előírva — amelyet Pintér Jenő tankerületi főigazgató szerkesztett, 180 és 400 koronába kerül. Viszont egy irodalomtörténet a tanítóképzők számára 36 koronáért kapható, mert a tanítóképzőkben jónak tartják egy régi kiadású irodalomtörténet használatát, ellenben a középiskolákban feltétlenül szükségesnek gondolják a mai szomorú viszonyok között egy egészen újonnan szerkesztett, újonnan öszszenyirt irodalomtörténet alkalmazását, amely pár korona helyett 180—400 koronába kerül. Vannak az elemi iskolákban használatos könyvek között olyanok, amelyeknek használatát bátran mellőzni lehetne, mert hiszen a tanitó tankönyv nélkül igen közvetlen előadásban maga tudná a tanulóifjúsággal megismertetni annak anyagát. Ilyen pl. a magyar nyelvgyakorló ; ennek ára a második osztálytól a hatodikig 8—14 korona, egy ismétlő népiskolai olvasókönyv az első és a harmadik osztályban egyaránt három korona volt a múlt esztendőben, az idén már 115 és 140 koronába kerül. Egy magyar nyelvtan, mely szintén mellőzhető és amely a múlt esztendőben 1 korona 40 fillér volt, az idén már 12 koronába kerül. Itt van egy számtani példatár, mely szintén elő van irva az idén az elemi iskolák I— V. osztálya számára és amely szintén egész bátran mellőzhető volna, mert a tanitó könyv nélkül is el tudná látni ennek anyagát, a múlt esztendőben 90 fillérbe került, az idén pedig az ára felemelkedett 7 koronára. Egy másik számtani példatár, a Faludy-Kunhegyi-féle, a múlt esztendőben 1 korona 30 fillér volt, az idén 24 korona. Igazán nem tudom, mi szükség van arra, hogy ugyanazon anyagot feldolgozó tankönyveket különböző kiadásokban adjanak ki és használjanak az iskolákban, sőt kötelezően írják elő azok használatát. Később leszek bátor erre rátérni. A tankönyv drágasága mellett fel kell említenem az egyéb kiadásokat is. Itt vannak a beiratási díjak és más apróbb kiadások, amelyek a beiratásoknál merülnek fel. A beiratási díjakat, különösen a középiskolák alsóbb osztályainál, előre le kell fizetni, akár kérte az illető szülő vagy tanuló a tandíjmentességet, akár nem. Ha megkapta az illető a tandíjmentességet, akkor a befizetett beiratási díjat és tandíjat visszakapja, azonban a beiratkozásnál okvetlenül be kell fizetni a beiratási díjat is, a tandíjat is. Ezek a kiadások a tankönyvekért fizetendő összegeket is hozzászámítva, olyan hatalmas összegre duzzadnak és a szegény háztartások terhét olyan borzasztó módon szaporítják, hogy a közoktatásügyi ministerínmnak ezt nem szabad évi augusztus hó 18-án, pénteken. figyelmen kivül hagynia. A minister urnák a legkomolyabban szemügyre kell vennie ezt a kérdést és nemcsak a drágaság enyhítése szempontjából kell ezzel foglalkoznia, hanem azon messze túlmenően az oktatás reformjának kérdésével is. Én ugy tudom, t. Nemzetgyűlés, hogy a tankönyvek imént felolvasott árai még nincsenek véglegesen megállapítva, illetve ezek az árak csak egyoldalúan megállapított árak, mert ezekhez még a minister ur hozzájárulása szükséges. Hallom, hogy ebben az ügyben a jövő héten lesz tárgyalás a kultuszministeriumban. Ebből az alkalomból azt is mondták nekem, hogy a kiadók nemcsak az új kiadványok árát akarják az imént Emiltett horribilis magasságban megállapitani, hanem régi kiadványaik árait is fel akarják emeltetni ; azoknak a tankönyvkiadványaiknak az . árát, amelyeket két-három, sőt tiz évvel ezelőtt nyomattak, raktáron tartottak s amelyek nem fogytak el. Most ezek árait 62 °/o-kal akarják emelni s ehhez a 62%-os emeléshez kérik a közoktatásügyi minister ur engedélyét. T. Nemzetgyűlés! Én már az újonnan nyomott tankönyvek árát sem tartom indokoltnak. Igaz, hogy közben a nyomdai anyagárak emelkedtek, emelkedtek a munkabérek is, emelkedett a papir ára, azonban épen a tankönyveknél nem jogosult egy olyan magas profitszedés, mint amilyen talán tisztességes polgári méretekben egyéb könyveknél jogosult. De ha nem jogosult ezeknek az áraknak megállapítása és behajtása az uj kiadványoknál, még inkább nem jogosult az áremelés kérése a régi kiadványoknál, mert ezekhez a régi könyvekhez az anyagot régi árak mellett szerezték be s azokat régi munkabérek mellett készíttették. Nincs tehát semmi szükség, semmi indok arra, hogy ezeknek a-régi tankönyvkiadványoknak árát is emelni kérjék és még kevésbé van ok arra, hogy ezek árainak emelésébe bele is menjenek. Ilyet kérni a kiadók részéről egyenesen merészség. Ebből az alkalomból fel akarom hívni a minister ur figyelmét különösen az elemi oktatás reformjának szükségességére. Én nem tudom, miért van szükség arra a rengeteg sok könyvre, különösen az elemi iskolában és miért van szükség ennek a rengeteg sok könyvnek még rengetegebb kiadására? T. i. az elemi iskolai olvasókönyveknek legalább 10—15 kiadását látjuk egy olyan kiadói jegyzékben, amely most ment ki a vidéki könyvkereskedőkhöz. A számtani példatárakból, a földrajzokból, természetrajzokból, olvasókönyvekből, sőt az ábc-s könyvekből is nem egyféle, nem kétféle, hanem tíz, tizenöt, sőt harmincféle kiadást is csinálnak. Nem tudom, erre miért van szükség, és miért nem lehetne az állami, községi és felekezeti iskolák részére egységes tankönyveket, de legalább is egységes ábc-s és olvasókönyveket megállapítani és ilyeneket alkalmazni?