Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-39

-À nemzetgyűlés 39. ülése 1922. évi augusztus hó 18-án, péntehen. 353 Perlaki György : T. Nemzetgyűlés ! Igen furcsának tartom, hogy a törvényjavaslat rész­letes tárgyalása alkalmával a módosítások egész tömegét terjesztik elő és különösen történik ez az előadó ur részéről. Az előadónak tulajdon­képeni kötelessége az, hogy a bizottság állás­pontját képviselje, már pedig ily tömeges módo­sítások benyújtásával a bizottság álláspontját nem képviselheti. Azonkívül a módosításoknak ilyen tömeges benyújtása a tárgyalás komoly­ságát is veszélyezteti, amennyiben lehetetlenség, hogy hirtelen meg tudjuk ítélni, vájjon ezek a módosítások nem forgatják-e ki a törvényjavas­latot eredeti szelleméből és nem mást alkotunk-e meg tulajdonképen, mint amit akarunk. Külö­nösen azért sem szabad ezt a rendszert meg­honosítani engednünk, mert a nagyobb pénzügyi javaslatoknál az ilyen hirtelen felvetett módo­sítások az egész javaslatnak lényegét veszélyez­tetik. (Ugy van! balfelöl). Tisztelettel kérem tehát a t. Nemzetgyűlést, hogy a tárgyalásoknak ilyen módon való vezetése ellen tiltakozzék és ne engedje meg azt, hogy az előadó részéről minden egyes paragrafusnál ily tömeges módo­sítások történhessenek. Elnök : A minister ur kivan nyilatkozni. Gr. Klebeisberg Kuné vallás- és közoktatás­ügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Az előttem szóló igen t. képviselő urnák a felszólalására annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy ezeket a módosításokat az előadó ur az én kérésemre terjesztette elő; hogy pedig ezeket a bizottsági tár­gyalás után voltam kénytelen előterjeszteni, ennek oka az, hogy két ministeriummal még tárgya­lásaim voltak folyamatban, különösen a pénzügy­ministeriummal, amely tárgyalások eredménye az itt tett módosítás. A módosítások, azt hiszem kivétel nélkül kiépítették a javaslatot és a lég­ii atározottaban tiltakoznom kell az ellen, amit az igen t. képviselő ur a tárgyalásunk komoly­ságáról mondott, mert azt hiszem, hogy mi ezt a javaslatot teljes komolysággal tárgyaltuk, sőt ebből az incidensből kifolyólag ugy érzem, hogy kötelességem meleg köszönetet mondani a Ház minden tagjának pártkülönbség nélkül azért, hogy igazán kikapcsolva minden politikai ellen­tétet, ezt a kulturális javaslatot ily tárgyilagosan tárgyaltuk itt le (Ugy van ! balfelöl.) és példát adtunk abban, hogyha minket magyarokat bizo­nyos politikai ellentétek el is választnak, mégis vannak olyan nagy kérdések, amelyekben igenis egyet tudunk érteni. Kérem a 12. § elfogadását. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök : Kíván valaki szólni ? (Senkisem.) Ha senkisem kíván szólani, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 12. §-t elfogadni, igen vagy nem? (Igen.) A 12. §. eredeti szövegezé­sében elfogadtatott. Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is le­tárgyaltatok. Harmadszori olvasása iránt a napi­NEMZETGYÜLESÍ NAPLÓ. 1922—1926. — III. KÖTET. rend megállapítása során fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Következik a nyomdatermékek tudományos célokra szolgáló kötelespéldányainak beszolgál­tatásáról szóló 1897. évi XLÍ. te. kiegészítésé* ről szóló törvényjavaslat (írom. 40, 57) álta­lános tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Barabás Samu előadó : T. Nemzetgyűlés ! Közoktatásügyi bizottságunk az 1897. évi XLI. te. kiegészítéséről szóló 40. számú törvényjavas­lat tárgyában a következő határozatot hozta : Az eddigi törvényes rendelkezések alapján az összes belföldi nyomdatermékeket a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Tudományos Aka­démia és a m. kir. Központi Statisztikai Hivatal könyvtára hivatalból kapja meg, mig a magyar nemzetgyűlés (képviselőház) könyvtára e nyomtat­ványokat mindezideig csak anyagi áldozatok árán volt képes beszerezni. Az a súlyos pénzügyi helyzet, amelybe a magyar állam a trianoni békeszerződés követ­keztében jutott, szükségessé teszi, hogy a nemzet­gyűlés (képviselőház) könyvtára — mint törvény­hozási szakkönyvtár — a nyomdatermékeknek azon csoportjait, amelyek a törvényhozáshoz anyagot szolgáltatnak, kötelespéldányként hiva­talból kapja meg. Ezt a célt s.zolgálja a jelen törvényjavaslat, amikor az 1897. évi XLI. te. 13. §-át akkép módosítja, hogy a hazai nyomdatermékek egy példánya a nemzetgyűlés (képviselőház) könyv­tárának hivatalból küldendő meg. A közoktatásügyi bizottság a fent említett törvényjavaslatot beható megvitatás után, minden változtatás nélkül magáévá tette s javasolja a t. Nemzetgyűlésnek, hogy azt ugy általánosságban, mint részleteiben is elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobb felöl.) Elnök : Kíván-e valaki szólni ? Senki sem.) A minister ur kivan nyilatkozni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatás­ügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Ennék a javas­latnak voltaképen egyedüli rendelkezése az, hogy bizonyos köteles példányok a nemzetgyűlés könyvtárát is megillessék. Én azt hiszem, hogy mindazok, akik a nemzetgyűlés könyvtárát használtuk, örömmel tapasztaltuk, hogy itt nemcsak egy kifogás­talanul kezelt, hanem nagyon tartalmas és gazdag könyvtár használatában van részünk. Ha a könyvtár eddigi csekély dotációját arra lenne kénytelen fordítani, hogy a magyar könyveket is megvegye, akkor nem képes a kül­földi munkákat, amelyek valuta-viszonyaink folytán rendkívül megdrágultak, megszerezni. Hiszen igy sem lesz talán képes mindent meg­szerezni, de mindenesetre többet fog vásárol­hatni s ennélfogva örömmel honoráltam Gaal Gaston t. barátomnak, a Ház akkori nagyra^ becsült elnökének azt a kívánságát, hogy ezt a törvényjavaslatot terjesszem be ós ajánljam el­45

Next

/
Oldalképek
Tartalom