Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-38

A nemzetgyűlés 38. ülése 1922. évi aug. hó 17-én, csütörtökön. 331 öleli fel -ezeket a problémákat. A javaslat tehát hiányos, mert a szociális kérdések tudományos kutatását nem öleli fel, enélkül pedig egészet alkotni nem leket. Ha tehát arra az álláspontra helyezkedünk, amelyet a minister ur képvisel, hogy a tudományt, a művészetet akarjuk fejleszteni, akkor ezt a javaslatot ki kell egészíteni azzal, hogy működési területe kiterjedjen az összes szociális problémákra, amelynek ismerete nélkül tudományos elő haladást ma el sem lehet képzelni. Nem tudom, hogy a társadalmi muzeumot miéit nem vették be ebbe a javaslatba, miétr nem nyújtanak ennek az intézménynek módot arra, hogy azon a csapáson haladva, amelyen elindult, tökéletesebb legyen. Hiszen, ezzel csak a tudománynak tennénk nagy szolgálatot. A minister ur azt mondotta, hogy ő nem akar nemzetköziséget, nem akar nemzetközi tudományt. Nemzetközi tudományt olyan vonatkozásban, amint ezt felénk szokták kiabálni, mi sem akarunk. A minister ur azt mondta, hogy a magyar agyakból akarja kitermelni a tudományt. Nagyon helyes : azt mondjuk mi is, hogy rendeztessék be Magyarország közoktatása ugy, hogy belekapcsolódjék a nemzetközi kultúrába és teremtessék meg itt is a kultúrának, művészetnek, haladásnak, oktatásnak olyan rendje, amely többet termel a magyar agyakból, mint eddig. Ha azonban erre az álláspontra helyezkedünk, akkor azt a rendszert, amely ma iskoláinkban és főleg a főiskolákban divik, ki kell küszöbölni, mert ami.az elmúlt esztendőkben az egyetemeken, a főiskolákban végbement, hogy a hallgatók ahelyett, hogy tanultak volna, ahelyett, hogy belemélyedtek'volna a tudomány egyes ágaiba, katonásdit játszottak, karhatalmi szolgálatot teljesítettek . . . (Felkiáltások a jobboldalon : Nagyon helyes !) Urbanics Kálmán : Hagyja ezt Hébeltre, ebben ő a szakértő ! Farkas István : ... be voltak osztva zászlóaljakba, századokba, (Felkiáltások jobbfelől : Nagyon helyes !) ahelyett, hogy tanultak volna. A tudományt nem ólmos botokkal kell szolgálni, bele kell mélyedni a dolgok mélyébe, ott nincs helye pártpolitikának, az ifjúságot tisztán a tudomány szolgálatába kell állítani és akkor tesznek önök az országnak szolgálatot, ha az iskolát ugy rendezik be, hogy abból képzett emberek kerüljenek ki az életbe. Én tehát azt mondom ennél a javaslatnál is, hogy ha a t. kormány komolyan, odaadóan a tudománynak akar szolgálatot tenni és gyűjteni akar olyan adatokat, amelyek alkalmasak a művelődés előmozdítására, akkor súlyt kell helyeznie a szociális vonatkozások összegyűjtésére és a szociális múzeumra is. Ez nemcsak abból a szempontból szükséges, hogy a mai nemzedék tanulhat és okulhat ebből, tehát olyan ismeretekhez jut, amelyeket egyébként nincs módja megszerezni, hanem abból a szempontból is szükséges, hogy az utánunk jövő nemzedék együtt találja a mai kornak összegyűjtött közkincsét s ebből tisztán fogja látni a mai kor viszonyait. Arra kérem a kormányt, méltóztassék a társadalmi múzeumnak a javaslatba való felvételével és a javaslatnak egyébként! kibővítésével súlyt helyezni arra, hogy szociális múzeum létesíttessék, hogy a szociális vonatkozású problémák adatai összegyűjtessenek, és a tudomány rendelkezésére bocsáttassanak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A javaslatot nem fogadom el. Elnök : Szólásra ki következik ? Perlaki György jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Nemzetgyűlés ! A t. minister ur és az előtte szólt Usetty Ferenc képviselő ur beszédében felcsillant két szó, amellyel mindannyiszor találkozunk, valahányszor magyar kultúránk erejére kívánunk támaszkodni és magyar kultúránk hagyományain keresztül akarjuk bizonyítani a magyarság szellemi mentalitását. Ez a két szó : a kultúrfölény és a nemzeti kultúra. Engedje meg nekem a t. minister ur, hogy e két szó hangoztatásával szemben azt az örök kételyt érezzem, amely immár a mostani időkben állandóan kisért, mert gyönyörű hangzatos szavakat hallok és a gyönyörű szavak mögött nem látom azt az erős, kozmikus erőkből összetevődő hatalmas tevékenységet és munkát, amely tartalommal töltse be ezeket a szavakat. A kultúrfölény három esztendő óta hangzik el ebben az országban mint valami panacea, mint valami varázsige, amelynek erejénél fogva mi azt a hallatlan történelmi igazságtalanságot, melyet velünk szemben elkövettek a nyugati államok, térdre fogjuk kényszeríteni és mea culpa-ra fogjuk szorítani. Ez az a kultúrfölény, melyre mindnyájan büszkén hivatkozunk, melyet mindnyájan érzünk a nemzet életében, de ez az a kultúrfölény, amelynek érdekében épen e három év alatt semmi sem törtérSfe. És ha a kísérletnek halvány színét látom felcsillanni ebben a javaslatban e kultúrfölény bebizonyítására, ez engem abba a kellemes helyzetbe hoz, hogy egyszer erről az oldalról is végre egy javaslatot a magam szempontjából is elfogadhatónak minősítsek. T. Nemzetgyűlés ! Nem lehet ebben az országban kultúrfölény, mikor azt tapasztaljuk, hogy a kultúrával ellentétes intézkedések történnek, mikor azt látjuk, hogy megváltoztatják ennek a nemzetnek hagyományos közszellemét, amikor azt látjuk, hogy szembeszállnak a régi tradiciókkal. Epen a t. minister ur Emiltette, hogy a tudomány éltetője a szabadság. Ám ma azt a korszakot éljük, amikor a szabadság előtt bezárják a kaput, amikor bezárják a szabadság épületében az ablakokat, amelyeket nem tudunk kitörni, hogy bebocsássuk a régi hagyományos magyar szabadság és a nyugati szabadság levegőjét. (Igaz! Ugy van! balfelől. Ellenmondások jobbfelől.) Patacsi Dénes : Elég volt, hogy egyszer betörtek ! Pakots József : Nem akarok általános dolgokkal hangulatot kelteni, tényekre sem akarok rámutatni, nem akarom a keserűségeket felkavarni. A nemzetgyűlés minden tagja és mindenki, aki 42*