Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-38

332 A nemzetgyűlés 38. ülése 1922. évi aug. hó 17-én, csütörtökön. magát kulturembernek mondja, kell, hogy lelke mélyén érezze, hogy az, ami három esztendőn keresztül a kultúrával szemben történt, társadalmi, politikai, tudományos téren, az mind homlokegyenest ellenkezője annak, amit a magyar nemzet megérdemelt. Ezt a sokat szenvedett és sokat csalódott nemzetet oda szoktuk állitani, mint a Nyugat bástyáját a keleti barbarizmussal szemben. Most, ebben a katasztrofális időben azonban rosszul tette le a vizsgát ez a nemzet. Patacsi Dénes : A kultúra örve alatt tették semmivé ! Pakots József : De nem a nemzet a hibás, hanem az ő megtévesztett fiai, azok a kótyagos konjunkturális vezetők, (Mozgás és zaj jobbjelől.) akik félretéve a kultúrának minden alapját s a régi magyar mentalitásból kizökkenve, nyersen emberi ösztöneikben maguk teremtettek egy uj vandál mentalitást, a régi ősember ösztönéből táplálkozó vérengző bestiális hangulatot. (Zaj.) Patacsi Dénes : Azt teremtették önök ! Az önök elődei ! Pakots József: A kultúrember szégyenli^azt, ami évről-évre és napról-napra történik ! Épen azért én teljes objektivitással felhivom ennek a nemzetgyűlésnek figyelmét, hogy akkor, amikor egy kulturális javaslat fekszik a Ház asztalán, akkor mindenki igyekezzék őrzője maradni annak a nemzeti kincsnek, amelyet elődeink, régi nagy tudósaink, művészeink, gondolkodóink ránk hagytak. (Nagy zaj és mozgás.) Patacsi Dénes : Es vigyázzunk a kulturbestiákra ! (Felkiáltások a balközépen : Keresztény kultúra kell !) Pikler Emil : Emberi kultúra van ! (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Patacsi Dénes : Pozsonyban és Nagyváradon is.emberek vannak, de nem magyar emberek! (Nagy zaj.) Elnök I Csendet kérek, t. képviselő urak. Pakots József ; Méltóztatnak tudni, t. Nemzetgyűlés, hogy voltak nagy fejlődési korszakok, amelyek azonban a maguk előretörésében hatalmas gátra akadtak épen annak a kornak elmaradott gondolkozása következtében. Es mégis mozog a föld ! (Taps a szüsőbaloldalon.) Es mégis haladunk előre, t. képviselőtársaim, a nyugati demokráciának, a magyar nemzeti demokráciának utján. (Egy hang a balközépen : Ez a métely !) Es ne mondják azt, hogy ez métely. Ez nem az, csak egy csomó kultúrát óhajtó, az emberi jogokat védő és a magyar nemzeti lélekből fakadó természetes kivánalom ez, amely odairái^nil, hogy ebben az országban mindenki szabadon űzhesse foglalkozását anyagi és szellemi téren, ez az a vágy, amely megteremtette a magyar liberális hagyományokat és a tudást és haladást. (Zaj.) Patacsi Dénes : Ez a hagyomány sirba vitte az országot ! Pakots József: Hallottam egy másik szót is, a nemzeti kultúrát. T. minister ur, a nemzeti kultúrának vagyok fanatikusa magam is, ezt szolgálom szerény tehetségemmel több mint* negyed század óta. Patacsi Dénes : Csak a páholyban ! Pakots József: Csakhogy a nemzeti kultúráért az egymást követő kormányzatok nagyon keveset tettek. A nemzeti kultúra magától nőtt a benne rejlő erőknél fogva, de az egyes kultuszkormányok nem sokat tettek a fejlesztése érdekében. A nemzeti kultúra azonban nemzetközi érték is egyúttal. Méltóztassanak ezt megérteni. A magyarság nemzeti kultúrája soha a világon nem lesz igazi nagy, elismerésreméltó és nem fog a nemzetek kulturközösségében szerepet betölteni, csupán csak akkor, hogy ha igazi nemzeti kultúra marad. Azt láttam a világtörténelemben, a művészet és tudomány történetében, hogy azok a nemzetek voltak nagyok, amelyek a maguk ősi erejéből és természetéből és lelkéből adtak kincseket, és a világ nemzetközi kulturális kereszteződésébe vitték bele ennek a hasznát a nemzetre és az egész világra nézve. Patacsi Dénes : De azért el akarták törülni a történelem tanitását ! Elnök : Ne méltóztassék folyton közbeszólni, Patacsi képviselő ur. Csendet kérek ! Pakots József : A nemzeti kultúrát csakugyan intézményesen, szeretettel és ötletekkel kell fejleszteni. Én nem vagyok olyan szerénytelen, hogy ötletekkel akarjak a minister ur elé járulni. Volna azonban egy-két olyan természetű gondolatom, amelyet szives figyelmébe vagyok bátor ajánlani. A magyar nemzeti kultúra szolgálatában állnak a tudomány, a művészet, az irodalom, a nyilvánosság képviselői. Nem láttam azt a rendszeres törekvést, hogy ezeket a kulturképviselőket, ezeket a dolgozó embereket, akik a kultúrát előbbre akarják vinni, valamiféleképen közelebbi kapcsolatba igyekeztek volna hozni a magyar földdel. Semmiféle közelebbi kapcsolatot nem láttam. Hagyták, hogy fejlődjenek a tudósok, irók, művészek szabadon a maguk kedve és kénye szerint. Patacsi Dénes : Ezért nem kell a szabadság ! Pakots József: Azt a szabadságot értem, a nemtörődésből származó szabadosságot, amellyel nem jelölték meg a módját, a forrásait annak, hogy itt a nemzeti kultúra hogyan táplálhassa önmaga tehetségeit. Nem törődtek a magyar tudományosság fokozásával. Az állam nem volt oly Mecénás, aki odasegitette volna a tudomány és művészet képviselőit azokra a partokra, ahol elmélyedhettek volna a régi korok történetében, a régi magyar szociális gondolatkörben. Patacsi Dénes : A magyar nemzeti gondolatkörben, nem szociális gondolatkörben ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon-: Az ugyanaz !) Csak nüanszban van a különbség a szocializmus és a kommunizmus között ! (Zaj. Félkiáltások a szélsőbaloldalon : Patacsiádák !) Miskolcon megadták a különórát. Tegye a kirakatba ! Pikler Emil : Patacsi, mint kulturszakértő ! Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak ! Pakots József : A kultúrának állandóan figyelnie kell az ember társadalmi, anyagi és erkölcsi