Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-35

A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. az Albrecht-uton láttunk román trént, láttunk a Ferdinánd-laktanya felé vonulni. Akkor a románok a főváros területén az összes kaszárnyákat birtokukba vették és ezekben az ubikációkban helyezték el a legénységet. Amikor a térre érkeztünk, sehol román katonaságot, sehol gépfegyvereket, amint Kalmár elvtárs nyilatkozatában irja, nem láttunk. Mólyen tisztelt Peidl képviselő ur, nagyon csodálkozom rajta, hogy azt a bizonyos jegyzőkönyvet, amely a letartóztatásakor készült, aláirta, mert csodálkozom, hogy ha abban tiltakozása áll, hogy csak az erőszaknak engedve adja át a hatalmat, akkor miért nem irattá be egyúttal, hogy a román erőszaknak engedve adja át a hatalmat, mélyen tisztelt képvitelő ur ! Én önhöz fordulok cáfolatért, hogy vájjon \ azok a dolgok, amelyeket én mondottam, másként történtek-e, mint ahogy én előadtam és előadni fogom a későbbiekben, mert azt hiszem, hogy ebben a kérdésben tiszta bort kell önfcenünk a pohárba, nem lehet bújósdit játszani, hanem ki kell jönni a farbával és megmondani, ki volt ebben az országban hazaáruló. Amikor bejöttünk abba a terembe, amelyben önök ministertanácsot tartottak, ott na- ; gyón nehéz volt a levegő, t. képviselőtársam, : dacára az előszobában lévő sok terrorfiunak, és \ nagyon jól tudom, hogy mindenki megijedt ott, senki szólani nem $udott. (Derültség.) Az első i pillanatban csak Ágoston Péter elvtárs tért magához és azt kérdezte : »Mi fog történni velünk? Ki biztositja az életünket?« Bizony csakis az életről volt szó, mélyen tisztelt kép-1 viselőtársaim. Azt, hogy akkor nem vettek ott maguknak elégtételt azok a leterrorizált rendőrök, csakis nekem köszönhetik, — mert hiszen

1 Dovcsák elvtársat az egyik titkosrendőr már ; nyakonragadta és azt mondta: »Kutya, most; leszámolsz azért, ami a kommün alatt velem történt!« és akkor mi szabaditottuk ki Dovcsákót. Akkor Peidl t. képviselőtársam kétszer is megkérdezett afelől, hogy a bűnösök át fog-! nak-e adatni a legális bíróságnak, mire megnyugtattam, hogy igenis, át fognak adatni a legális bíróságnak. Mikor önök nem akartak, jelenlétünkben tanácskozni, mivel mi sok ilyen dologban járatlanok voltunk, megengedtük, hogy tárgyaljanak maguk közt, úgyis biztonságban vannak, mert hiszen akkor már őrizetben voltak. Hogy pedig mit tárgyaltak, mi volt a megegyezésük, nem tudjuk. Mert tiz perc múlva Schnetzer tábornok megérkezvén, ő újból felszó- ; litotta önöket, hogy adják át a hatalmat, Peidl képviselő ur azt kérdezte : »Kinek a jogán ? Minek a jogán ?« Erre azt mondta Schnetzer tábornok: »Az erősebb jogán és a nemzet jogán!« (Ugy van ! Élénk helyeslés jobhfelől és a középen.) Akkor egy jegyzőkönyvet is vettünk fel. Ezt talán Peidl t. képviselőtársam sem vonja kétségbe. Ezt a jegyzőkönyvet nem akarom tel- : évi augusztus hő 2-án, szerdán. 271 jes egészében felolvasni, csak annak egyes pontjaira akarok bizonyos mértékben reflektálni. Azt mondja benne :... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék mégis talán valamivel szűkebb keretek közé szorítani a beszédét, amennyiben a személyes megtámadtatás címén méltóztatott szót kérni, és tessék beszédében lehetőleg azok elmondására szorítkozni, amik feltétlenül szükségesek a dolog megvilágítására. (Felkiáltások jobbfelöl és a középen : Megadjuk az engedélyt !) Csilléry András: T. Nemzetgyűlés! Mivel a személyes megtámadtatás tulaj donképen engem érint, mint aki annak idején a Fehér Ház nevében ezeket az ügyeket intéztem, kérem, méltóztassék nekem az engedélyt megadni, hogy e kérdést ismertessem. Csak tiz percig méltóztassanak türelemmel lenni. (Felkiáltások jobb felöl és a középen : Megadjuk !) r Azt mondja benne az 1. pont (olvassa) : »Ágoston Péter külügyminister jelentést tett azokról a tárgyalásokról, amelyeket a délelőtt folyamán a román fegyverszüneti feltételekre vonatkozólag végzett. Bejelentette, hogy megállapították a válasz szövegét, amelyet továbbítottak is.« A második pontja volt a Clemenceau-féle távirat és a harmadik az, amelyben Haubrich hadügyminister bejelenti a változott viszonyokra tekintettel a vörös hadsereg leszerelését. Ekkor a ministertanács tárgyalás közben, — amint itt szórói-szóra jön, fel fogom olvasni (olvassa) .'. . . »megjelenik Ballá István kebelbéli ministeri osztálytanácsos s jelenti a ministerelnöknek, hogy a rendőrség és katonaság megszállta a ministerelnökség épületét, a kapukat lezáratta s parancsot adott ki, hogy senki az épületet el nem hagyhatja, néhány perc múlva a ministertanács tárgyalótermében megjelent dr. ösilléry András több detektív, rendőr ós katonatiszt kíséretében és a ministerelnökhöz lépve közölte, hogy felsőbb parancsra az egyesült forradalmi pártok nevében jöttek abból a célból, hogy a kormány lemondásra szólítsák fel és amennyiben a felszólításnak nem engedelmeskednének, a kormány tagjait kénytelenek volnának letartóztatni. Peidl G-yula ministerelnök hivatkozván arra, hogy ő március 21-én azért mondott le a miniszteri tisztségéről, mert nem értett egyet a diktatúrával és igy ennek a diktatorius eljárásnak sem veti alá magát és a kormány nevében kijelenti, hogy megbízatását a munkástanácstól kapván, ezt csak annak kezébe adhatja vissza. Egyébként kijelenti, hogy épen most kivan foglalkozni a kormány azzal, hogy miképen lehetne megoldani azt a kérdést, amelyet a ministertanács megkezdése előtt a nála járt Beck Lajos vetett fel, aki a társadalmi béke megóvása érdekében azt a közvetítő javaslatot ter>jesztette elő, hogy a kormány mondjon le s