Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-35

272 A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. helyébe a szociáldemokraták részvételével átme­neti kormány alakíttassák.« Tisztelt Nemzetgyűlés ! Ebből is látható, hogy megvolt bennünk a hajlandóság a békés megegyezésre és nem akartunk itt sem erősza­koskodáshoz, erőszakos cselekedetekhez folya­modni. Tanúm rá Beck Lajos képviselőtársunk, aki itt van a parlamentben, ő is bizonyitja, hogy e kérdés elintézésénél tényleg békés volt a szán­dékunk és csak akkor nyúltunk az erőszakhoz, mikor láttuk, hogy a szovjethatalom kedvesebb Peidl urnák és társainak, mint a nemzet bizalma. (ügy van! a középen, és jobbfelöl.) (Tovább olvas) : »Arra kérte ezután a meg­jelent rendőrségi közegeket és tiszteket, hogy rövid időre távozzanak a tanácskozó-teremből, hogy a kormány a kérdés felett eszmecserét folytathasson, mire a megjelentek azt a kijelentést tették, hogy csak az ő jelenlétükben folytatható tovább a tanács­kozás. A jelenlévő ministerek erre egyértelműen a tanácskozás félbeszakítása mellett foglaltak állást. Majd később dr. Csilléry közli a ministerelnökkel, hogy telefonbeszélgetés következtében nem emelnek kifogást az ellen, ha a kormány tagjai maguk között megbeszélést folytatnak, mire a teremből eltávoz­tak. Később megjelent a tanácskozó teremben Schnetzer Ferenc tábornok is, ki az egyesült forra­dalmi pártok nevében kijelentette, hogy a kormány lemondása esetén a ministeriumok vezetését a rangban legidősebb hivatalnok veszi át ideiglene­sen mindaddig, amig néhány nap múlva kon­centrációs kormány nem alakul, amelyben a pol­gárság, parasztság és munkásság is képviseltetést nyer. Mint a belügyministerium vezetésével meg­bizott felelős egyén kijelenti, hogy ugy ő, mint a megalakuló átmeneti kormány felel minden minis­ter személyi biztonságáért. E célból célszerűnek tartja, ha a ministerek ma még nem hagyják el a ministerelnökségi épületet, mert, bár személyi biztonságuk megóvása érdekében készséggel bocsát karhatalmat rendelkezésükre, de tart attól, hogy esetleg inzultusoknak tétetnek ki. A holnapi nap­tól kezdődőleg azonban a ministerek lakásukon tartózkodhatnak s mihelyt a szabad mozgást is biztositani tudják, ez elé sem fognak akadályokat gördíteni. Kijelentem továbbá, hogy ez nem letartóz­tatás, hanem a ministerek személyi biztonsága érdekében kívánatos intézkedés volna. Peidl Gyula ministerelnök a maga szemé­lyére vonatkozólag kijelenti, hogy lemondását csupán az erőszaknak engedve, kényszerhelyzet­ben adja be. A maga személyére vonatkozólag semmiféle kívánsága nincsen, alapítva azonban a megjelent urak azon kijelentésére, hogy mind­azok a volt népbiztosok, akik bűnösöknek fognak találtatni, az illetékes bíróság elé állíttatnak, ugyanezt kívánja az egész munkásságra kiterjesz­teni, akik közül, tudomása szerint, a román katona­ság már most is számosokat, sőt teljesen ártatla­nokat puszta feljelentés alapján elhurcolt. évi augusztus hő 2-án, szerdán. A felelősség kérdésében összeülő nemzetgyűlés lesz hivatva határozatot hozni. A jelenlévő ministerek a ministerelnök e ki­jelentését magukévá téve és ahhoz csatlakozva, jelen jegyzőkönyvet aláírják. Ágoston Péter s. k., Garbai Snádor s. k., Takács József s. k., Szabó Imre s. k., Haubrich s. k., Dovcsák Antal s. k., Peyer Károly s. k., Peidl Gyula s. k. ministerelnök, Kalmár Jenő, a ministertanács jegyzője.« Erre azt követelték Schnetzer tábornoktól és tőlem, hogy ezt a jegyzőkönyvet mi is irjuk alá. Peidl Gyula: Nem! Csilléry András : Bocsánatot kérek, de igen. Schnetzer tábornok kijelentette, hogy »En katona vagyok, tisztességes ember vagyok, önökkel egy lapra nem irom rá a nevemet !« (Taps a jobb- és a baloldalon és a középen.) Peidl Gyula: Valótlan! Csilléry András : Itt belekapcsolódik fejtege­tésem Friedrich István képviselőtársam beszé­débe, aki felolvasta a Népszava egy cikkét, amely­ben azt mondották, hogy a Népszava szerkesztő­sége gyanús mozgolódást látott a szerkesztőség körül. Igenis, az a gyanús mozgolódás a mi álta­lunk oda kirendelt rendőröktől származott. A tőlünk oda kirendelt katonatisztek és rend­őrök voltak, akik 30 munkást tartottak vissza arra az esetre, ha a proklamációt ki kell nyomatni. Az éjszaka folyamán a proklamáció meg is jelent, mert a Világosság könyvnyomda munkásai, ami­kor megtudták, hogy a szocialista-kommunista kor­mány eltűnt, a Friedrich-kormány elfoglalta a­helyét, teljes lelkesedéssel kiszedték és kiragasz­tották a főváros utcáin. Peidl Gyula: Lelkesedéssel szedték ki ! Csilléry András: Igen, lelkesedéssel. Mert ön valószínűleg nem volt ott, azért volt lelkesedés. (Derültség.) Egyebekben megjegyezni kívánom, hogy mi­lyen csodálatos játéka a véletlennek az, hogy az a két gépirókisasszony, aki a ministertanácsi jegyzőkönyvet gépelte, 24 óra múlva a románok fogságába esett, és csak nehezen lehetett őket a térparancsnokság épületében lévő románok kezé­ből kiszabadítani. S hogy mennyire szimpátiával viseltettek a románok abban a pillanatban, valamint azt meg­előzőleg és azután a Friedrich-kormánnyal szem­ben, legyen szabad arra hivatkoznom, hogy Huszár Károly akkori közoktatásügyi minister urnák, aki pár nap múlva el akart utazni —*- gondolom — Sárvárra, fegyveres román katonák hatoltak a fülkéjébe, puskatussal verték és csak ugy szaba­dult meg, hogy románul mondta meg, hogy mi járatban van és hogy nem kommunista. Mert azt mondták róla is, hogy bolsevista. Ugy igyekeztek akkor, mindenkit befeketíteni és a románok kezére játszani, hogy ráfogták, hogy kommunista. Ezzel a kérdéssel azért kellett foglalkoznom, mert tulajdonképen itt egy bizonyos vád érte azo­I kat az embereket, akik annak idején mindent koc-

Next

/
Oldalképek
Tartalom