Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-35

A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. lagosan kívánom tárgyaim ezt a kérdést és megállapítom, hogy a magyar lovaregylet nincs rászorulva erre az adományra, hiszen a saját ' zsebéből kifizethetné ennek a szegény államnak sok adóságát. A lovaregylet egyike azoknak az intézményeknek, melyeknek jövedelme igen tekintélyes, úgyhogy feleslegesnek tartom, hogy épen ennek segítségére siessen a magyar állam. Ugyanakkor azonban, amidőn segítségére akar sietni, mostohán viselkedik a magyar testnevelés kérdésével szemben. A magyar sport, a magyar testnevelés ügye igen nehéz, súlyos probléma. Méltóztatnak tudni, hogy a totalizatőr voltaképeni célja az volt, hogy a magyar testnevelést fejlessze és annak kultúráját előrevigye. Ezt a célt azonban annak a 4 °/o-nak az átengedésével, amely itt . kontemplálva van, nem lehet elérni. Már Hegedüs Lóránt pénzügyministersége idején megtörtént azonban, hogy a testnevelés egyáltalában nem kapott egy fillért sem ebből az adóból. Hogy mily célra fordíttatott az, azt nem tudjuk, annyi bizonyos, hogy a testnevelés ügye mostohán kezeltetett és most is ezen testnevelési alap terhére akarják ezt a kedvezményt megadni. Ha már versenypálya létesítéséről van szó, akkor kérdezem, hogy miért nem gondoskodnak az embersport céljaira szolgáló pályák létesítéséről. Itt vannak a birkózó versenyek, úszó versenyek, melyek pályahiányban szenvednek, pedig a magyar embersport nagy tisztességet és becsületet szerez az egész világon a magyar névnek. Nem akarok ezen kérdés egyéb vonatkozásaira is rámutatni, hogy a testnevelés milyen messzemenő következtetésekre vihet, hogy a nemzetközi sportszellem, amely kifejlődött már, s amely bizonyos sportérintkezések révén közelebb hozza egymáshoz a nemzetek ifjúságát, voltaképen a nemzetek érintkezésére is milyen előnyöket rejt magában. Ép à mi nagy izoláltságunk mellett volna ennek társadalmi, szociális és politikai súlya, mert hiszen épen a sport az, melynek révén a nemzetek barátságos érintkezési pontokat találnak egymással ugyanakkor, amikor ezt a politika nem tudja megtalálni. De ettől eltekintve van ennek egy másik jelentőségű vonatkozása is. Erre nem akarok rámutatni, minthogy nem vagyok barátja semmiféle olyan politikának, mely a nemzeteket arra akarja nevelni, hogy háborút folytassanak-. . . Bogya János : A kis pacilista! Pakots József ; • • • kétségtelen azonban, hogy a testnevelésnek egy testben erős társadalom felépítése is a célja. Ha ez polgári, társadalmi utón történhetik, sokkal egészségesebb dolog, mint a bármiféle más szervezetekben való harcos felkészültség. Ezek után kijelentem, hogy az egész szakaszt feleslegesnek, sőt ártónak és veszedelmesnek tartom. (Zaj a jobboldalon.) Sándor Pál : Drága a ló, olcsó az ember- élet ! évi augusztus hó 2-án, szerdán. 231 Pakots József : Az előttem felszólalt mélyen t. képviselőtársam egy Kissé furcsa és groteszk magyarázatát adta annak, hogy miért tartja szükségesnek a totalizatőr fenntartását. Ugy véli, hogy a totalizatőrnek olyan közönsége van, mely nem adóztatható meg máskép, mintha az általa űzött szerencsejátékot megadóztatják. Br. Prónay György: Is! Pakots József : Tisztelettel megjegyzem, hogy ez meglehetősen immorális felfogás, mely a szerencsejáték művelésére, hazardériára és komolytalan munkanélküli jövedelmszerzésre ad alkalmat. Utalok arra, hogy Angliában is van lóverseny, de totalizatőr nincs, és azért mégis nagyszerűen teljesiti az állam lótenyésztési feladatait, anélkül, hogy az emberek nyerészkedési vágyát felébresztené. (Zaj a jobboldalon.) Akármilyen idegesen méltóztatnak is ezt a kérdést fogadni, az igazság az, hogy ez arculcsapása a mai nehéz viszonyok között a gazdasági nyomorúság alatt szenvedő egész társadalomnak, mert akkor, amikor a drágaságnak rémes terhei alatt görnyed az egész magyar társadalom, nem illik ilyen fényes ajándékokat adni, nem tudom hány milliókat, a Magyar Lovaregyletnek, amely erre nem szorult rá. Méltóztassanak az ilyen tételeket megfelelő módon közhasznú célra fordítani, ha másra nem, hát eredeti rendeltetésére, a magyar testnevelés céljaira. Ép ezért javaslom az egész szakasz törlését. (Helyeslés a szélsöbalotdalon.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Zeőke Antal ! Zeöke Antal : Mólyen t. Nemzetgyűlés ! Sándor Pál képviselőtársam valósággal meg van botránkozva azon, hogy én a bizottságnak ezt a javaslatát támogatom. Tudom, hogy miért ütközött meg ezen Sándor Pál képviselőtársam. Azért, mert azt hiszi, hogy az én demokratikus elveimmel, mert ilyennek ismer engem, nem férhet össze ez a kettő. Sándor Pál : Ugy látszik tévedtem ! Zeöke Antal: Igen, ez tévedés, mert ez a kettő igenis összefér. Hogy a lóversenyre szükség van a lónevelés szempontjából, afelett, azt hiszem, vitázni nem lehet. Sőt, ha már erről van szó, azt mondom, hogy még akkor is, amikor a költségvetés ilyen intézkedést tesz, sokkal hátrább vagyunk, mint ahol lennünk kellene. Ha a mélyen t. túloldal szíves volna elmenni a vidékre és megnézni az országban rendelkezésre álló lóállományt... Peidl Gyula: Az éhező embereket! Zeőke Antal : ... azt hiszem, másképen beszélne. Hasonlítsa ezt csak össze azzal a lóállománnyal, ami nekünk békében volt. Propper Sándor: Mi köze a totalizatőrnek a lóállományhoz ? (Egy hang a szélsőbaloldalon : Menjen el a Bokréta-utcába és nézze meg a hadirokkantakat !) Zeőke Antal : Ne hasonlítsuk össze ezt a kérdést a hadirokkantakkal vagy más szociális kérdésekkel, mert ezeket a követeléseket, amiket