Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-35
226 A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. annál is kevesebbet, amennyit a német katona kapott. Ez az aránytalanság fenmaradt még mai napig is, és ha a 2700. számú rendeletet megnézzük, azt látjuk, hogy a rokkant katonák, például a 25 %-os rokkantak, évi 1200 koronát kapnak, a 100 %-os rokkantak pedig évi 4800 koronát. Ez az évi 4800 korona olyan összeg, amelyen még egy métermázsa búzát sem vehet az a rokkant, márpedig ha azt az egy métermázsa búzát meg is Venné, az arra sem volna elégséges, hogy neki egy évig táplálékot adjon. Ez az összeg tehát semmiképen sem felel meg annak, amit ezek a rokkantak igényelhetnek és amire joggal igényt tarthatnak, mert azokról,, akik hazájuk védelmében megsebesültek, megrokkantak, vagy azok utódjairól, akik ott meghaltak, szerintem a nemzetnek, a nemzetgyűlésnek kötelessége gondoskodni olyan formában, hogy legalább annyit kaphassanak, amiből nagy- ' nehezen, szűkös anyagi viszonyok között meg tudnak élni. Nem kivánok bővebben kiterjeszkeni ezekre a dolgokra, nem akarok összehasonlítást tenni a németországi és magyarországi viszonyok között, de ha összehasonlitanók ezeket a visszonyokat, azt is megállapithatnók, hogy mig Németországban na^y menházak állanak a rokkantak, a tehetetlenek, az özvegyek, az árvák, a betegek rendelkezésére, addig Magyarországon e tekintetben úgyszólván semmiféle intézkedés nincs. Németországban van pl. egy tüdőbetegkórház, ahol a rokkantak gyermekeit ápolják, abban 24.000 ágy van, mig Magyarországon talán 28 vagy 30 ágygyal van egy ilyen kórház. Ezek a dolgok szerintem szükségessé teszik, hogy ne a ministeriumra ,bizzuk az ügyet, ne a minister intézze el ezt egy rendelettel, hanem maga a nemzetgyűlés tartsa méltóknak arra a rokkantakat, hogy az ő ügyükkel komolyan foglalkozzék és olyan megoldást találjon számukra, amely nagynehezen a megélhetésüket legalább félig-meddig biztosit] a. Csak még egy dolgot akarok felhozni. Ha összehasonlítjuk a háromgyermekes özvegyek segélyét* Németországban, Angliában és Magyarországban, akkor is nagyon rossz számot kapunk, mert Magyarországon egy káromgyermekes özvegy kap 324 koronát, Németországban 1084, Angliában pékig 1278 koronát kap. Ezek azok a dolgok, amelyek arra kényszerítenek, hogy a nemzetgyűlés figyelmét felhivjam a kérdésre és kérjem, hogy méltóztassanak hozzájárulni ahhoz, hogy ne a ministeriumban, hanem a nemzetgyűlés utján intézzék el ezt a kérdést, mert ez a 4800 korona semmiesetre sem elég arra, hogy abból az illető katona egy évig tengesse nyomorúságos éle'ét. Hozzá akarom tenni még azt is, hogy épen tegnap volt alkalmam megGyőződni arról, mi módon kapják meg ezeket a segélyeket azok, akik arra joggal igényt tartanak. Vitézségi segélyt pl. havonta 7 korona 50 fillért kap egy katona. Ezt az évi augusztus hő 2-án, szerdán. összeget Budapesten postán viszik el neki, és ebből le kell adnia négy korona kézbesitési díjat, úgyhogy 7 korona 50 fillér helyett 3 korona 50 fillért kap, 4 koronát pedig az állani megtart kézbesitési díj címén. Ezek olyan anomáliák, amelyeken feltétlenül változtatni kell, amelyeket nem lehet semmikép S3m tűrni, és nem lehet semmikép sem belenyugodni abba, hogy ezt a dolgot a kormány rendezze, hanem magának a nemzetgyűlésnek kell ezt elintéznie. Az én felfogásom szerint azt, amit a törvény vagy a rendelet megállapít a katonának, ki kell neki szolgáltatni. Hogy ez milyen útonmódon történik, ahhoz az illetőnek semmi köze, neki igénye van a 7 korona 50 fillérre. Vájjon a kormány postán, hordárral vagy mi módon küldi él ezt neki. ahhoz semmi köze, de facto jár neki 7 korona 50 fillér, és nincs joga sem az államnak, sem senkinek arra, hogy ebből a 7 korona 50 fillér• bői bármilyen címen is, bármilyen összeget visszatartson. Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék előterjesztésemhez hozzájárulni, méltóztassék elfogadni* azt, hogy ez a szakasz töröltessék és e helyett a kormány utasittassék arra, hogy a meg-. felelő szakminister utján terjesszen be törvényjavaslatot, amely ezt a kérdést szabályozni van : hivatva. Elnök : Szólásra nincs felírva senki sem. Kérdem a t. Házat, kiván-e még valaki hozzászólni a szakaszhoz ? (Nem !) Ha senki sem kíván, a vitát bezárom. A népjóléti minister ur kíván nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Egészen bizonyos az, hogy az, igen t. képviselő ur használni akar a rokkantak árvák és özvegyek ügyének, ha azonban méltóztatnak elfogadni azt, amit ő kér, t. i. ennek a szakasznak törlését,- akkor legalább is interimalisán abban az időben és addig az ideig, amig a nemzetgyűlés képes volna törvényt hozni ennek a kérdésnek rendezésére, az egész kérdés tökéletes káoszba sülyedne és összeomlana. Hiszen ez a szakasz nem mond semmi egyebet, mint azt, hogy a kivételes hatalom alapján kibocsátott 2700. számú rendelet lépjen az 1875. évi LI. te helyébe, addig is, amig majd a népjóléti ministeri um utján a kormány a nemzetgyűlés elé fogja hozni a rokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátásáról szóló törvényjavaslatot. Ezt már többször megígértük, és ez a törvényjavaslat előkészítés alatt van. Épen azért azonban, mivel nem lehet ezt a nagy kérdéskomplexust sem néhány nap alatt megoldani, sem néhány nap alatt letárgyalni, arra van szükség, hogy erős, törvényes alapot nyerjen a 2007. számú rendelet, hogy legalább ezen az alapon rendezhető legyen a kérdés addig, ami g törvényt tudunk hozni. Ezen az alapon lisztelettel kérem, méltóztassék a javaslatot elutasítani és a szakaszt változatlanul megtartani. Saly Endre : Felemelni lehet a -segélyeket ! Elnök : Az előadó ur nem kivan szólni ?
