Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-34

A nemzetgyűlés 34. ülése 1922. évi augusztus M 1-én, kedden. 199 hez hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, akkor felteszem .a kérdést : Méltóztatnak-e a törvényjavaslat 13. §-át eredeti szövegében Dénes István képviselő ur indítványával szemben elfogadni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Ugy veszem észre, hogy a többség a szakaszt eredeti szövegében fogadja el, ennek következtében Dénes István képviselő ur indítványa elesik. Következik a 14. §. Forgács Miklós jegyző (olvassa a 14. §-t). Farkas István ! Farkas István : T. Nemzetgyűlés ! A 14. § szintén egy nagyon fontos élelmicikk-engedély illetékének felemelését tenné a pénzügyminister ur számára lehetővé, ami annyit jelentene, hogy ez a fontos szükségleti cikk, a só, megdrágulna. Ezért szükségesnek tartom megjegyezni, hogy az ilyen közszükségleti cikkek árának megállapítását, engedély-illetékük megszabását tulajdonképen nem volna szabad egyedül és kizárólag a ministerre bizni, mert az-ilyesmit nem lehet tisztán pénzügyi szempontból kezelni, ezeknél a kérdéseknél a közszükséglet és a közfogyasztás érdekeire is tekintettel kell lenni. Amikor a cukor nincs, amikor a szegény néposztály vagy egyáltalában nem, vagy csak rettenetes drága áron juthat cukorhoz, amikor kenyerét is csak sóval tudja megkenni, akkor valóban fontos dolog az, hogy a só ne dráguljon meg és a kormány és a nemzetgyűlés ne nyújtson módot arra, hogy a só behozatali illetéke felemeltessék. Mindezek alapján indítványozom a szakasz törlését. Elnök : Kérem az indítványt írásban beadni. Farkas István : Tessék, átnyújtom írásban»is ! Elnök ; Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Dénes István ! Déne

s István; T. Nemzetgyűlés! Mivel én is szórói-szóra ugyanezeket akartam elmondani, amiket Farkas István igen tisztelt képviselőtársam elmondott, magam részéről elállók a szótól s csatlakozom az általa előterjesztett indítványhoz. Elnök : Szólásra felírva senki sincsen. Kérdezem, kiván-e * még valaki szólni ? (Senki !) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Én tisztelettel megjegyzem, hogy itt nem a só árának megállapításáról van szó. A só árának megállapít ása máris a pénzügyminist erre van bizva, ebben a tekintetben tehát uj törvényhozási intézkedésnek szüksége nem forog fenn. Arról van szó, hogy behozni ebbe az országba sót ezidőszerint épen az engedélyilleték kérdésének szabályozatlanságánál fogva csak az államnak lehet, tehát, ha meg akarjuk a behozatalt engedni, ha vissza akarunk térni ahhoz a régi állapothoz, hogy más is hozhasson be sót, akkor az engedélyilleték kérdésének szabályozására van szükség. Ezt a kérdést ugy kell szabályozni, hogy mindenkor megfeleljen a sóár szabályozásának. A sóárszabályozás —• mint Emiltettem :

— a pénzügyministerre bízatott, ha tehát egyáltalában intéz- J kedni akarunk e tekintetben, akkor az engedélyilleték szabályozását is reá kell bizni a pénzügyministerre, mert ez a kérdés másként meg nem oldható. Dénes István : Szóval, olcsóbb sónak nem szabad bejönnie, mert illetékkel megterhelik és megdrágítják ! Kállay Tibor pénzügyminister : Természetes, hogy azzal az összeggel szabad csak bejönnie, amely összeg megfelel az itteni sóármegállapitásnak. Hiszen azért monopólium a só. Mindezek alapján kérem az eredeti szöveg elfogadását. Elnök : Az előadó ur nem kivan szólni. A tanácskozást berekesztem. Következik a szavazás. Szembe fogom állítani a szakaszt Farkas István képviselő ur indítványával. Amennyiben az eredeti szöveget méltóztatnak elfogadni, elesik az indítvány és megfordítva. Méltóztatnak a kérdés ilyetén feltevéséhez hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, akkor felteszem a kérdést : Méltóztatnak-e a törvényjavaslat 14. §-át eredeti szövegében, szemben Farkas István képviselő ur indítványa val elfogadni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség. Határozatképen kimondom, hogy a nemzetgyűlés a 14. §-t eredeti szövegében fogadta el- és igy Farkas István képviselő ur indítván va elesett. 15. §. Forgács Miklós jegyző (olvassa a 15. §-t, mely észrevétel nélkül elfog adtatik. Olvassa a 16. §-t.) : Dénes István ! Dénes István : Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! A törvényjavaslatnak ez a szakasza azt akarja, hogy ezentúl a lakók, a bérlők az államban ne csak a házi uraknak fizessenek házbért, mégpedig az ujabb lakásrendeletben megállapított felemelt házbért, ne csak közüzemi pótlékot fizessenek a fővárosnak, hanem az 1918. évi állami házadó alapjául vett haszonérték 60%-át is fizessék meg kincstári részesedés címén az államnak. Vagy igaz az, hogy a magyar kormány a drágaság leí örését célozza, vagy igaz az. hogy a lakásnyomort Magyarországon és főleg Budapesten meg akarja szüntetni, vagy nem. Ha a magyar kormány komolyan akar harcolni a drágaság ellen és különösen a lakásdrágaság ellen, amely lakasnyomor formájában már Magyarországon általában, de főleg Budapesten katasztrofális, akkcr egy ilyen pontot, egy ilyen külön kincstári részesedést követelni a bérlőktől az állam részére nem. szabad. Mert mi az eredménye ennek ? Ez azt jelenti, hogy, mivel az 5555. számú rendelet, amely nem rég jelent meg, 67. §-ában világosan kiegészíti ezt a paragrafust, amennyiben azt mondj a, hogy, habár emeltetik 20 %-cs kincstári haszonrészesedésnél az illeték, azt is tartoznak megfizetni a háztulajdonosoknak a bérlők, legalább is aránylagosan, ami a gyakorlatban ugy fest, hogy a kincstári haszonrészesedés minden fillérét is gyönyörűen át fogják hárítani a háztulaj donosok,