Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-34

Á nemzetgyűlés 34. ülése. 1922. hogy mennyiben vette igénybe a kivételes hatalmat, hogy az országgyűlésnek hozzászólása legyen ehhez a kérdéshez és kritika alá vonhassa, hogyan gyakorolta ezt a hatalmat a kormány. A minist er elnök ur azt mondja, hogy eddig nem volt meg, de most hajlandó bevenni ezen indemnitási törvény keretébe egy uj paragrafust, hajlandó megosztani a kivételes hatalmat a nemzetgyűléssel. És bevette ebbe a szakaszba, hogy a kivételes hatalom alapján kibocsátott minden rendeletről azonnal jelentést kell tenni a nemzetgyűlésnek. Hát ez nem aj dolog, hiszen az 1912. évi LÍXIII. te. 2. §-ában már benfoglaltatik az a rendelkezés, hogy a legközelebbi ülésen jelentést tartozik tenni a kormány, ami sokkal precízebb, mintha azt mondjuk, hogy »azonnal«, mert az »azonnal« lehet két hét, lehet két hónap, lehet soha, ellenben a legközelebbi ülés az egy preciz fogalom és akkor, ha a legközelebbi ülésen nem teljesiti kötelességét, a kormány, elmondhatjuk róla, hogy nem tesz eleget a törvényben előirt kötelezettségének. Ezért azt j avasolom, hogy az ötödik bekezdés is hagyassék el, mert hiszen az 1912. évi LXIII. te. 2. -§-ban benne van, hogy az ilyen rendeletekről a legközelebbi ülésen köteles a kormány jelentést tenni és igy nincs semmi értelme annak, hogy ezt itt most újra megismételjük, mégpedig enyhébb formában. Méltóztassék megengedni, hogy inkább azt vegyük fel a szövegbe, hogy a legközelebbi ülésen a kormány köteles jelentést tenni azokról a rendelkezésekről, amelyek érvényben maradnak, hogy igy a nemzetgyűlésnek akár a plénumban, akár pedig a bizottságban alkalma legyen arra, hogy ezekkel a rendeletekkel foglalkozhassak. E rendeletek között van egy egész csomó, amelyet ha nem helyeznek hatályon kívül, legalábbis meg kell azokat változtatni, összhangba kell hozni, illetőleg össze kell egyeztetni azokkal a nagy elvekkel, amelyekbe rendelkezéseik beleütköznek. Hiszen ezeket a ministeriumban hivatalnokok csinálták, akik talán nem tudnak árokról a rendelkezésekről és elvekről, amelyek más ministeriumokban alkalmaztatnak,, és nem tudnak az alkotmány alapelveiről sem. Hogy egy példát hozzak fel, a háromezres rendelet alapján — ez az internálási ügyekben kibocsátott február 10-iki rendelet — megtörténik az a hallatlan dolog, hogy a vádtanács, tehát egy hármas biróság, egy felsőbb fórum, a rendőrség feljebbvalója büntető ügyekben, a vádtanács a bűnvádi eljárás értelmében szabadlábra helyez embereket, mert azt találja, hogy nincsen ok letartóztatásukra. A bánvádi perrendtartás ugyanis pontosan felsorolja azokat az eseteket, amikor a letartóztatás indokolt, ha t. i. ujabb bűncselekmény elkövetésének veszélye forog fenn, vagy ha gyanús az illető és szabadlábonléte aggályos, mondom, a vádtanács, ez a három tagból álló biróság kimondja a szabadlábrahelyezést, mert nincs ok az illető fogvatartására és ennek ellenére mégis elviszik őt a toloncházba és ott hónapokon keresztül fogva tartják. Hát ez kétségbeejtő állapot. Hogyan lehetséges évi atigusztus hó 1-én, kedden. 187 az, hogy a belügyministerium olyan embereket, akiket a vádtanács szabadlábra helyez, akiknek elbocsátása ellen sem az ügyésznek, sem a bíróságnak nincsen aggálya, továbbra is fogva tarthat a tolón cházban ? Ennek még egy más, rossz oldala is van, t. i. az, hogy a toloncházi letartóztatást nem számítják be a büntetésbe. Azt mondják, ez nem letartóztatás, hanem csak őrizetbevétel. Ha ez lehetséges, akkor nincs értelme, hogy a vádtanácsnál egy védő azt kérje, hogy helyezzenek valakit szabadlábra. Ezt a rendeletet tehát feltétlenül meg kell változtatni. Ezért akarom én, hogy hozza ide a kormány azokat a rendeleteket, amelyeket fenn kivan tartani és tegye ezáltal lehetővé, hogy egyenkint megbíráljuk azokat és megmondhassuk, hogy mit hogyan kívánunk megváltoztatni. Gömbös Gyula képviselő ur azt mondotta, hogy üljünk le a zöld asztalhoz és tárgyaljuk meg a' kérdéseket. Viczián István t. képviselőtársam pedig szemünkre hányta, hogy mi nem voltunk hajlandók résztvenni abban a bizottságban, amelyet az internálások revíziójára nézve fel akartak állítani. Én a szociáldemokrata pártban azt az álláspontot képviseltem, hog3" igenis le kell ülnünk és meg kell kísérelnünk álláspontunk érvényesítését, s épen azért mondtam az előbbi felszólalásomban, hogy tulajdonképen én vagyok a szociáldemokrata párt legjámborabb tagja, (Zaj és derültség jobbfelől és a középen.) mert én voltam az egyetlen, aki ezt akartam, s a párt összes többi tagjai kimondották azt, hogy nem ülnek le erről tárgyalni. (Felkiáltások a közéfen : A szakaszhoz beszéljen !) B. Podmaniczky Endre : Ez igazán nem tartozik ehhez a szakaszhoz. Hébelt Ede : De igen, mert ez a szakasz azt mondja, hogy mit kell a ministeriumnak előterjesztenie és én erre vonatkozólag egy módosítást ajánlok. Ezt a módosítást indokolom. Vegyük be a törvénybe azt, hogy a kormány köteles az összes érvényben fentartott rendeleteket, ha nem is azonnal, ha nem is a legközelebbi ülésen, de mondjuk négy hét alatt a Ház elé terjeszteni. Ezért indítványozom ezt, mert a magam részéről óhajtom, hogy üljünk le ahhoz a bizonyos zöld asztalhoz, tárgyaljuk meg a kérdéseket és mutassunk rá az olyan abszurdumokra, aminőt az imént is felhoztam. És most megemlítek egy másik dolgot is. Itt van az a hires húszezres számú rendelet, amely nem jelent meg sem a hivatalos lapban, sem a Belügyi Közlönyben s amelyet azért nem is tudtam megszerezni. Ez a külföldi zsidók kiutasításáról szól. (Zaj jobbfelől.) Kérem, én nem a zsidókat védem most, hanem a civilizációt, és kérem, hogy a trianoni szerződésnek azok a rendelkezései, amelyek a civilizáció érdekében szólnak és amelyek megkövetelik azt, hogy itt bizonyos alapelvek megvalósíttassanak ; többek között, hogy faji, nyelvi és felekezeti üldözések elő ne fordulhassanak, figyelembe vétessenek, mert ezek a rendelkezések olyanok, hogy még ha nem lennének is benne a békeszerződésben, akkor is arra kellene töreked24*