Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-34

186 A nemzetgyűlés 34. ülése 1922, nyújtott módosítás ellentétben áll a szakasszal, a kérdést ngy kívánom feltenni, bogy szembeállítom az eredeti szakaszt a módosítással s amenynyiben a szakaszt méltóztatnak elfogadni, a módosítás elesik, amennyiben pedig a szakaszt nem méltóztatnak elfogadni, akkor a szakasz Dénes István módosításával fogadtatott el. Méltóztatnak a kérdés ilyetén feltevéséhez hozzájárulni ? (Igen!) Ha igen, akkor felteszem a kérdést : méltóztatnak-e a törvényjavaslat 2. §-át eredeti szövegében, szemben Dénes István képviselő ur módosításával elfogadni, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a szakaszt eredeti szövegében elfogadják, szíveskedj ének felállni. (Megtörténik.) Többség. A szakasz eredeti szövegében, módosítás nélkül fogadtatott el. Következik a 3. §. Forgács Miklós jegyző (olvassa a törvényjavaslat 3—5. §-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 6. §-t). Bar to s János jegyző : Hébert Ede ! Hébelt Ede : T. Nemzetgyűlés ! A magam, részérői természetesen azt kívánnám és óhajtanám, hogy ez a 6. § teljesen Kunaradjon az indemnitási törvényjavaslatból. Minthogy azonban a ministerelnök ur és a belügyminister ur eddigi nyilatkozataiból kitűnik, hogy ezt a szakaszt kihagyni nem fogják s a többség őket ebben támogatni fogja, ennélfogva méltóztassanak megengedni, hogy ezzel kapcsolatban bizonyos változtatásokat indítványozzak. Mindenekelőtt indítványozom azt, hogy az első bekezdés teljesen maradjon el. Az ebben foglalt rendelkezést egy rendelet már megállapította, a határidő is lejárt, ennélfogva semmi értelme sincsen annak, hogy ebben az indemnitási törvényben még egyszer kimondassék (olvassa) : »a háború esetére szóló kivételes hatalom, a jelen törvény életbelépésével megszűnik.« Annál is inkább törlendő ez, mert nem is igaz az, amit ebben mondanak. T. i. nem igaz az, hogy ez a kivételes hatalom megszűnik, mert hiszen a következő bekezdések azt mondják, hogy nem szűnik meg, hanem továbbra is meghosszabbittatik. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy a következő bekezdések tekintetében szintén bizonyos változtatásokat ajánljak. Az igazságügyminister ur a tegnapi napon szépen fejtegette, hogy milyen fontos az, hogy a törvények mindenki által érthető módon szövegeztessenek. Borzasztó, hogy a szakasz második bekezdése hogyan van stilizálva ; vannak benne olyan mondatok, hogy nincs semmi értelme, hogy azok abba felvétessenek és bennmaradjanak. Azt mondja pl. a,második bekezdés (olvassa) : »Felhatalmaztatik a kormány, hogy a kivételes ' hatalom alapján kibocsátott azon rendelkezéseket, amelyek még hatályon kiviül nem helyeztettek . . . ideiglenesen hatályban tarthassa, stb.. ..« Itt benne van az is, hogy (olvassa) ; »... a közszabadságoknak, valamint a gazdasági élet teljes szabadságának visszaállítására irányuló évi augusztus hó 1-én, kedden. átmenet időtartama alatt. ..« Minek kimondani ezt a frázist, hogy ilyen időtartam alatt, amikor meg van állapítva egy fix határidő és a mód, ameddig és ahogyan a kormány ezeket a rendelkezéseket életben tarthatja. Ennek a közbeszúrt mondatnak tehát, amely csak nehezíti a megértést, ki kell maradnia. • Azután itt van egy másik mondat, amely szerint (olvassa) : »Köteles a kormány azokat a rendelkezéseket, amelyek fentartásának szükségessége időközben megszűnik, azonnal hatályon ki vük helyezni.« Nincs semjni értelme annak, hogy a tör-vény kimondja azt, hogy a "kormány köteles ezeket a rendelkezéseket hatályon kivül helyezni, mert ezzel tulaj donkép nem, mond semmit. A kormány ugyanis azt helyezheti hatályon kivül, amit akar, annál is inkább, mert az előbbi mondat azt mondja, hogy mit hosszabbíthat meg a kormány. Nem kell kimondani, hogy mit kell a kormánynak hatályon kivül helyeznie, elég, ha a törvény megmondja, hogy mit hosszabbíthat meg, mert az már ebben benne van ; amit nem hosszabbíthat meg, az magától hatályon kivül helyeződik. Indítványozom, tehát, hogy ez a mondat is maradjon ki. A következő mondat azt mondja (olvassa) : »Köteles továbbá a kormány a kivételes hatalom alapján kibocsátott mindazokra a rendelkezésekre vonatkozólag stb. . . . törvényjavaslatokat terjeszteni a nemzetgyűlés elé.« Azután azt mondja' a szakasz, hogy : »Azok a rendelkezések, amelyekre vonatkozólag a korm.ány ilyen törvényjavaslatot nem terjeszt elő, bizonyos idő múlva hatályukat vesztik. Itt az van, hogy »a jelen törvény életbelépésétől számított hat hónap elteltével.« Akkor, amikor ezt a törvényjavaslatot benyújtotta a kor-. many, az volt a vélemény, hogy ezek a rendelkezések folyó évi december 26-án fognak megszűnni. Közben ez a terminus kitolódott. Tűzzünk ki inkább egy fix terminust és mondjuk ki, hogy 1923. évi január hó 1-én szűnik meg a kivételes hatalom. Azután méltóztassanak megengedni, hogy előterjesszem a következőket : Az 1912. évi LXIII. te, amely a kivételes hatalom gyakorlására megadta a felhatalmazást, 2. §-ában arra kötelezte a kormányt, hogy a kivételes hatalom igénybevételét az igénybevétel napját követő napon a legközelebbi ülésen bejelentse a nemzetgyűlésnek. Tehát valahányszor egy kivételes hatalmon alapuló rendeletet kiadott, a legközelebbi ülésen köteles lett volna erről a nemzetgyűlésnek jelentést tenni. A kormány természetesen soha ilyen jelentést nem tett. Az egész kivételes hatalomra vonatkozó meghatalmazást azért adta meg a törvényhozás 1912-ben, mert számítani kellett arra, hogy kitör a háború, és akkor nem fog összeülni az országgyűlés, ennélfogva nem lesz alkalom arra, hogy az országgyűlés döntsön. De meghagyták a kormánynak, hogy ha az országgyűlés megint összeül, a legközelebbi ülésen köteles jelentést tenni arról,