Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-34
Ä nemzetgyűlés 34. ülése 1922. nek történetén, kezdetben és a későbbi időkben, annak legnagyobb részét a budget-jog kiépitése foglalta le, A t. kormány és a kormányzópárt egészen nyíltan és őszintén bevallhatja, hogy az 1921/22. évi költségvetési előirányzat alapjára akar helyezkedni és a költségvetést ennek az előirányzatnak a keretében most minden részletes vita nélkül megszavazza. Erre van példa is, azt hiszem 1868-ből, amikor Deák Ferenc inditványára az akkori országgyűlés a költségvetési előirányzatot minden vita nélkül elfogadta. Hiszen az, hogy az előirányzat törvény erőre emeltessék, benne van a javaslatban, benne van az erre irányuló célzat és törekvés, csak* bizonyos tekintetekből szabódnak, idegenkednek tőle. Elismerem és meghajlok azon kényszerhelyzet előtt, melybe az igen t. pénzügyminister ur jutott, de ezt a kényszerhelyzetet nem emeli ki sem az indokolás, sem maga a törvényjavaslat, sem az igen t. előadó ur előterjesztése, sem pedig a pénzügyi bizottság jelentése. Ez a kényszerhelyzet az, hogy már 1921és 1922-ben a kormány ezen előirányzat alapján gazdálkodott, ugy rendezte be a maga egész háztartását abban a reményben, abban a föltevésben, hogy a költségvetést törvényerőre fogja emeltetni. Ámde az időből kifogyott — mondjuk — lekötötték a súlyos politikai viszonyok s épen azért nincs ok a tartózkodásra, hogy most ezt az előirányzatot utólagosan megszavazza, melyre nagyon könnyen adódik mód akként, hogy az indemnity-törvényjavaslat 3. §-át, mely tulajdonképen rejtett jóváhagyása, rejtett megszavazása a költségvetési előirányzatnak, első §-nak veszi és ezzel a szöveggel megszavaztatik az 1921/22. évi költségvetési előirányzat, stb. Ha ezt el méltóztatnak fogadni, a pénzügyminister ur konszideráció alapján, ezáltal egy nagy alkotmányjogi sérelmet, csorbát kerülünk ki. Engem más célzat nem vezet ebben, mint egyedül és kizárólag az a törekvés, hogy alkotmányunknak ezen a féltékenyen őrzött fundamentumán csorbát ne ejtsünk. Méltóztassék tehát nyilatkozni a tekintetben, hajlandó-e az igen t. pénzügyminister ur és az igen t. kormány arra, hogy az indemnity-törvényjavaslat 3. .§-át előrehelyezve azzal a szöveggel, amit én ajánlok, megszavazni és ezzel az 1921/22. évi költségelőirányzatot en bloc törvényerőre emelni ? A konzekvenciákban a későbbi szakaszok aligha fognak lényegesen változni. Elnök : Be méltóztatott fejezni ? Strausz István: Igen, kérem. Elnök : Szólásra következik ? Bartos János jegyző : Dénes István ! Dénes István : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A ministerelnök ur az indemnitást bezáró beszédében egy rendkivül szimpatikus megjegyzést tett, ami talán többet ért mindannál a sok politikai elmélkedésnél és elmefuttatásnál, ami a szociáldemokratákra meg a többiekre vonatkozott. Ez a megj egyzése az volt, hogy Andrássy Gyula grófév« augusztus hó l-én, kedden. Í?0 hoz fordalva azt mondotta neki, hogy : »hát a birtokainak a felosztását pedig kezdje meg Andrássy Gyula gróf.« Szomjas Gusztáv : Nem azt mondta ! Dénes István : Azután Andrássy Gyula gróf ur pedig visszaválaszolta a sajtóban azt, hogy : »hát kezdje meg a ministerelnök ur a saját földjének felosztását.« Szomjas Gusztáv: Azt mondta: ne gördítsenek akadályt' ! Dénes István : ö azt mondta, hogy kezdje meg Andrássy Gyula gróf. Méltóztassék a parlamenti feljegyzéseket elolvasni ! A ministerelnök urnák e végtelenül fontos és szimpatikus megjegyzése, csekély nézetem szerint arra enged következtetni, hogy a ministerelnök ur is elsőrangú országos érdeknek tartja a földkérdés megoldását. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Az természetes ! Dénes István : Viszont azonban nem csak azt látom abból, hanem a ministerelnök ur megjegyzéséből azt is látom, hogy a földreform végrehajtásának akadályozói azok, akiknek a nagybirtokok vannak a kezein. Amikor a ministerelnök ur nyilt felhivást intéz az egyik mágnással szemben, akkor ebben az foglaltatik, hogy az a mágnás, akinek nagy birtokok vannak a kezén, gördit akadályt a földreform végrehajtása elé. Én azért rekriminálom ezt, mert ismét le kívánom szegezni, hogy ennek az országnak a sorsa semmi máson nem fog múlni, mint kizárólag a földkérdésen. Ezt most nem akarom tudományosan megindokolni, majd alkalmam lesz rá. Azonban csak arra kívánom felhívni a mélyen t. Nem zetgyülés figyelmét, hogy én egy rendkívüli kontroverziára, egy rendkivül súlyos körülményre hívtam volt fel a nemzetgyűlésnek, a magyar kormánynak és különösen a földmiveiésügyí minister urnák a figyelmét. Szabó István (nagyatádi) földmiveiésügyí minister : Foglalkozom vele ! Dénes István *. Elhiszem, hogy foglalkozik vele a mélyen t. földmiveiésügyí minister ur, de ezzel már nem foglalkozni kell, ezt a kérdést már eddig el kellett volna intézni, mert az a végső stádiumában van, amire majd rá fogok térni és amire nézve kérem a t. Ház becses türelmét. Nagyon rövid leszek. Arra voltam bátor felhívni a tisztelt kormány figyelmét, hogy künn az országban nem hajtják végre a földreformtörvényt, a földreformtörvényre egyáltalán nem is hederitenek, nem a földreformtörvényben lefektetett elvek szerint, nem az abban meghatározott területeket veszik igénybe az igen tisztelt kiküldött birák, hanem kizárólag a földvagy on váltság által az állam tulajdonát képező területekre szorítják az egész földreformot. Már pedig ismételten hangsúlyozom, és erre különösen ismételten felhívom az igen t. földmiveiésügyí minister ur figyelmét : a föld vagyon váltságról ren23*
