Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-34

180 A nemzetgyűlés 34. ülése 1922, delkező 1921. évi XLV. te. határozottan meg­mondja, hogy az állam tulajdonába földvagyon­váltság címén leeső területek csak pótlólag szol­gálhatnak a földreform céljaira, csak kiegészítését képezhetik a nagy földreformnak, amiből követ­kezik a contrario, hogy semmi körülmények kö­zött nem képezheti kizárólag a földvagyonváltság utján leadandó terület a földreform tárgyát. Erre felhívtam a mélyen t. kormány figyel­mét. Felhívtam arra is, hogy kizárólag ennek következménye az, hogy országszerte egy-holdakat kapnak ma a földigénylők, és ennek következ­ménye, hogy a törpe- és kisbirtokosokat a legtöbb helyen egyáltalán kizárják a földreformból, nem is akarják őket felvenni. E visszaélésnek, e tör­vény be nem tartásoknak a kontrollálására egy indítványt nyújtottam be, amelyben azt kértem, hogy a nemzetgyűlésnek legyen némi ingerenciája e rendkívül fontos országos kérdésre, mert hiszen ma az a Földbirtokrendező Bíróság, azok a kikül­dött bírák szinte egy légmentes bura alatt önállóan dolgoznak, abba a munkába ennek a nemzetgyűlés­nek, amely az egész törvényt, az egész földreformot csinálta, ma semmi beleszólása nincs, azok a ki­küldöttek teljesen függetlenül, önállóan, szuverén módon, tehát a mi beavatkozási jogunk nélkül intézkednek, döntenek. Ez, ugyebár, egy lehetetlen állapot. Hiszen ha a nemzetgyűlés hozzászólhat a lakáskérdéshez, hozzászólhat a drágaság kérdéséhez, mennyivel inkább joga, sőt kötelessége hozzászólni a föld­reformhoz, sőt abba beleavatkozni, azt ellenőrizni, irányítani. Mármost akkor, amikor én előterjesz­tettem egy ilyen indítványt, azt jóindulatukig tettem, azzal én nem ellenzékieskedni akarok, csak be akarom bizonyítani, hogy ez a kérdés, ime, rákfenéje az egész országnak. Akkor mi tör­ténik ? Az igen t. földmivelésügyi minister ur igazat ad most már nekem. Eleinte, amikor e kér­déseket feszegettem, felzúdultak ellenem. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi mi­nister : Kicsoda ? Dénes István : Azt mondták, hogy ez dema­gógia. Lassankint azonban a t. túlsó oldalról is egyenkint állottak fel a t. képviselő urak . . . Elnök; Kérem a képviselő urat, m.éltóztassék ezt talán most elhagyni és más alkalmat választani, hogy az eddigi vita anyagára és az egyes képviselő urak viselkedésére visszatérjen. Méltóztassék a régi parlamenti szokáshoz alkalmazkodni. Lehetetlen, hogy most egyes képviselők eddigi viselkedését tegyük szóvá, mert ez oda vezetne, hogy a vitát nem lehetne befejezni. Én a szólásszabadságnak feltétlen őre és védelmezője vagyok, de azt hiszem, lehetetlen, hogy minden címnél egy második vitát provokáljunk, (ügy van ! jobb felöl.) Méltóztassék a házszabályokhoz akkor is, mikor a képviselő ur javára szólnak, akkor is, mikor azok értelmében valamiről le kell mondani, a legszigorúbban alkal­mazkodni. (Helyeslés jóbbfelől.) Dénes István : Amikor én kértem az igen t. kormányt és a t. nemzetgyűlést, hogy ezt az indít­ási augusztus hó 1-én, kedden. ványomat figyelembe venni méltóztassanak, — mert ez alkalmat adott volna a nemzetgyűlésnek arra, hogy ehhez a fontos kérdéshez hozzákapcso­lódjék — akkor, elismerve ugyan azt, hogy minden­benigazam van, mégis ez indítványomat egyszerűen elvetették. Én nem fogadhatom el —és azt hiszem, nincs e Háznak egy tagja sem, aki elfogadhatná — azt az érvelést, hogy előkészítés alatt van a dolcg. Ennek nem előkészítés alatt kellene állania. Hiszen az ország legtöbb helyén a sablonos eljáráson túl vannak ; ennek tehát készen kellene lennie, két esztendeje folyik már az eljárás, azt húzni-halasz­tani nem, szabad, az bűn a nemzet ellen, mert hogyha nem sietünk e kérdés megoldásával, annak rend­kívül súlyos következményei lehetnek. Annyival is inkább felhívtam a kormány figyelmét — és ismételten teszem ezúttal is — arra, hogy csak a iöldvagyonváltságra szorítják az egész földreformot, mivel, ahogyan méltóztat­nak tudni, a földvagyonváltság tárgyában kibocsá­tott rendelet az 1921 : XLV. te.-ben lefektetett földvagyonváltság-területeket majdnem, a felére redukálta, tehát itt is a földreform kárára egy óriási megrövidítés történt. Eltekintve attól, hogy az egész 1921 : XLV. te, amelyen alapszik a föld­adó váltsa g s amelyet már magában véve rendkívül igazságtalanul szerkesztettek meg, mivel a kis­birtokosoknak, akik a földvagyonváltságot rész­ben már le is fizették, hatványozott m.értékben nagyobb földvagyonváltságot kellett fizetniök mint a nagybirtokosoknak, . . . Elnök : Kérem., képviselő ur, ezek az általa-' nos vita keretébe tartoznak, vagy pedig a törvény javaslat valamelyik szakaszához. A címnél ezeket elmondani nem lehet. (Helyeslés jóbbfelől.) Dénes István : . . . — már most arra kérném a t. Nemzetgyűlés figyelmét, méltóztassék leg­alább a részletes vitánál, az egyes pontoknál súlyt helyezni erre, miután ez az egész indemnité si törvényjavaslatból ki van véve és mint egy öt­milliós tétel van beállítva, és erről egyáltalán emlí­tés nem tétetik, mintha Magyarország legfontosabb kérdése nem is a földreformtörvény volna, hanem talán a gyufaadó, amely szintén fel van véve. Tehát több megnyugtatást várok az igen t. föld­mivelésügyi minister úrtól, de nemcsak én várom ezt, hanem, velem együtt a földigénylők óriási tömege és azt hiszem, várja mindenki, akinek-az ország sorsa a szivén fekszik. (Helyeslés bal felöl.) Elnök: Kivan még valaki szólni ? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom.. A pénz ügy minister ur kivan szólni. Kállay Tibor pénziigymin ister : T. Nemzet­gyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy a mostani vita során felhangzott egyes észrevételekre reflek­táljak. (Halljuk!) Ami mindenekelőtt Haller István képviselő ur megjegyzéseit illeti a cukorügyben, nagyon sajnálom, hogy itt nem tudtuk egymást megérteni. Múltkori beszédemben előadtam, a cukorkérdés egész alakulását és igyekeztem, megvilágítani, miért emelkedett fel a cukor ára a piacon és mi V" -.

Next

/
Oldalképek
Tartalom