Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-34

378 A nemzetgyűlés 34. ülése 1922. évi augusztus hó 1-én, kedden: Amit kiemelt még az igen t. pénzügyminister ur válaszából az az, hogy az 1921/22. évi előirányzat, egy igen helyesen szerkesztett munka. Ha a pénzügyminister ur nem tud velem egyetérteni abban a kritikában, amelyet én arra mondottam, elismerem, hogy ebben a budgetirozási kérdésben lehet közöttünk véleménykülönbség, már csak azért is, mert különböző politikai hitvalláson vagyunk. Hiszen magam emeltem ki az általános vita sorári azt, hogy tulaj donképen a budgetirozás nem egyéb, mint a politika céljainak leszűrése, átplántálása a való életbe. Az igen t. pénzügyminister ur alludált a régi időkre. Azokra én magam is igen szivesen és örömmel emlékezem vissza, mert azok az idők Nagy-Magyarország államháztartásának életéről szólnak. Tény az, hogy abban az időben mi úgyszólván ketten Nagy-Magyarország állandó feladataira, céljaira nézve egy normal budget-keretet készítettünk, amellyel nemcsak az államháztartás ügyét, hanem az egész közigazgatás egyszerűsítését kivántuk szolgálni. Megállapítom azt is, hogy ez a keret sohasem látott volna najtvilágot, ha az igen t. pénzügyminister ur már akkor az ő nagy készültségével és szívósságával fel nem karolja, nem pártolja tervemet. De igen t. Nemzetgyűlés, most csak egy maradék ország államháztartásával állunk szemben, amelynek államháztartásánál a budgetirozás követelménye, szükséglete egészen más, mint a Nagy-Magyarországé volt. Engedje meg, hogy ebben a kérdésben — t. i. itt budgetirozásról van szó — ismét eltérek az igen t. pénzügyminister úrtól, amit sajnálok, mert ő sem készült politikai pályára, én sem, de hogy most idekerültünk, más vizeken evezünk, más az ő felfogása és más irány, más szellem vezet engem ennek az országnak újjáépítése, közgazdasága reorganizációjának kérdésében. Egyben azonban nemcsak a pénzügyminister úrral, hanem a Ház egy tagjával sem lehetek különböző véleményen és ez äz indemnitásnak alkotmányilag megszabott alapja. Ezt a kérdést nem lehet elmagyarázni, ebben a kérdésben nem lehetnek véleménykülönbségek. Hangsúlyoztam és ismét hangsúlyozom azt, hogy csak egy létező költségvetést tarthat fenn az indemnitás. Minden más forradalom a budget-jog ellen. Amit az igen t. pénzügyminister ur válaszából kiemel, hogy ez csak egy felhatalmazás a közszolgáltatásokra, az adókra, erre azt válaszolom, hogy épen ebből a szempontból fontos a nemzetre, az alkotmányra, hogy megtartsuk azt az alapot, amelyet minden parlamenti államban, minden parlamenti állam törvényhozásában az indemnitás alapjául a törvények kijelölnek. Amire méltóztatott utalni, hogy én az 1921/22. ^évi költségvetés adóalapját, t. i. adótöbbletét, a 10 milliárdot, szónoki fogás szempontjából emelhettem ki. Ezt a feltevést kénytelen vagyok magamtól elhárítani, mert azt épen azért tettem, hogy ad oculos számokkal illusztráljam, hogy milyen nagy eltérés van adó tekintetében azon költségvetés közt. amelyre nekünk támaszkodnunk kell, és azon előirányzat között, amelyre maga a pénzügyminister ur az indemnity-törvényjavaslatot felépítette. Hivatkozott még az igen t. pénzügyminister ur egy indemnity-törvényre, gondolom az 1921 : XXXV. tc.-re. Tény, hogy ebben a törvényben már célzás történik az indemnitási törvényjavaslat alapjául vett előirányzatra, sőt az kifejezetten felemlittetik, de ezt csak abból a feltevésből kiindulva teszi a törvény, hogy ez az előirányzat törvényerőre fog emelkedni. De nem emeltetett törvényerőre, sőt még a nemzetgyűlés elé terjesztetett. Amikor itt felszólaltam, testileg beteg voltam és mégis megtettem, mert azt hittem, hogy az igen t. pénzügyminister urat rá tudom bírni arra a helyes álláspontra, hogy az indemnitytörvényjavaslatot egy létező költségvetési törvény alapjára helyezze. Most, mikor azt látom, hogy az igen t. pénzügyminister ur szabódik, tartózkodik ettől, mondhatom, hogy egyenesen lelkibeteggé tesz. Kiszámíthatatlanok azok.a következmények, melyek* ebből az országra származnak. Maga a pénzügyminister ur különösen azt emelte ki válaszában, hogy az indemnitásra neki tulajdonképen csak azért van szüksége, hogy az adókat kivethesse és beszedhesse addig is, amig költségvetése lesz. Ezzel szemben legyen szabad az igen t. pénzügyminister ur szives figyelmébe ajánlanom a következőket. Már az 1848 : III. és IV. tc.-ek kimondták,, hogy költségvetési megállapítás és költségvetési megajánlás nélkül adókat kivetni és beszedni nem szabad. Ezt a tilalmat az 1867 :X. te. még inkább kidomborította. Tovább megy ennél az 1886 : XXI. te, mely a vármegyéknek megadj a az ellenállási jogot, a jus resistendi-t mindazon adók kivetése és beszedése ellen, melyek nem állíttattak be egy megszavazott költségvetésbe. Kétségtelen, hogy mindezek a különleges rendelkezések arra kell hogy bírják az igen t. Nemzetgyűlést, hogy az indemniti törvényjavaslatot igenis egy létező költségvetésre alapítsa, egy létező költségvetésre helyezze. Én mindezzel számolva és figyelembe véve azt, hogy az az átmeneti jogrend, amelyben ma élünk, a nép. a nemzet köztudatába nem tudott mélyebb gyökereket verni, arra határoztam el magam, hogy a kormánynak áthidaló javaslatot teszek. (Halljuk! half elöl.) Meg vagyok róla Győződve, hogy a kormány elveiből, ha javaslatom elfogadja, egyáltalán nem ad fel semmit, sőt ezzel a nemzetet védi, de ha ezt a törvényjavaslatot eredeti szövegében fogadja el a t., Nemzetgyűlés, ezzel a mai rendszer és a kormányt támogató párt olyan sebet üt az alkotmányon, mely örökre gyógyíthatatlan marad. Nem vagyok jós, de azt hiszem, hogy megingatja hivatottságát az ország vezetésére. Nem olyan kis kérdés ez. Ha végigmegyünk ennek az országnak a politikai életé-