Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-34

172 A nemzetgyűlés 34. ülése 1922. Haller István : De lia van cukorelosztóhivatal és van kartell-iroda, akkor azoknak tudni kell kiszámítani, hogy a cukor elég lesz-e vagy sem, hiszen ez a hivatása, ha pedig erre sem volt jó, akkor nem tudom, miért kapta azt a horrens összeget szolgálatai fejében, a kilogrammonkénti 50 fillért, ami összesen 25—27 milliót tett ki, minthogy pedig a produkció 300 vagonnal emelkedett, esetleg még többet is. Ezért az összegért lehetett volna olyan lelkiismeretesen eljárni, hogy a cukor elegendő legyen és ne következzék be az a szituáció, hogy az utolsó két-három hónapban a szokásos rendes kvantumot sem szolgáltatták ki. Ebből azt látom, hogy a cukorelosztó-bizottság tudatosan arra dolgozott, hogy a mesterséges hiány bekövetkezzék, hogy igy azután a cukorgyáraknak módjuk legyen a cukorár felemelését kipresszionálni. A pénzügyminister ur azt mondja, hogy ha az emelésbe belement is, végeredményében a gyáraknak alig maradt belőle hasznuk, mert a kincstári részesedés fejében felemelt cukorár többletét a kincstár kapta. Ezzel szemben januárban 12 koronával emelték a cukor kilóját, ami után a cukorrészesedés nem lett felemelve, tehát januárban 12 korona benet kaptak a cukorgyárak. Júniusban 35 koronával emelték a cukor kilóját, ebből a pénzügyminister ur szerint 25 korona jutott kincstári részesedésre, vagyis ujabb 10 korona maradt a gyárak javára. A következő hónapban 35 korona volt a • részesedés, azonban ujabb 35 koronával emelték is a cukrot. Ebben a hónapban tehát 35 korona marad plusz haszna a gyáraknak ugy, hogy végeredményben 12 plusz 10, plusz 35 korona, Összesen tehát 57 korona esett a cukorgyárosok , javára kilogrammonként. És én csak az utolsó két hónapra, július és augusztus hónapokra számitom ezt, amikor állítólag 470 vagon cukrot adtak ki a jelentés szerint. Ha tehát csupán az itt koncedált hasznot számitom, akkor is egyetlen vagon cukor után 570.000 korona plusz hasznot értek el a cukorgyárak, ami 770 vagont számítva, kitesz összesen 438 millió koronát. Azt kérdem én, vájjon a répatermelők részesültek-e valami haszoninegtóritésben abból, ami a cukorgyárnak engedélyeztetett ? A cukor árának felemelését azzal is indokolták, hogy ez a támogatás kell, mert a cukorrépatermelést kell biztosítani és fokozni. Már most, az elmúlt kampányra, amikor a termelők a cukorrépájukat augusztus, szeptember, október, november hónapokban leszállították, megkapták az eredetileg szerződésben megállapított répaárat. De azontúl biztosra veszem, nem kaptak semmit ; holott a gyáraknak három ízben koncedáltatott ujabb haszon. Pedig az a cukor ki volt gyártva legkésőbb február közepén, azt semmiféle uj rezsiköltség nem terhelte, legfeljebb az őrzés és a raktározás költsége, ami végeredményben igen kevés. évi augusztus hó 1-én, kedden. Azt mondja a pénzügyminister ur, hogy azért kellett koncedálni ujabb áremeléseket, hogy a jövő évi, előreláthatólag nagyobb répaárak számára valamiféle tartalékot gyüjthessenek előre a cukorgyárak, ugy, hogy ennek az uj emelésnek is egy része kvázi tartalékként fog kezeltetni, hogy a jövendő kampány drágább cukorárát a gyárak meg tudják fizetni. En az ilyen gondoskodást ezekről a kapitalista vállalatokról nem értem, mert meg vagyok Győződve arról, hogy minden kormánygondoskodás és protekció nélkül is ezek a gyárak képesek lettek volna és képesek lennének akárminő magas cukorrépaárat is megfizetni. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Mert hiszen egészen bizonyos, hogy a magas cukorrépaárat a gyárak a jövő évi kampány rezsiköltségeibe be fogják számítani. Elő fognak állani az ujabb áremelés követelésével. S akárhogyan fogják a répát venni, nekik nem fog kelleni ehhez a pénzügyminister ur által atyai jóindulattal számukra előre megteremtett tartalékhoz nyulniok, mert erre semmiféle szükségük nem lesz. Egyszerűen be fogják majd kalkulálni az akármilyen magas répaárat a jövő évi cukorba. De ha nem tudnák is ezt tenni, akkor sem kell nekik tartalékot engedélyezni a fogyasztók zsebére, mert elég erősek ezek a vállalatok, hogy akár egy-két szerencsétlen deficites esztendőt is elbírjanak. Ha az állam arra az álláspontra helyezkednék minden iparvállalatnál, hogy gondoskodni kíván, hogy a vállalatoknak megfelelő tartalékuk legyen egy esetleges rossz konjunktúra idejére, akkor ott vagyunk az államszocializmusban, mert akkor nem az illető vállalatok fognak gondoskodni saját rentabilitásukról, hanem az állam fogja nekik ezt biztosítani. T. Nemzetgyűlés ! Én ezt a cukorügyet nem látom tisztázottnak s nem látja ilyennek a közönség sem. ]Nem tudjuk megérteni, miért kellett nekünk akkor, amikor cukor elég volt, februárban,* amikor elegendő cukor volt kitermelve, s amikor a cukor árában minden rezsiköltség fel volt számítva, amikor az arák ugy kalkuláltattak, hogy a cukorgyárak a maguk számítását megtalálják, mondom, nem tudom, miért kellett akkor a cukorárat 200, illetőleg most már 320 koronára felemelni. Hiszen az utolsó két hónapra még 770 vagon cukrot adtak, s egészen biztos vagyok abban, hogy ebből 70 vagont sem árusítanak ki mint hazai cukrot, hanem mint import cukor, 320 koronás árban fog a forgalomba kerülni, ami ujabb súlyos milliós hasznokat fog jelenteni vagy a kereskedőknek, ha nekik sikerült a cukrot megszerezni és elrejteni, és most mint import cukrot eladni, vagy pedig a gyáraknak, ha megfelelő megállapodásaik voltak az illető kereskedőkkel arra nézve, hogy közösen fogják majd ezt a hasznot lefölözni. A cukorgyáraknak általában véve két raktáruk van. Yan egy raktáruk, ami állami ellen-